Test

A mellimplantátumok története (X)

7613

Szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a mellnagyobbítás vagy a mellkisebbítés csak manapság kezdte foglalkoztatni a nőket. Tény, hogy ez a gondolat régebbi, mint ahogyan azt hittük volna. Az első kísérlet az 1890-es években történt paraffin befecskendezésével. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy rossz próbálkozás volt. Nem is gondolnánk, hogy a fertőzések, daganatok és a mell elérzéketlenedése ellenére ez az eljárás közel 30 évig tartotta magát.

Az 1920-as évekre a sebészek paraffin helyett a test más részéről sebészi úton eltávolított zsírral töltötték fel a női melleket. Ezzel az eljárással a probléma az volt, hogy a zsír felszívódott a testben, torz mellformát hagyva maga után. Más alternatíva hiányában viszont 20 évig így nagyobbítottak mellet. Érdekes módon az implantátumok fejlődésében fontos szerepet játszott a II. világháború. Japán prostituáltaknak már szilikont fecskendeztek be, hogy formásabb, érzékibb testükkel csábítsák el az amerikai katonákat.

Az 1950-es években már olyan anyagokkal próbálkoztak, mint a poli-vinil, nejlon, poliuretán, vagy teflon, de olykor üvegből, elefántcsontgolyókból, gyapjúból és szarvasmarhaporcból is készítettek implantátumokat. Ezek sokszor összezsugorodtak, megkeményedtek, eltorzultak, és eltávolításuk műtéti úton olykor lehetetlen volt, mert a különböző anyagok összeforrtak a szövetekkel. Ennek a kísérletezésnek a sikeres eredménye lett végül a szilikon implantátum.

Az 1960-as években Amerikába, főleg San Franciscóba és Las Vegasba érkező egzotikus táncosok hatására vált népszerűvé a módszer. Ugyanakkor a szilikon közvetlen véráramba jutása sem tűnt tökéletes módszernek; sokszor sajnos fertőzések, daganatok alakultak ki. 1961-ben Thomas Cronin és Frank Gerow testbarát szilikongumiból készített, szilikonzselével töltött implantátumot használt. Az első pár protézist 1962-ben ültették be. Eleinte óriási siker övezte, viszont miután a hatóságok úgy vélték, összefüggés lehet egyes autoimmun betegségek és a szilikon implantátumok használata között, betiltották.

1992-ben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) főbiztosa önkéntes moratóriumra szólította fel az implantátumgyártókat. Mivel az érintettek a rendelkezésükre álló idő alatt nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani a termékek biztonságosságát, az USA egészségügyi hatósága betiltotta a szilikon-töltetű implantátumok forgalmazását. A tiltás csak 3 hónapig tartott, mert nem találtak bizonyítékot az implantátumok káros hatására.

Végül az Amerikai Tudományos Akadémia 400 oldalas jelentést publikált, mely alátámasztotta, hogy nem találtak arra semmilyen bizonyítékot, hogy a szilikon implantátum lupust és egyéb autoimmun megbetegedéseket okozna. Ezt 2000-ben az FDA jóváhagyta. Sajnos a szilikon implantátumok káros hatásairól szóló negatív hírek sokkal jobban elterjedtek, így az FDA jóváhagyása után is sokan vélik egészségkárosítónak a mellprotéziseket.

A szilikon mellett a steril sóoldattal töltött implantátum lett a legelterjedtebb, melyet 1965-ben H. G. Arion mutatott be a nagyközönségnek. A módszer egyszerű volt: miután a tasakot beültették a mellbe, steril sósvizes oldattal töltötték fel. Igaz, a páciensek véleménye szerint a párna éppoly könnyen eresztett le, mint amilyen könnyen töltötték fel. A módszer ennek ellenére is a 90-es években uralta az amerikai piacot.  Időközben számos, szinte mulatságos anyaggal próbálták megtölteni a tasakokat: cukros, keményítőt tartalmazó folyadékkal, mogyoró-, illetve szójaolajjal, melyek a testbe jutva mérgezést okozhattak.

Az évek során az implantátumok falszerkezete számos változáson ment keresztül, mire elnyerte mai végső formáját. Eleinte vékony, sima, később vastagabb falú, illetve több rétegből álló falszerkezetű, dupla üregű protéziseket is gyártottak. Az utóbbi nyolc-tíz évben viszont érdes felszínű anyagokat alkalmaznak, melyekkel elkerülhető számos kockázati tényező, például a tokzsugorodás.

A mellnagyobbítás módja hosszú utat tett meg a paraffin-injekciós technika óta. Ez is azt mutatja, azóta a nők mit sem változtak. A vágy, hogy formásabbá, hangsúlyosabbá tegyék mellüket – talán kicsit szexibbé – túlszárnyal korokon és a különböző korszakok kultúráin is. Egy nő nőies akar lenni… Nem számít, melyik évszázadról van szó.

www.budapestplasztika.hu

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés