Mi ez?

A papír halála

7757

Hányan állnak sorban az újságosstandoknál hétköznap reggelente? Hányan gyalogolnak át a kerten papucsban-pizsamában, csak hogy behozzák a friss, ropogós Népszabit a postaládából? Egyre kevesebben, és az is valószínű, hogy aki korábban fogyasztott papíralapú médiát, de már abbahagyta, az az utóbbi öt-hat évben tette ezt.

A nyomtatott újságok komoly válságban vannak manapság. Ezt mindenki tudja, érzi: az olvasók, akik már nem olvasnak (annyit), az árusok, a terjesztők, a nyomdák, de legfőképpen a lapkiadók és azok munkatársai: szerkesztők, újságírók. Szóval azok a tartalomfelelősök, akiknek nap mint nap azt kell üzenniük: mi írunk a legfontosabb dolgokról a leggyorsabban és legérdekesebben, ha minket olvasol, nagyjából képben leszel, mi folyik ebben az országban és világban. Magyarországon egyelőre csak a számok aggasztóak, a környező államokban azonban az események is. Romániában például két év alatt négy jelentős napilap szűnt meg, vagy állt át teljesen az internetre, a legutóbbi éppen pár hete.

A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) külön tartja nyilván a bejegyzett magyar orgánumok előállított és értékesített példányszámát – nyilván ez utóbbi árulja el a legőszintébben, mennyire „megy jól” egy-egy lapnak. Látványosan vezet egy heti bulvárlap 250 ezer eladott példánnyal és egy tévéújság, de a napilapok élmezőnyében is jobbára bulvárkiadványokat találunk. Vezető pozíciójuknak még az sem árt, hogy a bulvárlapok többnyire kézről kézre járnak, családon belül, a szomszédtól kölcsönzik őket, a fodrászüzletek, kozmetikai szalonok elfekvő példányairól nem is beszélve. Egy-egy ilyen újság átlagosan öt kézben fordul meg.

A válság és a piac átrendeződésének fő vesztesei a politikai, közéleti lapok. A Népszabadság jelenleg 70 ezer alatti számban kel el, ami szomorú adat ahhoz képest, hogy pár éve még dupla ennyit emlegettek, fénykorában pedig 600 ezret adtak el. Még így is első helyezett a kategóriájában: a többi politikai napilap példányszáma 50 ezer alatt van (általában bőven), az ilyen témájú hetilapok pedig 10 és 20 ezer között. Általában igaz az, hogy az ellenzéki irányultságú lapok jobban fogynak, mint a kormánypártiak, a hetilapok túlélési esélyeit például kifejezetten segíti vagy rontja egy-egy kormányváltás.

Az adatokat tekintve jogos a kérdés: miért léteznek még nyomtatott lapok, miért ragaszkodnak a kiadók ahhoz, hogy a jó esetben éppen nem veszteséges kiadványaikat elkészítsék? Magyarországon figyelembe kell venni azt is, hogy az internet még nem terjedt el eléggé (jelenleg nagyjából négymillió rendszeres használója van), így print lapok nélkül sokan információ nélkül maradnának, a legtöbbször pedig döntő, hogy várakozás közben, buszon, vagy a már említett fodrásznál is olvashassák őket. Bonyolultabb a helyzet például az amerikai nagyvárosokban, ahol már mindenhol elérhető a szélessávú mobilhálózat, és mindenkinek van okostelefonja, táblagépe, akinek csak szüksége van rá. Mégis léteznek nyomtatott lapok.

A klasszikus megkülönböztetés szerint a nyomtatott sajtó a minőségi, megbízható információforrás, míg az internetes újságok esetlegesek, a hírek ellenőrizhetetlen és nem feltétlenül megbízható forrásból származnak, így ez a felület inkább a véleménycserére alkalmas. Bár a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen működnek megbízható hírportálok, úgy tűnik, a felosztást még maguk a kiadók is komolyan veszik. Rupert Murdoch médiamogul szerint a digitális világ csupán egyfajta virtuális kávéházként kell hogy működjön, míg a minőségi tartalom nyomtatásban jelenik meg. Ő sem tagadja azonban, hogy az egyre élesebb hírversenyben képtelenek labdába rúgni a naponta megjelenő, azaz 24 óránként „frissülő” papíralapú újságok. Nekik tehát új funkciót kell találni: a jövő napilapja háttérinformációkat és véleményeket tartalmaz majd a weben megjelenő hírekhez. Magyarán: ha tudni akarod, mi történik, böngéssz, ha tudni akarod, miről mit kell gondolni, irány az újságos.

Hogy Magyarországon hogy alakul át mindez, egyelőre nem tudni. A nyomtatott lapok már rég válságban vannak, az új eszközök azonban még nem terjedtek el. Kovács Tibor, a Népszabadság vezérigazgatója egy éve azt mondta: sokkal több olvasó érkezik online, mint amennyi elpártol a nyomtatott laptól, az olvasók száma tehát összességében látványosan nő, így nagy baj nem lehet. Más kérdés, hogy az online jelenleg ingyenes, nehéz tehát nyereségessé tenni – kis ország, ugye.

Nem kizárt, hogy egy-két éven belül a nagyobb portáloknak bizony át kell állni a fizetős modellre: gyors internetes tranzakciókkal cikkenként pár forintért, vagy heti- és havidíjas rendszerben korlátlanul olvashatjuk majd őket. Amerikában így működik a nagy presztízsű The Wall Street Journal, illetve ezzel próbálkozik most a New York Times online kiadása is. A már említett Murdoch pedig szintén fizetős napilapot készít The Daily néven iPadre, az Apple cég kicsi, könnyű, látványos webes és multimédiás eszközökkel felvértezett tabletjére. Arrafelé egyébként már elvárás, hogy minden magát jelentősnek érző újság kiadja iPad-változatát is.

Ettől természetesen mi még fényévekre vagyunk, de azért semmiképpen sem kell temetnünk a minőségi újságokat, legfeljebb nemsokára el kell búcsúznunk a papír látványától, hangjától és tapintásától. (Akinek ez nehezére esik, gondoljon az erdőkre!) A kiadóknak valószínűleg egyszerűen meg kell várniuk, hogy mindenkinek legyen okostelefonja, tabletje, és ki tudja, még milyen forradalmi eszközöket hoznak ki a havonta új kütyükkel jelentkező elektronikai cégek. Az, hogy a lapok bajban vannak, az újságírók pedig kénytelenek olcsón, sokszor rossz körülmények között dolgozni, nem a világvége biztos jele, csak azt mutatja: átmeneti korban élünk, ki kell tartani tehát.

Fotó: Neményi Márton

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások