Mi ez?

Horrorra akadva

8029

Hetekig álmodtál rosszakat a Pinokkióban szamárrá változó kisfiúktól? Mindig áttekerted, azt a részt, amikor Ariel apja őrjöng A kis hableányban? Érzed, hogy már csak az alapműveltség kedvéért is meg kellene nézni az Ördögűzőt, valójában azonban sosem volt merszed hozzá? A lányok és az ijesztő filmek bizony taszítják egymást, mint a mágnes, az idők (na jó, a filmtörténet) kezdete óta. Persze nem szeretnénk erősíteni az előítéleteket, ugyanúgy akadnak horrorrajongó lányok, mint a moziban a vonatkozó jeleneteknél a szemüket eltakaró fiúk, de azért lássuk be: alapvetően férfiak által férfiaknak gyártott műfaj ez. (Ha valaki ellenvetésként szeretné felsorolni horrorfilmrendező nők tucatjait, ne fogja vissza magát, de valószínűleg nem lesz ilyen.)

A helyzet azonban az, hogy a horrorfilmek ugyanúgy kiveszik a részüket a művészi értékekből, mint bármely más műfaj, a „mi értelme ennek a véres, belezős hülyeségnek?” című előítélet ellenére. Sőt. Ez az a zsáner, amelynek alkotói aztán tényleg elengedhetik a fantáziájukat, a válogatott kegyetlenkedéseken kívül a szereplők jellemét, a szerelmi szálat, a történetszövést illetően, sőt egész új világokat is teremthetnek – ezt előszeretettel meg is teszik, természetesen a költségvetés függvényében.  Kézen fogjuk tehát széplelkű, de perverz kíváncsiságtól vezérelt olvasóinkat, és a sokkhatást elkerülendő lépésről lépésre, egy edzésprogram keretében bevezetjük őket a horrorfilmek világába.

Az alábbi filmek mindegyike valódi horror, azaz egy hős, vagy hősök kis csoportja küzd egy eleinte ismeretlen, náluk sokkal erősebb pusztító erő ellen. Ez a műfaj alapállása, a belek és az ijesztegetés gyakori, de nem elengedhetetlen kellék. A lelki sérülésekért felelősséget nem vállalunk!

1. Szörnyecskék

Kinek ajánljuk? Ha valaki csak most ismerkedik a horrorral, érdemes a nyolcvanas évek egyik meghatározó, nagyobb gyerekek által is fogyasztható rémtörténetével kezdenie. A szörnyecskéket akár Spielberg is rendezhette volna, de inkább maradt a háttérben, producerként.

Mire figyeljünk? A cuki, szőrös, de óvatlan tartás mellett punkos, hüllőszerű szörnyekké változó lények története tartalmaz némi visszafogott ijesztgetést, ám inkább izgalmas és – még mai szemmel nézve is – látványos az egész. A popcornt valószínűleg nem szórjuk ki az ijedtségtől.

2. Poltergeist

Kinek ajánljuk? Szintén nyolcvanas évek, szintén Spielberg-birodalom. A Szörnyecskéknél azonban egy fokkal keményebb és nyomasztóbb, ha úgy vesszük, az Ördögűző megszelídített változata. Bátran belevághat mindenki, aki kész másfél óra félelemmel vegyes borzongásra, de nem akar szívrohamot kapni. Ha meg sem kottyant, jöhet az egy fokkal ijesztőbb második rész.

Mire figyeljünk? Elsősorban természetesen a látványra, emellett pedig a zseniálisan kidolgozott, életszerűen viselkedő szereplőkre. Az enyhén kattant család, a szellemvilágba ragadott kislány, a törpe szelleműző mind érdekes figura, és akkor a poént még le sem lőttük… A borzongásfaktort fokozza, ha tudjuk, hogy a szereplők és a stábtagok rekordszámban haláloztak el a forgatás alatt és után.

3. Cápa

Kinek ajánljuk? Igazi horror-alapvetés Spielbergtől, 1975-ből. Időtlen film: a trükkök felett már elmúlt az idő (nem mintha emiatt kizökkennénk), az egész mégis annyira feszes és hatásos, hogy aki először látja, ugyanúgy a hatása alá kerülhet, mint anno a közönség, amely hisztérikusan fogadta a gyilkos cápa, a kiégett cápavadász, a mitugrász tengerbiológus és a vízfóbiás rendőrfőnök történetét. Inkább jellemző a vibráló feszültség, mint a vér és az ijesztgetés, de az utóbbiakból is jut bőven.

Mire figyeljünk? Mindenre.

4. Near Dark

Kinek ajánljuk? Aki túlélte a Cápát, az bizony szintet léphet. A Near Dark annak idején (természetesen a nyolcvanas években) megbukott, majd évtizedekig kereste közönségét. A 21. században megtalálta – szerencsére. Romantikus, művészi, érzékeny, szexi, vad és erőszakos mese egy őrült vámpírcsaládról, akik behálóznak egy fiatal párt. A vámpír szó maga egyszer sem hangzik el, a szereplők nem repkednek, nincs éles szemfoguk sem, de ilyen olcsó trükkökre nincs is szükség. A világ egyik legjobb horrorfilmje.

Mire figyeljünk? Csak hagyjuk magunkat sodródni. Az első fél óra után úgy izgulunk majd, hogy félni is elfelejtünk. A film ugyan vértől és égett hústól iszamos, mégsem erre emlékszünk majd.

5. Pokolba taszítva

Kinek ajánljuk? Sam Raimi veterán horrorrendező (Gonosz halott-sorozat, plusz a Pókember-filmek, de az most mindegy) ujjgyakorlatként készítette el ezt a filmet, amely nemcsak összesíti a műfaj jellemző fogásait, de gúnyt is űz belőlük. Annak ajánljuk a nem túl erős jellemű, de legalább cuki banki ügyintéző történetét, aki a fentieken már túlvan, és ki akarja próbálni, készen áll-e egy igazi, hamisítatlan, régivágású horrorra.

Mire figyeljünk? Bár a műfaj rajongói szemrebbenés nélkül végignézik, listánkon eddig messze a legkeményebb film. Egyúttal nagyszerű is. Feszes sztori, remek trükkök, meglepő befejezés. És persze a humor. A Pokolba taszítva a maga abszurd és gusztustalan módján nagyon vicces, az pedig külön csavar, hogy valahogy nem akaródzik az állítólagos főhősnek drukkolni, akire válogatott démonokat szabadít egy zabos cigányasszony.

6. A dolog

Kinek ajánljuk? Nyugodt szívvel senkinek, egyébként pedig mindenkinek. John Carpenter klasszikusa egyszerre biológiai és lélektani horror: klausztrofóbia, elszigeteltség, vérfagyasztó hideg. Ja, és egy vírusként működő idegen életforma, aki bárkinek az alakját képes felvenni, még az alkoholista sarkkutatót játszó Kurt Russelét is.

Mire figyeljünk? A dologban nem is az ijesztgetés lesz a fő ellenségünk, hanem a felfoghatatlanul szörnyű átváltozós jelenetek. A trükkök a mai napig nagyszerűen működnek (egy harminc éves filmről beszélünk!), a szereplők hitelesek, Morricone lassú és szomorú zenéje pedig az egyik legnagyobb ötlet a horrorfilmek történetében.

+1. [REC]

Kultikus alapmű egy jellegzetes alműfajból, az áldokumentum-horrorból. A kis költségvetésű spanyol produkció éppen életszerűsége miatt működik: a rejtélyes, pokoli eredetű zombivírus akár a mi társasházaink egyikében is pusztíthatnak. Legalábbis a filmnek sikerül elhitetnie mindezt. Azoknak ajálnjuk, akik mindenre felkészültnek érzik magukat, és ki akarják próbálni, képesek-e végignézni egy igazán rémísztő filmet anélkül, hogy egy percre is eltakarnák a szemüket. Nem lesz könnyű.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások