Mi ez?

Ha botrány a szex

7822

A feladat a következő: tessék szépen összefoglalni Amerika Clinton-rezsim alatt teljesített külpolitikai-diplomáciai vívmányait röviden. Volt bőven, és csak pár mondatot kérnénk, nem lesz tehát nehéz feladat. Így sem megy? Semmi baj. Helyette inkább vázoljátok röviden, mi történt közte és Monika Lewinsky közt az ovális szobában. Mindjárt más, ugye? A historikus memória már csak ilyen, a sokkhatás-szerű eseményeket megjegyezzük, a lassú folyásúakat nem, ahogy azokat sem, amelyeknek semmi köze a szexhez, még akkor sem, ha a világ szempontjából bizony sokkal fontosabbak. A szexbotrányok tehát legalább úgy írják a történelmet, mint a gazdasági manőverek és a háborúk – van is belőlük elég. Legalábbis az amerikaiaknak.

Most azonban tanúi lehetünk egy európai érintettségű, de amerikai mércével mérve is szaftos botránynak (naná, náluk történt): a Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia vezetőjét, Dominique Strauss-Kahnt lecsukták, miután egy fiatal szobalány feljelentette. A politikus, akit Sarkozy lehetséges kihívójaként tartanak számon, szombaton éppen kicsekkolni készült Time Square-i hotelszobájából, amikor a lány benyitott. Strauss-Kahn meztelenül jött ki a fürdőszobából, bezárta az ajtót, a fürdőszobába rángatta a lányt, erőszakoskodott vele, végül „orális szexre kényszerítette”. Ezután a repülőtérre viharzott, ám a gépről leszállították és megkezdődött az eljárás.

A pénzügyminiszterről egyébként is tudják, hogy imádja a nőket, a gazdasági rovatok mellett a bulvárlapok címlapjának is visszatérő szereplője. Korábban intim viszonyt ápolt egy magyar beosztottjával, most pedig a hírek szerint egy másik nő is fel akarja jelenteni egy tíz évvel ezelőtti ügy miatt. A helyzet azonban nem olyan egyszerű: azt rebesgetik, tökéletes alibije van, a vádakat tagadja, együttműködik (például hagyja, hogy átvizsgálják testét), ráadásul már hetekkel ezelőtt megjósolta, hogy hamarosan ilyesmi történik majd. Bár a botrány csak két napos, máris számtalan összeesküvés-elmélet kering körülötte, a legnépszerűbb szerint francia riválisai szerették volna így megtorpedózni karrierjét. Ez valószínűleg még akkor is sikerült, ha kiderül, hogy ártatlan: a bankban máris az utódlásról tárgyalnak. Izgalmas folytatásra számíthatunk tehát, ha a vádlott amerikai lenne, szinte biztos, hogy már készülne is a filmváltozat forgatókönyve.

Korrupt szenátorok, kurvázó képviselők, kokainista városi elöljárók alapvető kellékei minden tisztességes hollywoodi kriminek és thrillernek, de a világnak ez a fele bizony jóval ingerszegényebb ezen a téren. Kivéve persze Olaszországot. (Segítünk: Berlusconi.) Magyarország például egy tisztességes szexbotrányt sem tudott felmutatni a politika jakuzzijában; a titokban szeretgetett, majd később elvett titkárnőket most hagyjuk. Voltak persze szép pillanatok, például, amikor egy konzervatív polgármester véletlenül a házi szexvideóját vitte vissza a kölcsönzőbe tizennégy éve, az ominózus felvételen ráadásul sofőrje édesanyjával és egy fiatal nővel lépett intim kapcsolatba, az asszonyt pedig később egy piros biciklivel (!) fizette ki. Bár az illető lemondott, a faluban mindenki azonnal nekiállt átfesteni biciklijét.

Említést érdemel még az idősödő, országosan ismert képviselő, aki sokáig a feleségeként mutatta be szeretőjét minden eseményen, őt magát pedig válással hitegette. A nő végül kidobta, a politikus pedig Brüsszelig menekült, ahonnan évekig haza sem jött. Az ügy leglátványosabb mozzanata egyértelműen az volt, amikor a szerető megmutatta az egyik vezető bulvárlapnak a nála felejtett fehér alsónadrágot. Szexbotránynak éppen nem nevezhető, de jellegzetesen helyi ízű történet a feszület előtt meztelenül pózoló, természetesen konzervatív képviselő esete is.

Nem mintha panaszkodni szeretnénk: a magyar szexbotrányokban szó sincs erőszakról, ráadásul viccesek is. Maradjon így.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások