Közösség

Oázis a betondzsungelben

7669

A városi zöld terület élvezetére nem tanították meg a magyarokat. Akadálya lehet ennek, hogy városi zöld területek nincsenek, vagy nem gondozottak, vagy ha mégis, akkor a „Fűre lépni tilos!” tiltó táblák sokasága téríti el az embereket attól, hogy ne csak nézzék, hanem élvezzék ki a parkokat. Pedig a zöld területre hatalmas igény van főleg egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, ahol amúgy a helyzet elkeserítő: kevés a park, és nem olyan, pedig a városi szem és lélek is vágyik a zöldre, még ha talpalatnyi is. Szerencsére van egy hely biztosan, amely üde oázisként hat a betondzsungelben: a belváros szívében megbúvó Károlyi-kert.

A titkos kert egy tenyérnyi csend a forgalomtól hangos Astoriától alig egy percre. A Múzeum körúton elindulva a Nemzeti Múzeum felé, a Ferenczy István utcán élesen balra fordulunk. Útközben megállhatnánk a Retrock előtt bámészkodni, vagy bekukkanthatunk a Kétmackó Játékboltba is, de biztosíthatunk mindenkit, hogy a Károlyi-kert feliratú vaskapu mögötti zöld tér előbb csábít el, mint a konzumálás helyszínei. Azok várhatnak! Ahogy a Retrock Deluxe vagy Vágó Réka és Pazicski Miklós showroomjának kirakata is, amelyek a kertet szegélyező másik utcára nyílnak. Ha nem rontanánk egyből a zöldbe, felhörpinthetünk egy bögre kávét a Csendestárs asztalainál. (Ezeket sajnos, a cudar tavasz miatt még nem pakolták ki, de késő tavasztól késő őszig helytálló az előbbi állítás.) Innen már csak pár lépés a kert, amely jó időben és bizonyos napszakokban hangos a gyerekek tombolásától. A környék kisiskolásait és óvodásait hozzák ide D-vitamin és friss levegő pótlásért. Ahogy a tomboló hormonjaikkal alig bíró tini párok, a lopott csókokat váltó kollégák vagy a randizó nyugdíjasok is megférnek egymás mellett a padokon.

Még több zöldért kattins ide!

A kert egyébként nem nagy – alig két perc alatt átsétálható –, mégis az egyik legtágasabb a városi közparkok közül. Érdekes, hogy amíg a fővárosban alig 15 négyzetméter zöld terület jut egy főre, addig más nagyvárosokban sokkal több (egy 2008-as adat szerint Helsinkiben 122, Bécsben 124, Grazban 567). És hogy ebből a 15 négyzetméterből mennyi a közpark, abba belegondolni sem érdemes. Nagyon kevés. A Károlyi-kertet egyébként nem is közparknak tervezték, hanem a kertet ma is határoló Károlyi-palotához tartozott. Léteznek olyan kutatások is, amelyek szerint ez a terület is beletartozott egykor a Mátyás király egyik kerti lakját körülvevő vadaskert területébe. A Károlyi-palotaként ismert épületet egyébként az épület korábbi tulajdonosa, Wilfersheim Miklós építtette, aki nem sokáig élvezhette azt. Az nagyurak adták-vették a palotát a kerttel együtt, míg végül Károlyi Antal ezredes vásárolta meg. Jó másfél évszázadig a család kezében maradt az építmény, amelyhez akkor másfél hektár kert tartozott. Ma ennek körülbelül a fele a park területe. A sok-sok átalakítás és tervezés után a mai arculatot Wild Lászlónak köszönheti, aki 1996-ban tervezte újjá. Ekkor került a kert területére a két játszótér és a kutyasétáltató rész is, valamint a növényállományt is felfrissítették.

Bár a Károlyi-kertet szigorúan fogják közre a házak, és a kert alapterülete is szabályos téglalap, mégsem érezzük magunkat bezárva (a kerítés ellenére sem). Köszönhető ez a kacskaringós, apró kövekkel felszórt sétányoknak, a füves részt megtörő cserje- és facsoportoknak, valamint a virágoknak. Botanikusi mércével mérve a mindössze 12 fajból álló természetes növénytakaró annyira nem tűnik izgalmasnak. Azért ne legyünk ennyire szigorúak! Ha ehhez még hozzácsapjuk az évelőket, a palotában telelő, de a kertben nyaraló pálmákat, a nyitvatermőket, a lombos fákat (a kert valószínűleg legidősebb fája egy fehér eperfa) és cserjéket, akkor bizony még a szőrös szívű növényértőknek sem lehet okuk panaszra a sokféleség láttán.

Szerencsére a park őrei sem annyira szőrösszívűek – már ha vannak, bár én még soha nem találkoztam velük -, és nem veszik olyan komolyan a "Fűre lépni tilos! "táblákat sem. Így azért könnyebben elengedi magát az ember, és átmenekít valamit a külföldön megtapasztalt parkélményből, amikor nem számít a kosztüm vagy a zakó, nem számít a vizsga, nem számít a beadandó vagy a tennivalók, csak az az öt perc pihenő a fűben heverve. Vajda Viktor 1880-ban ezt írta: "A főváros kellős közepén csak nagy úrnak lehet kertje..." "A görbén kanyargó Magyar utcza lakhatatlan volna, de a grófi kert felvidítja, beillatozza egész környékét." Aki átadja magát a kertnek, az tényleg úgy érezheti, hogy igazak a sorok, és ő maga a nagy úr.

Fotók: Neményi Márton

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások