Étel+Ital

Epercsodák

7804

Ha eperről van szó, csak elragadtatással tudok nyilatkozni. Amint feltűnnek a piacon a vidáman mosolygó, élénkpiros szemek, hiába vesztegetik aranyáron, muszáj vennem belőle legalább egy kis tálkányit. Nem tudom, hogy a kinézete, az íze vagy az illata van-e rám nagyobb hatással, de gyanítom, hogy a szerencsés összhatás birizgálja meg annyira az érzékeimet, hogy meg sem próbálok ellenállni a kísértésnek.

Persze élvezeti értéke mellett egészségügyi hatása sem elhanyagolható, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy milyen sokféleképpen lehet elkészíteni. Meg kell valljam, hajlok a minimalizmusra, ami azt jelenti, hogy müzlis tálba halmozom és megmosom az ínycsiklandó szemeket, majd szemérmetlen étvággyal befalom őket. Semmiképp sem rontanám el természetes ízüket porcukorral, és ennek köszönhetően számos vitába bonyolódtam már más nézeteket valló eperrajongó ismerőseimmel. Komoly felekezeti különbségek lángolnak ugyanis fel, ha e nemes gyümölcs fogyasztási módjáról van szó. A natúr és a porcukros tábor nézetei összeegyeztethetetlennek tűnnek, és megközelítik a tyúk és a tojás kronológiai problémáját. Legalább ilyen szenvedélyes nyelvészeti vitákat generál ez a szelídnek tűnő növény, ugyanis nevezéktanilag sem tisztázott a helyzete. A szamóca vs. eper polémiára célzok, amiben szintén illik állást foglalni, és azt védeni tűzzel-vassal. Vannak tehát problémák az eper, vagy ha úgy tetszik, szamóca háza táján, de ettől csak izgalmasabb a dolog.

Története legalább az ókorig nyúlik vissza, ugyanis sok természettudós úgy véli, hogy már a görögök és rómaiak is termesztették és fogyasztották. Igaz, mindez csupán feltételezés, ugyanis írásos nyoma nem maradt fenn annak ellenére, hogy a korszak több jelentős szerzője is írt mezőgazdasági tárgyú műveket. Az első írásos emlék a 14. századból származik: egy Nicholas Myrepsus nevű görög orvos botanikakönyvében megemlíti, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak használták. Ebből sejthető, hogy ekkoriban gyógynövényként tekintettek rá. Szintén a 13. századból maradt fenn az a dokumentum, melyben leírják, hogy virága miatt kertekben termesztették dísznövényként. A 15. században már bizonyíthatóan árulták London utcáin, és az ekkori leírások már beszámolnak arról, hogy az eperből készült, fehérborssal ízesített ital nyugtató hatású, jót tesz a gyomornak és kiváltó szomjoltó. A 16. században pedig már nemcsak termesztették, hanem több faját is ismerték, amiből arra lehet következtetni, hogy elkezdték nemesíteni. Innentől pedig megállíthatatlan volt a terjedése.

Nem véletlen, hogy gyógynövényként kezdte pályafutását, ugyanis gyökere, levelei és termése is felhasználható és jól alkalmazható különböző nyavalyákra. A gyökere vérzéscsillapító, vizelethajtó, főzetével vérhast, hasmenést és torokfájást gyógyítanak. A levélből készült tea fertőtlenítő hatású. A bogyók több értékes összetevőt is tartalmaznak, ezért igencsak jót tesz az egészségének, aki rendszeresen fogyasztja. Ott van mindjárt a kalóriatartalma, ami annyira alacsony, hogy említésre sem érdemes, így remek fogyókúrás táplálék. C-vitamin-tartalma is kiemelkedő, egy tálka fedezi a napi szükséges mennyiséget. Szalicilsav-tartalmának köszönhetően epe- és vesebántalmak, reuma és köszvény kezelésére használható. Magas antioxidáns-tartalma pedig a rák megelőzésében játszik fontos szerepet. A magvakban található cinknek köszönhetően pedig bizonyítottan vágyfokozó és potencianövelő hatása van. Nem véletlen, hogy időtlen idők óta alkalmazzák az eper-pezsgő kombót légyottok alkalmával.

Külsőleg is nagyon jól használható, nem csoda, hogy a kozmetikai ipar lecsapott rá, és a legkülönfélébb szépségápoló szerek összetevőjeként használják. Azt pedig nagyon kevesen tudják róla, hogy a fogakat is fehéríti, ha a belőle készült pépet hagyjuk néhány percig hatni.

Mondanom sem kell, gasztronómiai fronton is nagyszerűen kiaknázhatók kedvező tulajdonságai. Klasszikus párosításnak számít az étcsoki-eper kombináció, amivel nem lehet mellélőni. A legegyszerűbb, ám annál látványosabb megoldás, ha fogunk néhány jó kiállású eperszemet, nem fosztjuk meg őket a zöld levelecskéktől, és felolvasztott étcsokiba mártogatjuk úgy, hogy a massza félig befedje a szemeket. Ezután tisztes távolságra helyezzük egymástól a csokis szemeket, hogy ne ragadjanak össze, majd komoly önmérsékletről téve tanúbizonyságot, megvárjuk, hogy megkeményedjen a csoki. A végeredmény igazi ínyencség lesz! Ha már ínyencségeknél tartunk, érdemes megkóstolni az eperbort is, ami az édesszájú alkoholfogyasztóknak okoz kellemes perceket.

Felhasználásának másik klasszikus terepe a lekvárfőzés.   Ínyenc Blogger receptje például határozottan kipróbálásgyanús, ahogy gyakorlati tanácsai is megszívlelendők, főleg ha kezdő lekvárfőző az ember lánya. Aki inkább cifrázná, annak a rozmaringos eperlekvárt ajánlom.  Levesként is megállja a helyét. Ez a friss, hideg, mentával megbolondított változat több mint ínycsiklandó. Aztán ott vannak a saláták, melyek közül elég most csak a spenóttal és kecskesajttal készült, ínyenc csodát említeni, és máris rohanna haza bármelyik gasztromán, hogy összeüssön egyet. És elérkeztünk a desszertekhez, amikből nem lehet kihagyni az epret. Jó döntés, ha túróval boronáljuk össze, így tett Chili&Vanília is és megalkotta a karamellizált epret túróhabbal. Aki pedig nem éri be ilyen könnyed megoldásokkal, annak itt van az eperpürés csokoládétorta, és ezzel vissza is kanyarodtunk az eper-csokoládé kombóhoz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások