Mi ez?

A végső megoldás: az olaj

7910

Tudjuk mi, hogy vigyáznunk kell a Földre, és nyilván meg is tesszük, ami szűkös kis eszközeinkkel lehetséges. Halljuk nap mint nap a megújuló energiaforrások versus gusztustalan olajbiznisz című litániát, ismerjük az atomenergia veszélyeit, szelektíven gyűjtünk, zöldnek valljuk magunkat (a pokolban valószínűleg már külön bugyrot épített ki az üzemeltető azoknak, akik nem így tesznek), sopánkodunk a fogyatkozó erdőkön, a vörös foltokat sorakoztató légszennyezettségi kimutatásokon és így tovább. Nem mintha akár csak utalni is szeretnénk arra, hogy mindez nem fontos, de azért óvatosan bevalljuk, hogy bizony néha unalmas a fejmosás. Főleg, amikor a politikusok győzködnek figyelmeztetőleg felemelt mutatóujjal, hogy bizony közeleg az ítélet napja, majd beszállnak az Audiba és indulnak lakossági fórumon haknizni.

No de félretéve a demagógiát: bizony felkaptuk a fejünket az elmúlt hetekben megjelenő cikkekre, amelyek azt pedzegették, hogy a helyet bizony nem is ilyen egyértelmű, és BP-olajkatasztrófa ide, Fukushima oda, egyáltalán nem biztos, hogy a nem megújuló energiaforrásokat belátható időn belül ki kellene váltani holmi széllel meg folyókkal. Vannak ugyanis szakértők, akik meg vannak győződve arról, hogy a Föld olaj-és gázkészletét bizony nem kell félteni, elleszünk még belőle párszáz évig… sőt. Ezek a szakértők ráadásul nem is tartoznak egyértelműen az olajcégek érdekeltségi körébe. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, de azért nézzük végig, mire hivatkoznak ezek a jeles kutatók.

Három érvvel szokták alátámasztani a megújuló energiaforrások szükségességét (azon kívül persze, hogy az egész baromi jól hangzik): a nem megújulók elfogynak, az olajért folytatott harc felborítja a törékeny nemzetközi kapcsolatokat (ez főleg Amerika biztonságérzete szempontjából neuralgikus pont), ha pedig sok gázt eregetünk még a levegőbe, visszafordíthatatlan és drasztikus lesz a globális felmelegedés. Mindhármat meg lehet cáfolni azonban, a gondolatmenet pedig nem is tűnik akkora hülyeségnek.

Először is: a nem megújuló energiaforrások (azaz a kőolaj és a földgáz) egyáltalán nem fogynak el, csupán arról van szó, hogy az emberiség a jelenleg elterjedt technológiákkal bizony nem képes hozzáférni a bolygó (egyesek szerint szinte kimeríthetetlen) tartalékaihoz. A technológia azonban fejlődik, a megfelelő eszközökkel pedig mélyebbre fúrhatunk és rafináltabban szívhatjuk ki a fekete aranyat, mint bármikor. Elérhetjük az úgynevezett nem-hagyományos gázokat, például a kéreg mélyebb rétegeiben bujkáló, kis szemcséjű, pala-jellegű kőzet által fogva tartott földgázt és egyéb, eddig megközelíthetetlen nyersanyagot. A hivatalos amerikai kormányszerv ma legalább hatszor annyi kitermelhető természetes gázzal számol, mint egy évtizede. Hasonló a helyzet az olajjal is, azaz, ha ügyesen aknázzuk ki a bolygót, szó sincs arról, hogy kiürülhetnek a benzinkutak. Nem is beszélve a tengerfenék alatt húzódó, hatalmas, metánt és jeget tartalmazó gázhidrát-mezőkről, amelyek akár az összes többi ma termelt nem-megújuló energiát kiválthatják. A természetes gázok elégetése ráadásul sokkal kevésbé károsítja a környezetet, mint a ma bevett szisztéma.

Az évtizedes rémisztgetést tehát időszerűtlenné tette a technológia: évszázadokra, ha nem évezredekre el vagyunk látva üzemanyaggal – állítják az optimista szakértők. Ez persze megváltoztatja a nemzetközi hatalmi felállást is: a szerencsés nyugati és európai országok a jövőben nem függhetnek többé a keleti olajhatalmaktól, ha tényleg elkezdik kihasználni az eddig elérhetetlen kincseket. A palakőzetben rejlő gáz például szinte bárhol kinyerhető, így Európa a jövőben akár fel is mondhatja az oroszországi szerződéseket. Persze még mindig ott van a globális felmelegedés sürgető problémája. Nem árt azonban észben tartani, hogy a probléma nem is olyan sürgető, legalábbis a döntéshozók szerint: miközben lépten-nyomon hangoztatják a környezetvédelem fontosságát, a széndioxid-kibocsátás csökkentése még mindig nem tartozik az égetően megoldandó feladatok közé. A világ energiatermelésének kevesebb, mint egy százalékát (!) adják a megújuló források, míg a nukleáris létesítmények esetében az arány 13-14 százalék. Az atomerőműveket ráadásul több európai állam elkezdi felszámolni, a kiesést pedig valószínűleg nem szél-, folyó- és geotermális erőművekkel pótolják majd.

Tegyük hozzá: az, hogy a világ érdemben nem, legfeljebb a retorika szintjén foglalkozik a klímaváltozással, még nem jelenti azt, hogy nem is kell vele foglalkoznunk. Láttunk már olyat, hogy a világnak nincs igaza. (Ja, mellesleg a Nemzetközi Energia Ügynökség nemrég közölte, hogy az üvegházhatásért felelős gázkibocsátás rekordmértékben növekedett tavaly.) Gondot jelent az is, hogy miközben eljutnak a mélyebb rétegekben rejlő gázokig, maga a fúrás és a felszínre hozás rendkívül környezetszennyező, akár az ivóvízellátást is fenyegetheti. Bánjunk tehát óvatosan az olaj új aranykorát jövendölő szónoklatokkal: legfeljebb arról van szó, hogy az új technológiáknak hála egy kicsivel több időnk van kitalálni, hogyan mentsük meg a bolygót, mint azt eredetileg gondoltuk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások