Étel+Ital

A cukkini mindenre jó

7897

Ma már kissé szégyellem, de jó ideig idegenkedtem a cukkinitől. Kellett néhány év, amíg meggyőződtem arról, hogy nagyon is van kulináris potenciál ebben a se nem uborka, se nem tök zöldségben, aminek még az íze is olyan semmilyen. Épp ez a látszólagos jellegtelensége teszi ugyanis multifunkciós alapanyaggá, hiszen gyakorlatilag mindenre jó. Ezt úgy értsétek, hogy még desszertet is lehet készíteni belőle.

A cukkini alig néhány éve tűnt fel a hazai piacokon és kiskertekben, épp ezért még nem vált közkinccsé, de határozottan azon az úton halad. Főleg a forró nyári hónapokban használhatók ki az előnyei, ugyanis könnyű, ízletes és tápláló ételeket készíthetünk belőle, megfelel tehát a nyári csemege minden kritériumának. Aki az eredetét kutatja, többféle magyarázatra lelhet, de a legvalószínűbb, hogy őse Mexikóból származik. Innen került Európába, de nem a felfedezések aranykorában, hanem valamivel később, a 16. században. Elsőként a dél-európai országokban terjedt el, és mind a mai napig itt használják legszélesebb körben. Egyes források szerint a ma ismert változatot Itáliában nemesítették a 19. században, de olyan vélemények is vannak, melyek szerint véletlenül jött létre ez a faj egy szerencsés keresztezés eredményeképpen. Elnevezése is az itáliai eredetet támasztja alá, ugyanis a cukkini az olasz zucca, azaz tök szóból ered, melyhez kicsinyítő képző járult.

Eredete bizonytalan ugyan, de összetételéről annál többet tudunk. Legszimpatikusabb tulajdonsága minden bizonnyal az, hogy 100 g mindössze 32 kalóriát tartalmaz, tehát ideális fogyókúrás alapanyag. Emellett rengeteg ásványi anyag található meg benne, többek között béta-karotin, folsav, kálium, kalcium, foszfor, mangán, cink és szelén. Vitamintartalma sem elhanyagolható: bőséges A-, B1-, B2- és C-vitamin-forrásként szolgálhat. Élettani szempontból tehát mindenképpen hasznos a fogyasztása, de kulináris érdemei sem csekélyebbek ennél.

A kisebb, zsengébb darabokat fogyaszthatjuk nyersen, például salátaként, ahogy az uborkát szoktuk, a nagyobb példányokat pedig süthetjük, főzhetjük, grillezhetjük. Ez utóbbiakat ajánlatos meghámozni, ugyanis a nagyobb darabok kesernyések lehetnek. Ahogy már említettem, kissé jellegtelen az íze, ez azonban egyáltalán nem hátrány, hiszen a fűszerezés terén minden gasztromán bátran kiélheti kreatív hajlamait. Érdemes kísérletezni vele, ugyanis szinte bármilyen fűszerrel jó barátságban van, léteznek azonban klasszikus fűszerei, melyekkel biztosan nem nyúlhatunk mellé. Fokhagymával és kaporral egészen biztosan nyerő párosítás, de jól megfér a petrezselyemmel, kakukkfűvel, bazsalikommal, fehérborssal és citromlével, mentával összeboronálva pedig borzongatóan izgalmas végeredményt kapunk.

Annyiféle étel készíthető belőle, hogy egyszerűbb lenne arról beszélni, mire nem jó, de megpróbálom összefoglalni a cukkinis fogásokat. Az egyik legegyszerűbb és legütősebb felhasználási módja, ha a lecsót gazdagítjuk vele. Szenzációs nyári vacsora válhat így belőle. A másik pofonegyszerű, ám annál látványosabb cukkinis fogás a chips. Aki ilyesmire vágyik, annak nem kell mást tennie, mint hajszálvékony szeletekre gyalulni egy rokonszenves példányt, tepsibe teríteni az így kapott darabkákat, olívaolajjal vékonyan bekenegetni, majd sütőben nagyjából 15 perc alatt kiszárítani. Mivel nagyon könnyű pürésíteni, készülhet belőle krémleves, mártás és pástétom is.

Lereszelhetjük és a krumplihoz, répához hasonlóan készíthetünk belőle pogácsákat, illetve gazdagíthatunk tésztákat a reszelékkel. Leggyakrabban ilyen formában használják fel desszertekhez. A cukkinis muffin például igazán izgalmas csemege. Ha csíkokra vágjuk és megsütjük, első osztályú köret válhat belőle, de ilyen formában használhatjuk wok ételekhez is. Emelett persze ránthatjuk, süthetjük, tölthetjük és pörköltet vagy főzeléket is készíthetünk belőle, sőt eltehetjük savanyúságnak is.

Ha cukkiniről van szó, külön fejezetet érdemel a virága, ami csodálatosan zsenge és könnyű, mindenképpen érdemes hát kipróbálni. Leggyakrabban bundázott formában fogyasztják, de Mexikóban közkedvelt csemege a sopa de flor de calabaza névre hallgató leves is. Ehhez 5 db cukkinivirágra, 2 csésze tyúkhúslevesre, 1 paradicsomra, 1 fej hagymára, 1 gerezd fokhagymára, 1 csipet borsra, kevés vajra és sóra van szükség. Első lépésben megtisztítjuk a virágokat, melyekből csak a szirmokat használjuk fel. Összeturmixoljuk a paradicsomot, a hagymát, a fokhagymát és a sót, majd a vajon összeforraljuk. Ezután hozzáadjuk a borsot és a húslevest, majd felforraljuk. Végül beletesszük a virágokat és 5 percig főzzük, majd elzárjuk a tüzet.

A cukkinivirág alakjánál fogva szinte kínálja magát, hogy megtöltsük. Ezt a legkülönfélébb módon tehetjük meg. Leginkább a túrós, ricottás, friss sajtos és krémsajtos töltelékek passzolnak a virágok könnyed ízéhez, de darált hússal és különböző zöldségekkel is érdemes próbálkozni. Igazi mediterrán ínyencség például a ricottával töltött cukkinivirág sáfránymártással. Ebben az esetben csak sütni kell a megtöltött virágokat, de úgy is kedveskedhetünk az ízlelőbimbóinknak, ha a töltött virágokat sörtésztába forgatjuk és kellemes bundát sütünk rájuk. Így kiadósabb lesz az étel, viszont a virágok íze kevésbé érvényesül.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások