Lélek

Trendi nyavalyáink

7824

Ha azt mondom, táplálkozási zavar, szinte mindenki rávágja gondolkodás nélkül, hogy anorexia és bulimia. Ez a két klasszikus válfaja ugyanis, de egyre másra tűnnek fel olyan zavarok, amik szintén ebbe a körbe sorolhatók. Az izomdiszmorfia például főként a testépítők körében ütötte fel a fejét és lassanként éppúgy bekerül a köztudatba, mint az említett két klasszikus. A túlevéses zavar szintén ebbe a körbe sorolandó, ahogy egyre több pszichiáter és táplálkozástudományi szakember hajlik arra, hogy a túlzott válogatás is pszichés eredetű lehet, és táplálkozási zavarként kell rá tekinteni. Vannak azonban újabb keletű problémák is: az ortorexia, a brideorexia és az intim anorexia viszonylag új fogalmak, és a közvélemény még csak most kezdi feldolgozni, hogy bizony ilyen is van, és nem is kevés embert érint.

Ortorexia: akik belebetegszenek az egészségbe

Ha röviden össze kellene foglalni ennek a betegségnek a lényegét, azt lehetne mondani, hogy az ortorexiások szélsőségesen egészségmániások. Olyannyira, hogy épp ezzel veszélyeztetik végül az egészségüket. Paradox, ugye? A fitneszguruk és egyéb, fogyókúrára szakosodott szakik folyton azt hangsúlyozzák, hogy a diéta nem megoldás, az életmódváltás az egyetlen járható út, ha azt szeretnénk, hogy formás idomainknak ne csak rövid távon örülhessünk és megtartsuk az egészségünket is. Nos, az ortorexiások ezt véresen komolyan veszik, és kényszeresen ügyelnek arra, hogy csak szuperegészséges és lehetőleg bio élelmiszereket vegyenek magukhoz. Sokszor szélsőséges táplálkozási szokásokat követnek, gyakran előfordul, hogy csak biozöldséget és -gyümölcsöt fogyasztanak. Szinte rögeszméjükké válik az egészséges táplálkozás, míg végül teljesen erről szól az életük. A megfelelő táplálék beszerzése, szakszerű elkészítése és az egészséges táplálkozással kapcsolatos ismeretek bővítése válik az első számú örömforrássá. Sokszor fantáziálnak is erről. Ritkán történik meg, de ha véletlenül megfeledkeznek magukról és becsúszik egy kevésbé egészséges étel, szinte elviselhetetlen mértékű szorongást és bűntudatot élnek át. Az a legfurcsább ebben a zavarban, hogy maga a táplálkozás általában nem jelent örömet, hiszen ezeknek az ételeknek az élvezeti értéke többnyire minimális. Inkább az a tudat jelent megnyugvást és örömet, hogy a gondosan kiválasztott és elkészített táplálék hitük szerint garantálja a tökéletes egészséget és jóllétet. Olyan erősen kontrollálják a táplálkozásukat, hogy sokszor anorexiával kezelik őket.

Mivel nem olyan régi jelenségről van szó, az okokról jórészt feltételezések vannak. Valószínűnek tűnik, hogy a hátterében hipochondria áll, ami összetalálkozik a fogyasztói társadalom diéta- és egészségkultuszával, így kialakul az a hiedelem, hogy a szigorúan kontrollált, egészséges életmód távol tartja a betegségeket és tökéletes kinézetet eredményez.

Brideorexia: tökéletes külső a nagy napon

Teljesen jogos az az igény, hogy a leendő menyasszonyok szeretnék a maximumot kihozni magukból és tökéletesen kinézni a nagy napon. Egyre gyakrabban előfordul azonban, hogy átesnek a ló túloldalára és olyan extrém fogyókúrába kezdenek a vágyott idomok elérése érdekében, hogy átmenetileg az anorexia vagy a bulimia tüneteit produkálják. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az esküvő előtti hat hónapban a nők 70 százaléka kemény fogyókúrába kezd, 20 százalékuk pedig bármit hajlandó megtenni azért, hogy nádszálkarcsún állhasson az oltár elé. Elsősorban ezt a 20 százalékot veszélyezteti komolyan a brideorexia. Persze ebben az esetben szindrómáról beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy a fogyókúra kiegészül mindenféle szépészeti kezelésekkel a tökéletes külső elérése érdekében. Legutóbb Kate Middletont vádolták meg azzal, hogy áldozatául esett ennek a kórnak. Hogy mi igaz a híresztelésekből, nem tudni, de az biztos, hogy meglehetősen karcsú volt az esküvőn és úgy általában véve kifogástalanul nézett ki.

Azt hiszem, az okokat nem kell különösebben részletezni. Az egyetlen dolog, amin érdemes elgondolkodni, hogy mióta világ a világ, a menyasszonyok szépek akarnak lenni az esküvőjük napján, mégis csak az utóbbi években esnek brideorexiába. Hogy mi lehet ennek a hátterében, arról egyelőre csak sejtéseink lehetnek, de egyes szakemberek úgy vélik, hogy az utóbbi időben megerősödött esküvő ipar mindenképpen ludas lehet a dologban. Azt sulykolják ugyanis a házasulandókba, hogy egy laza ceremóniával és egy boldog, ámde kifogásolható kinézetű menyasszonnyal nem elégedhetnek meg, mindennek tökéletesnek kell lennie. Az már más kérdés, hogy ezek után beszélhetünk-e boldog párról.

Intim anorexia: házasság után nincs szex

Douglas Weiss, amerikai pszichológus nemrégiben megjelent könyvében egy furcsa szexuális zavart ír le az evészavarok analógiájára. Az intim anorexia véleménye szerint a házaspárokat és a hosszú távú kapcsolatban élőket érinti. A lényege pedig annyi, hogy az ilyen zavarban szenvedők kerülik az intim szituációkat párjukkal. Főként a szex elől térnek ki, de minden intim megnyilvánulás problémát okoz neki. A zavart szinte lehetetlen kiszűrni, ugyanis a kapcsolat kezdeti szakaszában teljesen normálisan működnek, a bajok a házasság vagy együttélés alatt kezdődnek, vagyis amikor az intimitás más szintjét kellene megélni. Persze, könnyű legyinteni egyet és elintézni azzal, hogy egyszerű elhidegülésről van szó. Weiss doktor szerint azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet, ugyanis az intim anorexiában szenvedők érzelmileg éppúgy kötődnek partnerükhöz, mint a kapcsolatuk korábbi szakaszában, állítják, hogy szerelmesek belé, csak épp nem akarnak szexelni vele.

A zavar fontos ismérve még az is, hogy állandósult problémáról van szó. Minden kapcsolatban előfordulnak ugyanis szexuális hullámvölgyek, amikor egyik fél nem kívánja a szexet. Ennek többnyire jól meghatározható oka van, például stressz, betegség, gyász vagy kimerültség, és az ok elhárításával a probléma is megszűnik. Intim anorexia esetén azonban nem áll semmilyen konkrét ok a háttérben, és a probléma – a partner türelmétől függően – akár hosszú évekig is fennállhat.

Weiss szerint az amerikai házaspárok felét érinti a probléma és a modern élet kifejezetten kedvez a fennmaradásának. Mindennaposnak számít ugyanis a túlóra, ahogy az is, hogy a mobil bármikor csenghet és akár egy egész vacsorát is végig lehet beszélni, ugyanígy hosszú órákat el lehet tölteni esténként a számítógép előtt munkára hivatkozva, és még hosszan lehetne sorolni az okokat, amik legalizálják, hogy az intim anorexiások nem figyelnek a párjukra és kerülik a szexet.

Weiss szerint sokféle ok állhat a háttérben. Azok, akik maguk is olyan családban nőttek fel, ahol a szülők szinte idegenként éltek egymás mellett, jó eséllyel továbbviszik ezt a rossz mintát a saját házasságukba. Ugyanígy komoly gondjai lesznek az intimitással azoknak, akik gyerekkorukban szexuális zaklatás áldozatai voltak.

Persze, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy valóban relevánsak-e ezek a problémák, és nem lehetséges-e, hogy pusztán a túlzott jólét által kitermelt divathisztériákról van-e szó. Ha hozzávesszük, hogy a fejlett nyugati társadalmakra jellemző zavarokról beszélünk, és azokon belül is elsősorban a jómódúakat érinti, nem tűnik megalapozatlannak a felvetés. Különösen, ha az utóbbi három kategóriára gondolunk. Persze mielőtt kollektíve megköveznénk a táplálkozási zavarokban szenvedőket, érdemes belegondolni abba, hogy a modern társadalom milyen kihívások elé állítja a modern embert, aki minden erejével igyekszik ezeknek megfelelni (vagy magasról tesz rá, de ez a hozzáállás a ritkább). Ez a megfelelés sokszor csúszhat vakvágányra, aminek a végeredménye egy-egy ilyen furcsa táplálkozási zavar. Mert bármilyen nonszensznek is tűnik olykor, ezek az emberek betegek és segítségére szorulnak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások