Lélek

Csajjal csalhatsz

7749

Távolba révedő, fátyolos férfitekintetek és lelkes bólogatás – nagyjából így tudnám összefoglalni legutóbbi közvélemény-kutatásom eredményét. Pedig a kérdés nem az volt, hogy támogassa-e a tb a sörfogyasztást, vagy hogy a szexszel töltött idő beleszámítson-e a munkaviszonyba. Valószínűleg ezekben a kérdésekben sem jutna olyan egyértelmű konszenzusra a férfitársadalom, mint a már említett közvélemény-kutatás alkalmával felvetett kérdésben: mit tennének, ha párjuk leszbikus viszonyba bonyolódna? Úgy tűnik, az urak egyáltalán nem okultak Ross Geller esetéből, mert miután visszatértek a valóságba a fent ecsetelt pszichotikus epizód után, kivétel nélkül kijelentették, hogy egyáltalán nem éreznék felszarvazásnak, sőt a puszta gondolattól is beindulnak – amit a látottak alapján egy pillanatig sem kétlek –, és mindent megtennének, hogy beszállhassanak harmadiknak.

Persze magamtól nem jutott volna eszembe ezen a dilemmán elmélkedni és ilyen intim kérdésekkel zaklatni az erősebbik nemet, de mivel a Texasi Egyetem pszichológusai megtették, kíváncsi lettem, hogy nálunk vajon mi a helyzet. Az én ténykedésem eredménye távolról sem tekinthető reprezentatívnak, viszont teljesen egybevág azzal, amire a derék tudósok jutottak. A kutatás során hétszáz főiskolai hallgatót kérdeztek meg arról, hogy mit tennének, ha párjuk homoszexuális viszonyba bonyolódna. A férfiak 50 százaléka minden további nélkül randizna továbbra is olyan lánnyal, aki leszbikus afférba bonyolódott, míg egy heteroszexuális kalandot csak 22 százalékuk nézne el párjának.

Ha már belefogtak, a csajokat sem hagyták ki a szórásból a lelkes tudósok, és tőlük is megtudakolták, hogy mit szólnának hozzá, ha párjuk egy másik fiúval töltene el forró pillanatokat. Az eredmény igencsak elgondolkodtató, ugyanis a hölgyeket kevésbé lelkesítette ez az alternatíva. Mindössze 28 százalékuk tartana ki hűtlen kedvese mellett, 21 százalékuk viszont megbocsátana egy félrelépést egy másik nővel. Az általam megkérdezett nők ennél szigorúbban ítélték meg a helyzetet, ugyanis kivétel nélkül kategorikusan elzárkóztak egy ilyen szokatlan szerelmi háromszögtől – az arckifejezésüket ezúttal nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy nem révedtek sehova.

Az eredmények ismeretében adódik a kérdés, hogy vajon miért ilyen liberálisak a férfiak és mi az oka annak, hogy a nők többsége megbocsáthatatlannak ítél egy ilyen félrelépést. Természetesen a magyarázattal sem maradtak adósak a kutatók, és ha elárulom, hogy evolúciós szemléletű pszichológusokról van szó, már azt is sejteni lehet, hogy az okok valahol a fajfenntartásban keresendők. Az már korábban bebizonyosodott, hogy a nők inkább az érzelmi hűtlenségre érzékenyek, a férfiak pedig a szexuálisra. Ennek az az oka, hogy a nők elsősorban olyan biztos és érzelmileg elkötelezett társra vágynak egy párkapcsolatban, akivel bátran vállalhatnak gyereket, mert biztosak lehetnek abban, hogy közreműködik a felnevelésében. Ezért érinti őket sokkal érzékenyebben az érzelmi hűtlenség. A férfiak viszont arra törekednek, hogy minél több szexuális partnerük legyen, ezzel növelve az esélyét a lehető legtöbb utódnak. Ha viszont tartós kapcsolatra adják a fejüket, az a legfontosabb szempont számukra, hogy biztosak lehessenek partnerük szexuális hűségében, ez ugyanis a garancia arra, hogy a közösen nevelt utód valóban az ő génállományukat hordozza. Ilyen alapon már érthetőbb, hogy miért nem éreznek vetélytársnak egy másik nőt: egy leszbikus kapcsolatból biztosan nem születik utód, viszont ha sikerül beszállniuk harmadiknak, azzal növelhetik szexuális partnereik számát. Tiszta haszon, nem?

Ugyanilyen ősi programok kezdenek el működni, ha a nők szembesülnek párjuk homoszexuális afférjával: mivel az utódnemzés ebben a felállásban is kizárt, jó eséllyel érzelmi hűtlenségről van szó, amit kevésbé tolerálnak, mint az egyszerű szexuális kilengést.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások