Étel+Ital

Fasírtban vagyunk

7872

Kevés olyan magyar ember van, aki a fasírt szó hallatán értetlenül bámulna, hiszen az egyik leggyakrabban fogyasztott húsételünkről van szó. Ha máshoz nem, a klasszikus, darált húsból, tojásból, áztatott zsemléből és fűszerekből készült változathoz mindenkinek volt már szerencséje. Emellett persze a variációs lehetőségek a végtelenhez közelítenek az ízesítés és a méret tekintetében is. Nem is kell ezen csodálkozni, hiszen a fasírt tág fogalom, minden további nélkül tekinthető gyűjtőnévnek, ugyanis ha szigorúan nyelvészeti szempontból közelítjük meg a kérdést, idesorolandó minden vagdalt vagy darált húsból készült étel.

A fasírt szó ugyanis a németből került át a magyar nyelvbe valamikor a 19. században. Forrása pedig a faschiertes Fleisch, ami vagdalt húst jelent. És ha már szóba került a fasírtban van kifejezés, azt is el kell árulnom, hogy ennek semmi köze az említett húsételhez, ugyanis a francia fâché szóból ered, aminek harag, neheztelés, sértődés a jelentése. Amikor átkerült a magyarba ez a fordulat, még faséban voltak egymással azok, akik feszült, rossz viszonyt ápoltak, majd fokozatosan átalakult fasírttá a kellemetlen nexus, valószínűleg a népetimológia hatására.

Ennyi szellemi táplálék után ideje olyan dolgokkal is foglalkozni, amiket korgó gyomrunk is örömmel fogad. Ahogy már említettem, a fasírtnak számtalan változata létezik, kezdve az aprócska, fogpiszkálóval elegánsan felcsippenthető, majd egy pillanat alatt bekebelezhető golyócskáktól egészen a tálon lustán elterülő Stefánia szeletig, ami klasszikusan főtt tojásokat rejt magában. És akkor még nem említettem a milliónyi féle fűszerezést és a különböző országok saját változatait. Ott van mindjárt a szerb pljeskavica, az erdélyi mititei és a svéd köttbullar, csak hogy néhány klasszikust említsek. De ha már szó esett a Stefánia szeletről, érdemes bővebben is kitérni erre a hagyományos fasírtféleségre is, hiszen meglehetősen romantikus körülmények között keletkezett.  Az 1880-as évek végén ugyanis Stefánia belga királyi hercegnő beleszeretett Lónyay Elemér grófba, ám apja, a belga király hosszú éveken át ellenezte a rangon aluli házasságot. (A dolog érdekessége, hogy Stefánia első férje Rudolf koronaherceg volt, így Sissi menyét tisztelhetjük a hölgyben.) A szerelmesek azonban kitartónak bizonyultak, így 1900-ban mégis létrejött a frigy. Igaz, Stefánia komoly árat fizetett ezért, ugyanis lemondott a rangjáról és a vagyonáról, ám kárpótolta mindezért, hogy boldogan éltek férjével annak magyarországi birtokain.  A grófné olyannyira megkedvelte a magyar konyhát, hogy maga is hozzájárult a gyarapodásához. Nemcsak a Stefánia szelet fűződik a nevéhez, hanem számos egyéb kreáció is, melyek közös tulajdonsága, hogy a Stefánia módra utótagot viselik, illetve főtt tojást tartalmaznak valamilyen formában. Arra vonatkozóan, hogy a grófné miért kötődött ilyen erős szálakkal a főtt tojáshoz, nem találtam adatot, de minden bizonnyal megvolt rá az oka. Ha esetleg valakinek van erről infója, semmiképp se tartsa magában.

Igaz, hogy alapvetően vagdalt vagy darált húsból készül ez az ételféleség, a kreatív gasztrománok azonban finoman szólva is kiszélesítették az alapanyagok listáját. A legkülönfélébb zöldségekből készülhet fasírt, méghozzá nem is akármilyen, ezúttal azonban – bár minden tiszteletem a vegáké – maradjunk a húsalapú verzióknál. Itt van mindjárt a franciák fasírtja, akik szeretik a maguk szája íze szerint fűszerezni a húsgolyócskákat, majd finom szószokba mártogatva magukhoz venni. A kissé merészebbek mindenképpen próbálják ki a diós fasírtot. Ez ugyanis olyan ízdimenziókat nyit meg, amit korábban nem is feltételeztünk erről az egyszerű ételről. A fűszeres fasírt arra jelent kitűnő példát, hogy kreatív fűszerezéssel egészen más jellegű ételt lehet készíteni ugyanazokból az alapanyagokból. Igencsak leegyszerűsíti a munkafolyamatokat, ha bevetjük a muffinsütőt és a mélyedéseiben sütjük ki a húsmasszát. Ha pedig némi baconbe is betekerjük, a végeredmény egészen látványos lesz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások