Lélek

Szeress vakon!

7888

Ma már sokkal tudatosabban élünk, mint a szüleink vagy a nagyszüleink, ha a szerelmi életünket nézzük. Cikkek százait olvastuk el arról, hogyan működik egy kapcsolat és hogyan működünk benne mi és a párunk. Tudjuk azt, hogy a gyerekkori tündérmesék „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondata csak a történet kezdete, és minden más, ami a kezdet után jön, legalább annyi izgalmat tartogat, mint az egymásra találás fázisa. Megtanultuk azt is, hogy a jó kapcsolat alapja a kompromisszumkészség, a bizalom és az, hogy meg kell tanulni elfogadni a másikat. Vajon ez eszünkbe jut-e ez akkor is, amikor soha nincs lehajtva a vécéülőke? Vagy amikor szembesülünk vele, hogy életünk szerelme újra a hasán szorongatta meg a fogkrémes tubust? Vagy amikor a pasink még a családi ebéd alatt is csak a mobilját nyomkodja, ahelyett, hogy a családtagjainkra tenne jó benyomást? Mielőtt felforr az agyvizünk, számoljunk háromig, gondoljuk végig a saját hibáinkat és ennek tükrében boldog mosollyal fogadjuk el az övéit. De tényleg ettől működik jól a párkapcsolat?

Elképzelhető... Amikor a rózsaszín köd felszáll és szemet szúrnak a párunk „hibái”, akkor akaratlanul is célzásokat teszünk arra, hogyan kellene csinálnia ezt vagy azt. Ha észrevesszük magunkat, inkább számoljunk el ötig, és nyeljük le a mondatot. Azt ugyanis senki ne higgye, hogy át tudja programozni a párját. Ha csak őt akarod megnevelni, olyan kemény fába vágod a fejszéd, hogy az minden bizonnyal  kicsorbul, mielőtt  bármi is változna. Ha ugyanis a partner megneszeli a nevelési szándékot, automatikusan megmakacsolja magát. Kedvező reakciót csak a saját viselkedésünk megváltoztatásával tudunk előcsalogatni a másikból.

Hogy ez miként működik a valóságban, arra vegyük az egyik klasszikus példát, a fogkrémes tubus esetét. Sokaknál komoly vita kerekedik abból, hogy a másik a vége helyett a közepén nyomja ki belőle a fogkrémet. Folyamatos kiakadás helyett egyik alkalommal fogjuk magunkat és a végétől kezdve nyomjuk ki az egészet a fürdőszobapolcra. Aki pedig akár a családi ebéden, akár a közös vacsorán fölöslegesnek érzi magát a telefon mellett, szó nélkül menjen haza, így kifejezve a saját nézőpontját. Jóllehet, ha tényleg a fogkrém és a telefon kaliberű dolgok körül megy konstansan a vita, akkor a kapcsolatban sokkal nagyobb bajok vannak ennél. Mindenesetre egy kapcsolat viszonyrendszer, amely egymással ellentétes reakciókból épül fel. Csak akkor tudunk megváltoztatni bármit, és csak akkor változik bármi, ha mi magunk is megváltozunk, nem csak arra várunk, hogy a párunk alakuljon át. A legfontosabb a nő és a férfi között lévő egyensúly megtalálása, hogy egyik se legyen a másik alatt vagy felett, előtt vagy mögött, hogy egyenrangúak legyenek, vagy a szerepek legyenek kiegyenlítettek.

De mi van akkor, ha már a kezdetek kezdetén túl sok kompromisszumot kötünk? Mi lesz akkor az egyensúllyal? Amikor szerelmesek leszünk, érdekelnek a párunk dolgai. Elbűvöl bennünket azzal, hogy rajong az ejtőernyőzésért, hogy imádja a japán pszichedelikus rockot. Aztán, amikor egyszer csak minden hétvégénket a reptéren töltjük, különben nem találkoznánk vele, vagy kisebb halláskárosodást szenvedünk az idióta zenétől, amiért rajong, elgondolkozunk, hogy nem lehetne-e megnevelni. Mivel tudjuk, hogy nem, ezért vagy szakítunk, vagy addig próbáljuk átnevelni, hogy majd ő szakít velünk. A megoldás – tudja mindenki – nem ez. Senki nem mondta, hogy ketten kell járni koncertre, vagy ne foglalhatnánk el magunkat bármivel a reptéren, miközben ő folyamatosan ugrál ki a gépből. Egy kis távolság nem tesz rosszat a kapcsolatnak, sőt! Az ilyen kis „elszakadások” miatt kerülhető el a szakítás.

Aki pedig azt reméli, hogy tudja, mit nem szeretne a leendő párjában és ez alapján szeretné megtalálni a szerelmet, az oltári nagyot fog csalódni. A kompromisszumot ugyanis nem lehet megúszni. Az olyan emberek, akik pontosan tudják, hogy melyek a kizáró okok, és milyen férfit nem akarnak, és éppen ezért le sem állnak az adott érdeklődővel, esélyes, hogy örökre szinglik maradnak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások