Lélek

Halogatok, tehát vagyok

7630

Mañana – mondja a spanyol meglehetősen gyakran. Szó szerint azt jelenti, holnap, valójában sokkal nagyvonalúbb időtávlatokban gondolkodnak ilyenkor a derék hispániaiak. Leginkább Pató Pál úr közismert fordulatával lehetne magyarítani: Ej, ráérünk arra még! Ezzel persze egyértelművé vált az is, hogy nemcsak a spanyol kultúra és néplélek sajátsága a halogatás, hanem mi, magyarok is szorgalmasan gyakoroljuk, sőt, jelentős történelmi gyökerei vannak ennek a hozzáállásnak. De vajon miért jó halogatni bizonyos dolgokat, és egyáltalán jó-e?

Fotó: Neményi Márton

Nem kell különösebben mélyen magamba tekinteni, és máris legalább három olyan dolgot tudok felsorolni, amit el kellene intéznem, de már hetek óta tologatom. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha elvinném végre kedves, ámde erősen leamortizálódott tavaszi cipőmet a suszterhez, aki egy saroknyira tőlünk praktizál, és mennyivel nyugodtabb lennék, ha megírnám végre azt a beadandót, aminek nyakamon a határideje, és akkor még nem is beszéltem arról a befizetetlen csekkről, amit napok óta hordozok magamnál. Hosszan tudnám még citálni a példákat, de azt hiszem, mindenkinek megvan a saját listája ehhez hasonló tételekkel.

Halogató hallgatók

Annak ellenére, hogy számos kultúrába mélyen beágyazott jelenségről van szó, a pszichológusok nem olyan régen kezdtek foglalkozni vele. Elsősorban az keltette fel a figyelmüket, hogy az egyetemeken tömegével fordulnak elő halogató hallgatók, akik tanulmányaik sikerét kockáztatják azzal, hogy az utolsó pillanatban kezdenek készülni a vizsgáikra, illetve egészen addig halasztgatják a különböző kötelezettségeik teljesítését, amíg kifutnak az időből. Mivel zömmel nappalis hallgatókról van szó, mindezt nem lehet azzal magyarázni, hogy egyéb más teendőik mellett nem jut idejük és energiájuk a tanulmányaikra. Persze, ez a fajta viselkedés ugyanúgy előfordul munkahelyeken és a mindennapi életben, mégis az egyetemeken koncentrálódnak a legdurvább halogatók, vagy legalábbis itt a legfeltűnőbb a jelenlétük az olyan klasszikus és időhöz kötött megmérettetések miatt, mint a vizsgaidőszak és a házi dolgozatok.

Variációk egy témára

Többféle magyarázat született a problémára, de az egyik legelmésebb és legjobban használható elgondolás Zimbardo nevéhez fűződik. Abból indult ki ugyanis, hogy a halogatóknak alapvetően az időbeosztással vannak problémáik, ez azonban túlmegy a szimpla bénaságon vagy lustaságon; az időhöz való viszony ugyanis mélyen gyökerezik a személyiségben. Öt típust különített el ilyen alapon:

  • A jövőre koncentrálók: konkrét terveik vannak a közeli és a távoli jövőre vonatkozóan, épp ezért a halogatás számukra ismeretlen probléma. Mindent elterveznek, időkereteket szabnak és tartják is magukat hozzá.
  • A jelenben élő hedonisták: ők szeretik élvezni az életet, megélni a pillanatot. Nem tipikusan halogatók, de mivel nem hagynak ki semmilyen izgalmat, sokszor azért hagynak az utolsó pillanatra dolgokat, mert élvezik az ezzel járó adrenalinfröccsöt. Továbbá ez a típus hajlamos a kellemetlen kötelességeket halogatni, hiszen alapvetően az élvezetes dolgokra koncentrálnak.
  • A jelenben élő fatalisták: ők alapvetően a végzetben és a sorsban hisznek, esetleg a szerencsében, ezért nem érzik szükségét, hogy bármilyen erőfeszítést is tegyenek a siker, vagy épp a határidő betartása érdekében. Úgy vélik, rajtuk kívülálló okokon múlik az eredmény, épp ezért a legmegátalkodottabb halogatók az ő köreikből kerülnek ki.
  • A pozitív múltban élők: szívesen gondolnak régi sikereikre, előszeretettel idézik fel kellemes emlékeiket. Mivel alapvetően optimisták és pozitív a kapcsolatuk a múlttal, a jövőbe is bizakodva tekintenek, így a halogatás nem igazán jellemző rájuk.
  • A negatív múltban élők: ők is gyakran gondolnak vissza a múltra, de rendre a kellemetlen emlékeket és a kudarcokat veszik elő és előszeretettel rágódnak rajtuk. Mivel alapvetően pesszimisták és a kudarcok állandó felidézése az önbecsülésükre is rossz hatással van, ők alkotják a halogatók másik jelentős szegmensét.

Van megoldás?

Ha te is halogató vagy, már azzal sokat tehetsz a hatékony időgazdálkodásért, ha elgondolkodsz, hogy miként viszonyulsz az időhöz, és megpróbálod besorolni magad valamelyik típusba. Így ugyanis szembesülhetsz a probléma okával, ami komoly lépés a megoldáshoz. Persze, sokszor nem megy olyan egyszerűen ez a kis önanalízis. Ilyen esetben azt tanácsolják a halogatás szakértői, hogy kidolgozott cselekvési tervvel indulj neki a jövőnek, ami tartalmazza az elvégzendő teendőket és a határidőket. Ez már önmagában is jelentős gyakorlati támaszt nyújt az időbeosztás terén, de ha idült halogató vagy, minden hét végére maradni fognak teljesítetlen tételek. Ezek általában nagyon beszédesek: érdemes átnézni, hogy miket nem intéztél el és elgondolkodni azon, hogy miért épp ezek maradtak ki. Sokszor meglepő eredmény születik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások