Lélek

Miért halt meg Marilyn?

7962

Marilyn Monroe élete, de legfőképpen halála számos titokzatos részletet tartalmaz. Máig nem tudjuk például, hogy valóban öngyilkos lett-e, vagy esetleg igazuk van azoknak, akik gyilkosságot sejtenek hirtelen halála mögött. Ha pedig mégis önkezével vetett véget az életének, miért is tette, hiszen gyönyörű volt és sikeres. Nem csoda hát, hogy időről-időre napirendre kerül a téma, és a legkülönfélébb megközelítésből próbálják magyarázni a történteket. Legutóbb Brigitte Bardot egyik nyilatkozata kavarta fel az állóvizet.

A művésznő ugyanis azt mondta egy riporternek épp Marily Monroe kapcsán, hogy „Sokszor voltam már az öngyilkosság határán, csoda, hogy még mindig élek.” Ezzel ismét a figyelem központjába állította a siker, a szépség és az önmegsemmisítés felfoghatatlan kapcsolatát, amire nem Marilyn az egyetlen példa. Ott van az amerikai író- és költőnő, Sylvia Plath, aki többszöri próbálkozás után 1963-ban megölte magát. De ha már az írónőknél tartunk, lehetne említeni Virginia Woolfot, aki egy szép napon magára öltött egy kabátot, telerakta a zsebeit kövekkel és egyszerűen belesétált a folyóba. Persze, házunk táján is akad példa bőséggel, elég csak a két legtitokzatosabb esetet, Domján Edit és az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea halálát említeni. Persze, minden eset más és egyedi okok húzódnak a háttérben, mégis közös bennük, hogy sikeres és többségükben gyönyörű nőkről van szó, akiknek látszólag semmi okuk önmaguk ellen fordulni, mégis megteszik, méghozzá váratlanul. Pontosabban látszólag váratlanul, ugyanis a crying for help jelensége náluk is működik, csak művészekről és közismert emberekről lévén szó, egészen más hangsúlyt kap. Jó példa erre a koreai szupersztár, Kim Dual esete, aki kiposztolta a blogjára, hogy mennyire kilátástalannak érzi az életét és mindezt megfejelte Jim Rivers I go deep című dalával is nem sokkal azelőtt, hogy holtan találták párizsi lakásában. Ezután persze a sajtó szenzációként tálalta, hogy előre bejelentette az öngyilkosságát. Annak ismeretében, hogy az összes öngyilkos ezt teszi a maga módján, egyáltalán nincs szó szenzációról.

Molnár Csilla Andrea

Adódik hát a kérdés, hogy mi gyengíti el ezeket a nőket annyira, hogy mindent feladjanak, és önként búcsút intsenek az életnek. Egyes vélemények szerint a sikerrel lehet összefüggésben a tettük, egészen pontosan azzal, hogy nem tudják kezelni azt. „Egy gyönyörű és sikeres nőnek sok hódolója van, ennélfogva sok tapasztalata van a kapcsolatokról, ami azt is eredményezi, hogy sok kapcsolata zátonyra fut. A rengeteg felbomlott kapcsolat elég ahhoz, hogy sérüljenek. Elkezdik azt érezni, hogy senkijük sincs a világon.” – mondja a pszichológus. Ezt támasztja alá az egyik sikeres modell véleménye is: „A különösen sikeres nőknek nehéz megkülönböztetniük a valódi barátokat az érdekbarátoktól. Ugyanakkor az, hogy állandóan a figyelem középpontjában vagy, arra késztet, hogy állandóan a legjobb arcodat mutasd, és ez hatalmas nyomást jelent. Ezt csak azok az emberek képesek túlélni, akik érzelmileg erősek. És akkor még ott van az, hogy a férfiak félnek az olyan típusú nőktől, akik jól néznek ki és sikeresek, ezért sokkal nehezebben közelednek hozzánk.”

Úgy tűnik, hiába szépek és sikeresek, egyáltalán nem irigylésre méltó az életük. A másik közös pontjuk, hogy egyfajta akkut belső szenvedést élnek át, és mindennél jobban vágynak arra, hogy ettől megszabaduljanak. Nehéz körvonalazni ezt a lelkiállapotot, leginkább a depresszió egy sajátos fajtájaként lehetne értelmezni. A szabadulás útja sokféle lehet: szexuális kapcsolatok, alkohol, drogok, destruktív viselkedés és öngyilkosság. Számos nyilatkozatukban és/vagy műalkotásukban utalnak erre, de sajnos ezek az utalások már csak a tragédia bekövetkezte után nyernek értelmet, állnak össze egésszé. Rendkívül beszédes ilyen szempontból a már említett blogbejegyzés, de lehetne említeni Sylvia Plath Tulipánok című versét, ami hű dokumentuma ennek a lelkiállapotnak, már csak azért is, mert öngyilkossági kísérlete után írta a kórházban. De ha figyelmesen olvassuk Marilyn Monroe nyilatkozatait, számos ilyen tárgyú utalásra bukkanhatunk. A legjellemzőbb talán az, amiben úgy beszél magáról, hogy ő „egy gyerek, akit senki sem akart, egy magányos lány, akinek van egy álma, és aki arra ébredt, hogy az álom valóra vált.”

Az okok persze minden esetben jóval összetettebbek ennél, és számos egyéni tényező közrejátszott abban, hogy ilyen módon ért véget az életük, mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy a valóra vált álmok sokszor nagyobb terhet rónak az emberekre, mint amit képesek elviselni. És ennek ismeretében érdemes odafigyelni az intő jelekre is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások