Étel+Ital

Kulinária a zöld arany hazájában

7883

Ha nyaralás, akkor a legtöbben egyből tengerpartot, pálmafákat, napfényt képzelnek el maguknak valami távoli országban. Na, ez az, amiről most nem lesz szó! Olyan kalandra invitálunk, amiért pont, hogy a szomszédba kell menni. Ausztria egyik tartománya, Stájerország ugyanis izgalmas és felfedeznivaló régió nemcsak télen, hanem nyáron is, amikor a fürdők, a mindenhova elérő, tökéletes kerékpárutak és túralehetőségek mellett kulináris kalandozásra is indulhatunk. Ott jártunkkor nemcsak azon csodálkoztunk el, hogy milyen barátságosak a helyiek, mennyire tisztelik a hagyományokat, viszont modernül gondolkodnak, milyen változatos a táj a lankás borvidékektől a gleccserekig, hanem azon is, hogy miért nem fedeztük fel Stájerországot korábban.

A régióban megkerülhetetlenek a helyi finomságok, amelyekre a helyiek mérhetetlenül büszkék. A tartomány gazdagsága a sokrétűségben rejlik, amelyeket megfelelően ki is használnak. Ami viszont egész Stájerországban jellemző, az a tartomány zöld aranyának is nevezett tökmagolaj iránti hatalmas rajongás. A sötétzöld, pörkölt tökmagra emlékeztető, erőteljes ízű, koleszterinmentes olajat (tessék megtanulni a szót: Kürbiskernöl.) salátákhoz, főzéshez használják. Egy liter előállításához 2.5-3 kilogramm mag szükséges, amelyből ha nem olaj lesz, akkor sem vész kárba. A tökmag itt ugyanis mindenben megtalálható: csokoládétöltelékben, süteményekben, készítenek belőle krémlevest, de húsok és köretek készítésénél is magától értendő, hogy létezik tökmagos variáció.

Tökmagolaj

Mi a tökmagos ételekkel az úgynevezett Buschenschankokban ismerkedtünk meg, ahol a gazda saját házának egy szobájában vagy a kerthelyiségben, saját földjén termett finomságokat kínálja. A maximális vendégszeretet és a családias légkör miatt elképzelni sem lehet jobb helyet ahhoz, hogy teleegyük magunkat finomságokkal. Ezeket a helyeket egyébként gyakran nem is jelölik, de ahol a kapukon vagy a borosgazdákat jelölő táblákon egy "kitűzött" csokor látható – ott helyi készítésű borok, gyümölcslevek, házi füstölt húsok és egyéb finomságok várják az utazót. Buschenschankokkal elsősorban délen és keleten találkozni, a kulináris kínálat a helyi specialitások miatt régiónként változik. A dél-stájerországi borvidéken érdemes az uzsonnát kirándulással egybekötni. Erre egyébként külön biciklis vagy gyalogos túraútvonalakat is kialakítottak. Kelet- vagy Dél-Stájerországban például szuper biciklitúrák közül válogathatunk. Vannak, akik azt állítják, a tartomány ezen részén elhelyezkedő egykori kúpalakú vulkán ereje új életenergiát ad. Lehet, hogy ez a titok nyitja, mindenesetre a dús rétek, a mosolygó almaligetek, a lankás borvidék is az élvezetek oázisává teszik a vidéket. Egyik kedvencünk a Grazból induló 36 kilométeres, könnyed Tökmag-körút (Kürbisradweg), amely a tartományi fővárostól keletre, Stájerország zöld aranyának lelőhelyeire vezet. A tögmagolajáról híres két falu, Groß St. Florian és Stainz érintése után ismét Grazba érünk vissza, ahol le sem kell szállnunk a bicikliről. Az óvárosban ugyanis 2 és fél órás túrát tehetünk, amelynek útvonala például Graz honlapjáról letölthető.

Ha a dél-stájerországi Borút bármely szakaszán kirándul, nemcsak a környéket ismeri meg, de a legjobb kimérésekből a finom olaszrizlinget, fehérburgundit, morillont, traminit vagy a schilchert is. Ez utóbbi a vidékre jellemző, aperitifként fogyasztott fanyar rosé. A borvidék legnagyobb különlegessége mégsem egy bor, hanem a környékbeli St. Nikolai im Sausalban főzött stájer whisky. A helyiek által bolondériának tartott házi szeszfőzés 15 év alatt a határokon túl is elismert családi vállalkozássá nőtte ki magát. Nem ez az egyetlen a környéken. Riegersburgban a Zotter csokoládémanufaktúra kavarta fel az állóvizet, amikor 1996-ban Josef Zotter és felesége, Ulrike megalapították üzemüket. Az végképp meglepő volt, hogy a hagyományos, alpesi tejből készült egyszerű csoki mellett a furcsábbnál is furcsább ízvilágba kalauzolják a csokoládé megszállottjait. Így a szelídebb tejkaramella vagy meggyes-mákos ízesítés után próbálja ki nem csak a fülnek szokatlan arab datolya-bors, földimogyorókrém-ketchup, vagy kávé-szalonna kombinációkat is. Aki a szalonnát semmilyen formában nem kedveli – csokoládéban meg végképp –, a környékről származó különleges Vulcano sonka még meggyőzheti. Az íze a pármai vagy toszkán sonkákéval vetekszik, titka pedig a disznók különleges tartásában leledzik. Ha egy állatnak 140 négyzetméternyi élőhelye van, ahol szabadon járhat fel-alá és ehet kedvére, akkor a tökéletes minőség nem kérdés. A déli vidék terményeinek keleten is van párja.

Almland (Alm régió) és ApfelLand (Almarégió) neve magáért beszél. Az előbbi vidéken élnek az ALM-ökrök, akik egész nyáron szabadon legelésznek a dombokon és olyan jámborak, hogy bátran közelíthettünk hozzájuk egy-egy fotó erejéig. Az étterembe betérve aztán jobb elfelejteni a sötétbarna bociszemeket, mert az ínycsiklandozó steakeket kár lenne kihagyni. Az Almavidéken a termékeny földek, a kellemes klíma és sok napfény biztosítja a gazdag almatermést. A helybéliek hétköznapjaikban is őrzik és ápolják a régi hagyományokat. A terület sokszínű és jellegzetes gasztronómiájának megismerését kezdjük az almafánkkal, az almás rétessel, de ott az almapálinka, az almalekvár vagy a kitűnő almalevek is.  A titkosabbnál titkosabb recepttel rendelkező almapálinka csak az északon, a havas hegyekben népszerű cirbolyapálinkáéval vetekszik. A cirbolyafenyő fájának forgácsát pálinkában áztatják, így keletkezik ez a különleges aromájú snapsz, amely felmelegíti a síeléstől elgémberedett tagokat, de nyáron sem utolsó ital. Nos? Mikor indultok?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások