Hirdetés

Test

Mindennapi mérgeinkről

7995

Antal Valit remélhetőleg sokaknak nem kell  már bemutatni. BIONOM-hatóanyagelemző és mesterkozmetikus a hivatalos verzió szerint, de Vali ennél sokkal több. Valóságos egészségmissziót folytat egy olyan világban, ahol kemikáliák, sugárzások, szennyezett levegő leselkednek ránk, a civilizációs betegségek pedig a társadalom egyre nagyobb részét érintik. Vali mindezzel szembeszállt, és pár éve működő honlapjával óriási egészségtudatos közösséget kovácsolt, a természetes életmód olyan szócsöve lett, akinek véleményét immár óriáscégek is kikérik termékeik értékelésében. Valival az elmúlt évek tapasztalatairól, a kezdetekről, tudományról és álmokról beszélgettünk.

Hirdetés

Felpezsdült Ön körül az élet rendesen. Megszaporodtak a nyilvános szereplések, a Magyar Televízióban többször is vendégeskedett, nemrégiben elindult az antalvali.com webshopja, az e-mail címéről automatikus válasz érkezik a feladónak arról, hogy türelmét kéri a válaszadással, mert rengeteg levelet kap. Spontán nőtt ki ez a kezdeményezés ekkorára? Egyáltalán hogyan viseli az óriási érdeklődést és hajtást, ami az elmúlt időkben övezi?

Nemes feladat, még nagyon bírom a hajtást, csupán egyetlen dolog miatt nehéz: mások felvilágosítása azzal jár együtt, hogy nem tudom a saját életemet élni. Amikor óvom az embereket attól, hogy étteremben egyenek, rohanjanak, mint a mérgezett egér, figyeljenek a mobiltelefon káros sugárzására, én magam hasonlok meg, mert egész nap autóban ülök, fülemen a telefonnal. Szétaprózódom kissé, előttem a laptop, vezetek, ott eszem, ahol éppen ér  az éhség. Az ember pedig nyilvánvalóan akkor lesz hiteles ha azt az életformát éli, amiről beszél, amiben hisz. Viszont a sok elfoglaltság azzal jár, hogy nem vagyok képes aszerint élni, amiben hiszek. De inkább átadom másoknak az ismereteket úgy, hogy magam én nem tudok egészségesen élni. Ennek az egésznek nem a tévés része, az újságíróknak nyilatkozás érdekel, számomra a televízió nem több, csak egy doboz, nem élem meg státuszszimbólumként a nyilvánosságot. Ezek a dolgok viszont újabb és újabb eszközök a kezemben, hgy eljuttathassam az információkat az emberekhez, mert hagyományosan amúgy  a médián, a szakkönyveken keresztül nem jutnának el.

2006-ban indult az oldal. Mi volt az a pillanat vagy érzés, amikor úgy gondolta, valamit kezdenie kellene a felhalmozott tudással?

Huszonöt éve élek ilyen életformát, a környezetemben eleinte csodabogárnak számítottam az egészségmániámmal. Nem is nagyon beszéltem róla az embereknek, mert a tapasztalatok azt mutatták, örökösen süket fülekre fogok találni a nézeteimmel. “Ne mondd már, ha olyan káros lenne a fehér liszt, akkor nem engednék árusítani”- hangzott a leggyakoribb ellenérv.  A régebbi életemből vannak ismerőseim, akik mai napig nem tudják, mivel is foglalkozom. Amúgy az Első Emelet egykori énekesének, Kikinek köszönhető a szárnyalás kezdete. Valahogyan eljutott hozzá a hírem, de akkoriban (2006-ban) még honlapom se volt. Ezidőtájt lindított ő egy rádióműsort, ami nagyon késői órán került adásba, meghívott oda beszélgetni. Nem gondoltam volna, de az interjú után égtek a rádió telefonvonalai, még másnap is érdeklődtek a hallgatók. A kérdés az volt, ugyan hova irányítsák őket? Rádöbbentem én is, tényleg, hol tájékozódjanak az emberek az egészséges életmódról hitelesen? Internetes ügyekben otthonosan mozgó barátommal ekkor indítottuk el az oldalamat és töltöttük föl rá ezt a rádiós beszélgetést, amit egy nap alatt - egy annyira friss oldalnál, amit még a Google sem lát -, ezer,  egy hét alatt pedig több tízezren játszottak le. Ez volt a pont, amikor észrevettük, hogy itt nem szabad megállni, minél több információt kell megosztanunk az emberekkel. Így viszont mai napig nem érünk el odáig, hogy kitaláljuk, milyen dizájnnal fusson az oldal. Több mnt 25 ezer hírlevélolvasónk és 250 ezres oldallátogatottságunk van. Úgy, hogy semmilyen erőfeszítést nem tettünk a google-os előrelépésünkért sem. Az oldal “sminkjének” elkészítése persze továbbra is terve van véve.

Rájött már, mi az Antalvali-kezdeményezés sikere, titka? Számos blog működik ebben a témában, mégis az Ön oldala az abszolút befutó.

Egy kedves orvos ismerősöm mondta egyszer nekem, hogy szerinte van érzékem, tehetségem ahhoz, hogy a tudományt “házi használat nyelvére” tudom lefordítani. Érthetően hallhatnak az emberek érdekes és fontos tudnivalókat latin szavak, képletek nélkül, az egyszerűbb, felfoghatóbb nyelvezetre átfogalmazva. Például: “azért nem szeretjük a tri-etanol-amint, mert ez egy olyan emulgálószer... “ - ezt így nem fogják megérteni. Azonban  elmagyarázhatom a krém készítését úgy, hogy a folyamat víz és olaj elegyítése valamilyen anyaggal, hiszen magától nem tudna egyneművé válni ez a keverék. Tény, hogy belenyúltam tudományos témákba, sokszor meg is kaptam szakértőktől, hogy ez nem egészen így van, ahogyan én elmondom és túlságosan le van butítva a mondanivaló. A 2006-os év végére olyan olvasottságunk volt, hogy nem bírkóztam egyedül az oldal működtetésével. Így az olvasók közül kezdtem el kiválasztani olyanokat, akiken éreztem, hogy tanulni is akarnak. Mára több mint 65 fős tanácsadónői hálózattal dolgozunk. Nem csak olvasók, szakemberek is jelentkeznek amúgy,  hogy szeretnének segíteni. Orvos,dietetikus, biológus; nagyon sokan biztosítanak, hogy van az Antalvali-projektnek jövője.

Hova vezethet ez az közösségi forma, ami az oldalon kialakult? Mi lehet ennek a missziónak a végső célja? Magazin, sajátmárkás élelmiszercsalád ?

Imádok nagyokat álmodni és tény, hogy brandet csináltunk a nevemből, de nem akarom, hogy valamilyen szekta benyomását keltse. Nagyon tudnék örülnék annak, ha bemennék egy étterembe és mondjuk ott lenne az emblémája az antalvalis ételeknek vagy akár a kozmetikumokon Vagy egy franchise étteremlánc, mely a mi közsségünk ajánlásával működik. Cukrászda alapítására is gondoltam már, persze egészséges hozzávalók beszerzésével. Örülnék, ha olyan diagnosztikai központok létesülhetnének, ahol nem megoldani akarjuk az emberek bajait, hanem meg akarjuk értetni velük a szervezetük biopkémiájának működését. Ezekben az intézetekben lehetne életmód tanácsadásokat, hatóanyagelemzést tartani. Szerveznénk táborokat. A tanácsadónőkkel úgyis csak online tartjuk a kapcsolatot, összegyűlnénk egy táborban, továbbképzéseket tartanánk, meghívnánk a sajtó képviselőit is. Meg kell tanítani, hogy a valódi gyógyszer az a táplálék. Az emberek, akikkel beszélgetek, megmondják az autójuk márkáját, azt, hogy mikor volt olajcseréjük, mit kell tankolniuk az autójukba, hogy az megfelelően működjön. Ugyanakkor ezek az emberek “nem ismerik a saját márkájukat, típusukat,” az anyagcseréjük működését. Nagy szívfájdalmam, hogy előbb tanulják meg a diákok a petúnia részeit, mint a saját testfelépítésüket, működésüket. Egyre több pedagógus is megkeres amúgy azzal, hogy tartsak előadást az iskolában, mondjam el a lányoknak, mit fog csinálni a fogamzásgátló a szervezetükkel, a gyorséttermi kaja a testükkel.

Mi lehet a legoptimálisabb eredmény a multi és a civil szerveződés közti szembenállásban?

Már van ilyen egy-két drogériahálózatnál, ahol sls-mentes kozmetikumokat árulnak (sls- sodium laureth sulfate- habképzőként használt anyag, ami a samponok, tusfürdők habzásáért is felel, károsíthatja a központi idegrendszert hasmenést, szemkárosodást okoz- a szerk.). A kereskedő se hülye. Ha a nép felkap valamit, foglalkozik vele. Már az is nagy szó, hogy bizonyos éttermekben nem látok annyi embert, mint régen. Voltak utcák pár évvel ezelőtt, ahol kígyózó sorok álltak a büfék előtt, mostanában pedig nem látom a tömeget előttük.

Mert azóta már a gyros a top.

Egy fokkal jobb legalább. Az iskolai menzai étkeztetést kéne még megreformálni, mert a gyerekkori táplálkozás hatása élethosszig elkísér. Minimum tíz életév, három urbanizációs betegség megspórolható lenne a jobb minőségű iskolai étkeztetéssel.

Melyek azok a minimális betartható szabályok, melyekkel még a városi ember is megőrizheti az egészségét?

A városi embernek nagyon sok kivédhetetelen rizikófaktorral kell megküzdenie az egészségi állapotára nézve. A megfelelő mennyiségű tiszta ivóvíz, és levegő kulcsfontosságúak lennének. Aki a  városban csak vizet iszik és nem “cukros lónyálat”, az már rengeteg tett saját magáért. Szabaduljon ki legalább heti egyszer erdőbe, oxigéndús helyre, a budapestieket a BKV is kiviszi olyan helyre, ahol már van tiszta levegő.

Tisztított víz, csapvíz vagy ásványvíz?

A tisztított vízre szavazok, mert a csapvíz már nagyon klóros. Bizonyos ásványvizek is jók, ha egy 500mg/l alatt van az ásványianyagtartalamuk. Fontos továbbá kozmetikumaink lecserélése, számuk csökkentése, rengeteg fölösleges kencét használunk. Például a csecsemőnek: sampon (bár még haja sincs), fürdető, habfürdő, testápoló, kétféle olaj, olajos fülpiszkáló, nedves-száraz popsitörlő, babahintőpor. Mire föl ennyi kozmetikum egy babának? A csecsemő el sem koszosodik. Öreganyáink felnőttek egy szál szappannal a háztartásban, mégsem volt bőrnyavalyájuk. Az igazság az, hogy túlkemikalizáljuk magunkat. Magam ellen beszélek, de szerintem még a tiszta kozmetikumokból is fölöslegesen kenünk magunkra egy csomó mindent. Szemránckrém, nyakkrém, lábkrém, kézkrém, minek? A testünkön mindenhol ugyanaz a bőr van, ugyanazzal a biokémiával.

A bőr nagyon jól tudja tükrözni egyébként az emberek jelllemét. “Megeszi a sárga irigység”- szoktuk mondani és valóban láthatunk embereket, akiknek sárga foltos a bőrük. A májfoltot egyedül a magyar nyelv hívja így, akárcsak a cukorbetegséget, mindenhol máshol diabétesznek hívják. Mindent tükröz a bőrünk, nagyon fontos, hogy a belső harmóniánk meglegyen. A plasztika, a botox, a szépségfarm ezt nem képes megváltani. A pénz sem mindig mentség, ha az ember elhanyagolja magát, mert a kertekben saját veteményes ültethető, de még egy panellakásban is tartható koktélparadicsom.

Ember legyen azért a talpán, aki minden káros hívságnak ellen tud állni. Az embereknek alig van energiájuk sokszor, hullafáradtak, mire hazaérnek és nem feltétlenül van kedvük egy komplett vacsorát megfőzni, helyette összedobnak egy instant, zacskós félkészételt.

Nincs energiájuk valóban, mert le vannak harcolva. A folyamatos jelenléttel én is küszködöm, mert rengeteg felkérésre kell válaszolnom, országos konzultációk, előadások. Ennek ellenére mindennap főzök, kenyeret sütök. Ha én meg tudom csinálni más miért nem? A hozzálláson kellene változtatni. Ha valaki dolgozik egy multinál, leszívják az életerejét, nem csodálom, hogy este már csak egy gyors instant kajára futja. De merjenek váltani, csinálják azt, amihez még van kedvük. Ha nem állunk föl, nem változtatunk, semmi nem változik. Sokan érvelnek azzal, hogy mindenhol a szemetet lehet csak kapni, de ha egyszer elhatároznánk, hogy x ember nem vásárol x tusfürdőt, a gyártó biztos, hogy elgondolkodna a dolgok jelenlegi állásán.

Nem az egészségügyre kell várnunk, arra, hogy valami majdcsak jobb lesz az ellátásban, otthon, saját magunknál kell kezdeni az újjáépítést. A környezetromboló és egészségtelen élet bizonyos köröknek persze nagyon jövedelmező, akik nem akarják elveszíteni azt a “birkanyájat”, akik a fő közönségük.

Milyen esetben mondja azt, hogy itt megállt az én tudományom, bizony szükség van az orvosra?

A saját szerveztünk legjobb orvosai mi magunk vagyunk. Tulajdonképpen nincs az a gond, amit ne tudnánk magunk megoldani. Azt vallom, hogy az orvosnak nem a megoldóembernek kellene lennie, hanem olyan személynek, aki segít megfejteni a szervezet jelzéseit, hiszen semmit nem tudunk magunkról. Mikor betegek leszünk érezzük, hogy valami már nem normális, a doki idő hiányában meg felír három gyógyszert gyorsan. Nagyon nehéz meghúzni a határt az orvosi beavatkozás és az öngyógyítás között, ezt mindenki érezni fogja maga. Ha valaki elmegy orvoshoz, fontos lenne, hogy értessék meg vele, mi az ő problémája, dönthesse el, hogy akarja -e követni az utasításokat. Tudunk általában egy betegségkódszámot, meg kapunk egy rakás receptet. De inkább előzzük meg a bajt.

S mi a helyzet a genetikusan öröklődő betegségekkel ?

Minden ember hoz magával lenyomatot a génjeiben. Hasonlíthatunk a szüleinkre, de betegségeket nem tudunk örökölni, csak a hajlamatot adják nekünk tovább. Vigyázunk kell, hogy a hajlam által ne az ominózus leggyengébb láncszem pattanjon el. Soha nem lesz tehát bajunk, ha időben odafigyelünk a hajlam veszélyeire, mert a betegség az egész szervezetet támadja. Például a cukorbetegségről, ha tudom, hogy a családban sok a cukorbeteg, akkor eleve kiiktatom az életemből a cukrot és eszerint fogok élni.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Jul
04
Emu írta:
Ámen.
14:27
2
Jul
04
ismeretlen írta:
A napi-kétnapi 1 prolisörömet akkor sem adom:)
16:40
3
Jul
05
spadri írta:
Ki az a hülye, aki rákeni azt a csomó mindent a csecsemőre, amit ő felsorolt?
Ja, nagyanyáink meg az egy darab szappan...hát nem attól voltak egészségesek
13:45
4
Jul
06
LadyGray válasza írására:
http://antalvali.com/hirek/sor-elettani-hatasai-sor-es-az-egeszseg.html nem is kell:D
06:13
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés