Közösség

Budapest nyáron...

8007


“Szeretem a nyarat, csak nem a városban”- hangzik az egyik leggyakoribb  és legunalmasabb panaszelőhívó mondat urbanizálódott  embertársaim szájából, mellyel aztán végtelen kifogásgyártásba kezdenek arról, miért is oly’ nagy szerencsétlenség betondzsungelben tölteni a forró hónapokat. Tény és való, természetrajongóként magam is a Balatonba lógatva a lábam tölteném napjaimat ahelyett, hogy A pontból B-be rohangálok a pesti flaszteren, de ha már így alakult, nem akarás és nyögés helyett nézzük, minek örülhetünk a nyári Budapesten.

Július hónapban már beindul a leárazásdömping a cipő- és ruhaboltokban, ez pedig akárhogy is, de nem csak a divatőrülteket mozgatja meg. Érdemes ilyenkorra spórolni némi pénzt, mert rengeteg olyan cuccot vásárolhatunk, amiket még jövőre is hordani fogunk. Imádok ezidőtájt bőrszandálokat vásárolni, egyrészt mert tartósak, szépek és rajongok az illatukért (a bőr illata mámorító számomra), másrészt meg évek múlva is hordhatom, pláne jó, hogy féláron jutok hozzájuk. Persze a maradék törpeméretek között kész csoda egy 38-as vagy 39-es méretű darabra bukkanni.


Na már most, a nyüzsgő-pezsgő, ezerrel élő városi teraszoknál nagyobb energialöketet a hétköznapokra nem nagyon tudok elképzelni. A legkülönfélébb arcok gyűlnek össze, a legelszántabb neohippiktől a kiöregedett rockerekig széles a paletta és ha rendelkezünk némi szociális érzékkel, akkor általában sosem teljesen ugyanazzal a társasággal zárjuk az estét, amelyikkel eredetileg érkeztünk. Az emberek imádnak ismerkedni, beszélgetni, flörtölni, ha eddig nem tettük, próbáljuk ki és szólítsunk meg egy szimpatikusnak tűnő csoportosulást! Ha más nem, hát a sör meg a bor bizton közös nevezőre tereli a népeket. Ott a Corvintető, a Kertem, a Kőleves, a Szimpla Kert, a Gödör és még egy csomó nyitott csehó, ami csak arra vár, hogy fröccsöző mókamesterek töltsék meg élettel.

Ha már szórakozás, a megújult Római-partra kötelező késő délután elugrani és bár sok helyütt a “szörnyen tinis” jelzővel illetik, a Zöld Pardon még mindig a város egyik legkúlabb placca. Szegényt szeptembertől ugyan véglegesen elkaszálja az önkormányzat, magyarul bezárják, de abba azért érdemes belegondolni, hogy akárhogyan is, de egy rakás magyar és külföldi együttes koncertjét kaptuk meg 400 forintos belépőjegyért. Ilyen hely nincs még egy széles e földön.

Van nekünk Margit-szigetünk, Vérmezőnk (ez a kedvencem), Feneketlen-tavunk, Városligetünk. Persze ehhez nem kevés lelki erő és megszállottság szükséges, de a reggeleken valamilyen parkunban futni tényleg felemelő! A fák illata és látványa megnyugtat, miközben a saját testünk működésére, a légzésünkre tudunk koncentrálni. Ha ennél lustább és mókásabb verzió kell, az is van, a tollas, a foci vagy bármilyen labdás hülyülés, amit a barátokkal kitalálunk, mind kedvünkre valóak.

A strandokról nem is beszélve, a Dagály, a különböző fürdők, meg a város környéki tavak mind arra várnak, hogy mártózzunk bennük és a partjukon kozmálódjunk. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ki-ki hány éve él a városban és ezalatt hányszor látogatta meg az egyébként tényleg és méltán világhírű Gellért- vagy Széchenyi-fürdőket.

Jó-jó, ezek már a személyes zakkanásaim, de a belváros eddig ismeretlen utcáinak felderítése, még közvetlenül sötétedés előtt, na ez olyan számomra pár pillanatra, mintha turista lennék valamilyen ismeretlen városban vagy fesztiválról, nyaralásról hazaérkezni azért jó, mert akárhogyan is, itt vagyok otthon. Éjjel, pár kellemesen hűvös roséfröccs benyakalása után meg a szalonspicc enyhítésére semmi sem alkalmasabb, mint a körúti gyrosbüfék kínálata, amit persze lehetetlen úgy enni, hogy az ember fél fejét ne fedje a piros és fehér szósz színjátéka.

Nektek hogyan telik a nyár? Ha városban, akkor milyen programokkal dobjátok fel az aszfalttenger sivárságát?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások