Mi ez?

Ennek semmi értelme!

7932

Ahhoz képest, hogy az ember mennyi értelmetlen dolgot csinál, egészen meglepő, hogy mennyi értelmes, vagy értelmesnek látszani akaró tartalom található az interneten. Egészen pár évvel ezelöttig elképzelhetetlen volt, hogy egy blog, magazin vagy bármilyen weboldal különösebb cél vagy koncepció nélkül induljon útjának. Az évek során ez szerencsére megváltozott: pár pihent agyú, de rendkívül kreatív szent őrült elindított néhány oldalt, amellyel semmilyen különösebb céljuk nem volt, csak hogy felpakolják az unalomból, pótcselekvésként vagy a munka melléktermékeként megszületett képeiket, dalaikat, videóikat.

Valószínűleg maguk is meglepődtek a hatáson. Eleve arra sem számítottak, hogy látogatóik lesznek, hát még arra, hogy kész kis rajongótábor alakul ki körülöttük. Látványra, stílusra és a kivitelezés igényességére ugyan merőben eltérnek – legyen szó a rathergood.com epilepsziás rohamokat okozó klipjeiről, a Weebl’s Stuff fülbemászó dallamairól és rajzfilmeiről, vagy a Fatpie.com sötét és beteg sorozatairól -, egyvalamiben hasonlóak: mindhárman különösebb jelentés és értelem nélküli produkciókat tesznek le az asztalra, amelyekből a jobban sikerült darabok az internet szájról szájra terjedő legendáriumában azonnal slágerekké válnak. (Pár példa az időtlen klasszikusok közül: Badger Badger, Salad Fingers, Small Worlds, Gay Bar)

A mainstream felé az utat végül a Lolcat-mém törte meg: ezek azok a képek, amin vicces macskák láthatók, a szituációkat pedig alájuk-föléjük helyezett feliratok értelmezik, szándékosan rossz helyesírással, infantilis üzenetekkel. A jelenség olyan gyorsan utat tört, hogy az ezeket összegyűjtő icanhascheeseburger.com azóta kész kis kiadóvá nőtte ki magát, vezetője meggazdagodott a vicces tartalmakból (amiket a közösség gyárt), macskatémában pedig több könyvet is megjelentetett. A Tumblr bloghálózat elterjedésével aztán végképp nem volt visszaút: egyre-másra jelentek meg azok a tematikus blogok, amelyek különösebb tanulsággal nem akarnak szolgálni, egyszerűen csak megmutatják az idióta jelenségeket a világban. Ehhez képest némelyik többet mond erről a világról, mint a legsúlyosabb politikai-társadalmi blogok. Ezekből gyűjtöttünk össze nektek párat. Kellemes szórakozást és ne kérdezzetek semmit.

Kim Jong-Il Looking At Things

Azaz Kim Dzsong-Il dolgokat néz. Zseniálisan parodizálja, amit parodizálni sem kell: az észak-koreai diktatúra protokollfotóit. Az egyébként se nem sármos, se nem dekoratív kommunista vezér visszafogottan szerepel a hírekben (hetekig azt sem tudták, él-e egyáltalán) és ennek megfelelően óvatosan fotóztatja magát, a kész művek pedig természetesen kiadós cenzúrán esnek át. A végeredmény: a nép hőn szeretett atyját semmilyen más helyzetben nem lehet látni, csak olyanban, amint éppen dolgokat néz. Méghozzá ugyanazzal az apatikus, enyhén esőemberes arccal. Táblagép, chips, sütisbödön, szavazófülke, mikroszkóp, váza, szappan… egyre megy. Na jó, egy-egy mosolyt azért néha megereszt. A tényszerű, emiatt aztán teljesen abszurd képaláírások pedig határozottan hozzáadnak az élményhez.

Pets Who Want To Kill Themselves

Bármeddig jutunk is a civilizációs fejlődés folyamatában, biztos, hogy mindig lesz az emberiségnek egy masszív rétege, amely képtelen felfogni, hogy az állatok már fel vannak öltözve. Talán azokat fajtákat kivéve, amelyeket hosszas nemesítés során szőrtelenítettünk, de ez mindegy. Az öngyilkosjelölt kisállatokat szerepeltető, főleg beküldött fotókból építkező, egyébként rendkívül sikeres (nemrég jelent meg a könyv!) blog a megaláztatást hősiesen, bár sokat mondó arckifejezéssel tűrő, cukinak szánt, valójában borzalmas ruhákba és egyéb kiegészítőkbe öltöztetett állatkáknak állít méltó emléket. Meg persze az idióta gazdáiknak, akik persze a legritkább esetben szerepelnek a fotókon.

If You Watch It Backwards

Miről szól a bluesdal, ha visszafelé hallgatod? Arról, hogy visszajött a nőm, feléledt a kutyám és a kamionom is megjavult. Ezt a viccet gondolja tovább a Ha visszafelé nézed című blog, amely még ebben a mezőnyben is kifejezetten értelmetlen. Bár sajnos hosszú távon nem valami szórakoztató, az legalább kiderül, hogy a sablont bármire rá lehet húzni: visszafelé játszva az Anonim Alkoholisták Szövetsége emberek millióinak segít felfedezni az italozás örömeit, Bush elnök véget vetett az iraki és afganisztáni háborúknak, helyre rakta az alkotmányt és kihozta az országot a gazdasági válságból, az  egyetemi évek pedig arról szólnak, hogy lefogyunk, letesszük az alkoholt és a könnyűdrogokat és a végén okosabbak leszünk.

Tom Hanks In A Wax Museum

Tom Hanks viaszfiguraként a világ minden pontjáról. A Madame Tussauds-féle intézmény sikere folyományaként természetesen egyre-másra jelennek meg a hasonló próbálkozások a Föld legkülönbözőbb pontjain. Akár a földrajzi helyzet, a költségvetés mérete is teljesen eltérő és ez bizony – gyakran szó szerint – tükröződik is szegény Tom arcán. A méltán világhírű színészt egyébként karrierje és derékbősége legkülönbözőbb fázisaiban sikerült viaszba önteni, a legnépszerűbb természetesen a Forrest Gump-féle kompozíció, ám a butácska, de melegszívű mozihősnek önmagában is rendkívül sok értelmezését látjuk. Bár kifejezetten értelmetlen blog, sokat elárul arról, milyen „látványosságokkal” igyekeznek kiszúrni a turisták szemét. Van az egésznek ráadásul valami hátborzongató varázsa – van egy haverunk, aki konkrétan rosszakat álmodott egy-két képtől.

Chicks With Steve Buscemeyes

Na ez az, amit, ha fegyverrel kényszerítenének, sem tudnánk megmagyarázni. Csajok Steve Buscemi legendásan rossz bőrben lévő szemeivel. A Photoshop a legtöbb képen nem valami igényes, a végeredmény azonban még ezek esetében is nagyon ijesztő. Kate Middleton, Adele, Christina Ricci, Miley Cyrus (ez különösen durva lett), Leila hercegnő és Neytiri az Avatarból. És akkor már elkészítették Buscemi mestert is női szemekkel. A blog láthatóan meghalt, hetek óta nem frissült (nem baj), de akkor sem hagyhattuk ki. Miért, Uram, Miért?!

Explain This Atheists!

Ez a nagyszerű blog alaposan megizzasztja a rohadék ateistákat. Nekünk legalábbis felnyitotta a szemünket. Megtudtuk például, hogy az ateisták 88 százaléka szexelt már a szüleivel vagy a kutyájával, négyötödük pedig csak azért vállal gyereket, hogy abortusza lehessen. Kiderül az is, hogy Martin Luther King, Obama és Adele is utálja az ateistákat, akik egyébként mind leszbikusok (főleg Darwin), utálják az életüket és erről blogot is vezetnek. Tudtátok, hogy Britney Spears és a Nickelback is harcos ateistaellenesek, akárcsak Dumbedore, a Gyűrűk ura sztárja? A korábbi bejegyzések frappáns kérdésfelvetéseket tartalmaznak. Ha Isten nem létezik, hogyhogy annyian lájkolják Facebookon? És hogyhogy a Google-be az „Isten” szót beírva a „létezik” szót teszi mellé automatikusan a kerső? Miért mondjuk, hogy „Isten éltessen”, ha Isten nincs is? Vagy hogy „Jézusom?” Arról nem is beszélve, hogy ha Isten nem létezne, szivárványok sem lennének, illetve úgy általában időjárás sem. Ugye?! Az egész természetesen a szimpla bigottság (nem a hit!) és a csatolt ideológiai-politikai alapállás paródiája. A legviccesebbek egyébként nem is maguk a bejegyzések, hanem azon olvasók reakciói, akik komolyan veszik az egészet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások