Divat

Kincsvadászat a bolhapiacon

7622

„Ismered a bogaras csajt? Tök jó cuccai vannak, múltkor rendeltem tőle egy táskát, valódi bőr az 1970-es évekből.” Akkor még fogalmam sem volt, miről beszél az ismerősöm. Aztán egyre több és több helyen bukkant fel a LoveBug Vintage neve. Ez egy régi, minőségi cuccokat áruló webáruház, amely bizonyos időközönként nyílt napot is tart, hogy a leendő vásárlók vagy a rajongók megtapogathassák, felpróbálhassák a retro ruhákat, elbigerésszenek a megannyi csip-csup csoda, mütyür és csecsebecse között. A legutóbbi alkalommal, bolondok napján, mi is felkerestük a bogaras lányt, Kertész Violettát, aki lelkesen mesélt a kincskereső őrületről, amely beszippantotta.

Fotó: Mengyán Eszter

„A second hand már jó ideje jelen van, a vintage viszont teljesen más, az valami új őrület. Elvileg úgy számolják, hogy minimum 15 éves darabok számítanak vintage-nek. A vintage tényleg lehet olyan, ami már szinte műalkotásszintű, mondjuk egy bross vagy egy kistáska a húszas évekből, vagy a századfordulóról valami, ami nagyon értékes. Viszont lehet a nyolcvanas évekből származó neon-citromsárga leggings is, ami tök vicces és vintage, de azért nem ugyanaz a kategória. Nekem a hatvanas, hetvenes évek a kedvencem” – mondja Vio, mikor leülünk beszélgetni a lakás konyhájában. A régi tárgyak iránti rajongása itt is nyomon követhető: hatvanas évekből származó bögrék, eklektikus pohárkészlet, kopott retro konyhabútoron hiperszürke mikrohullámú sütő. „Az egész szerintem úgy kezdődött, hogy a hírességek elkezdtek hordani ruhákat a 20-as, 30-as évekből. Aztán ezt látva mindenki rákapott a vintage-re külföldön, és onnan jött be. Ráadásul mostanában szerintem mindenkiben van olyan, hogy odafigyel a környezetre is. Ezek a dolgok megvannak évtizedek óta, és jó minőségűek, akkor miért ne használjuk őket újra?”

A minőség itt nem drága, Vio olyan árakat szeretett volna belőni, mint amilyenek a fast-fashion cégeknél is jellemzőek. Azt szeretné, hogy az emberek úgy vásároljanak vintage cuccokat, mint amilyen rendszerességgel a Zarában, a H&M-ben, a Bershkában és a többi hasonló üzletben tennék, csak éppen nála teljesen egyedi dolgokhoz juthatnak hozzá. „Én is olyan dolgokat veszek meg általában, ami nem túl drága, és szerintem a többségre ugyanez jellemző. Szögezzük le, hogy én régi bizsukat veszek, tehát nálam nem igazán találni antik dolgokat. Egyrészt ezek nagyon drágák, másrészt nem biztos, hogy el tudnám adni. Én sem vennék meg egy olyan brosst, ami 25000 forint, mert minek, amikor veszek egy tök jót, ami 3-4000? Ráadásul ezeknek a régi dolgoknak van egy kis varázsa is, saját története.”

Kertész Violetta (Fotó: Mengyán Eszter)

Ezekre a történetekre persze nem mindig derül fény. Sőt, több az olyan tárgy, amely magában tartja életmeséjét. „Ahogy hozzájutok a cuccokhoz, az is érdekes. Vidéki vásárokba, külföldi bolhapiacokra is járok, ami nagyon izgalmas. Külföldön sokkal több jó dolog van, csak az árak sokkal magasabbak. Bár most Brightonban találtam iszonyú olcsón nagyon jó dolgokat. Szükségem van olyan lelőhelyekre, amit csak a bennfentesek ismernek, mert ezeket nem hirdetik az interneten. Itthon vidékre is lejárok a nagyobb városok bolhapiacaira, mert ott is nagyon sok szép dolog van. Budapesten van olyan hely, ahova oda kell menni reggel hétre, mert az egész illegális, és nyolckor már nincs ott senki. Gondolj bele, beöltözve, zseblámpával mászkálok a földre kipakolt apróságok között és keresem a kincseket. Azok a párbeszédek, amik ott zajlanak, az szenzációs, imádom ezeket a szitukat!” – meséli.

Violetta szerint az egésznek nincs semmi művészete, egy idő után az ember szeme rááll arra, hogy mi az, amivel lehet mit kezdeni, és mi az, amit érdemes otthagyni. Általában a jó minőségű, de olcsó cuccok nem márkásak, viszont rossz minőségű márkás táskákat, kiegészítőket gyakran hagy ott, mert a javítással egyelőre nem foglalkozik, de szeretne kiépíteni kapcsolatot olyan mesterekkel, akik ezeket bevállalnák.

Közben sorban érkeznek a nézelődők is, akiket teljesen lenyűgöznek a csillogó anyagok, a kövekkel kirakott, vagy éppen vicces formájú brossok, az alkalmi retikülök, az édes kalapok. Mindenki turkál, próbál, itt mindent szabad. A legkelendőbb egyébként a táska, az öv és a bross, de Vio elmondja, hogy mostanában meglepő módon beindult kereslet a ruha iránt is. „Nagyon sok jelmezszerű darab van, ami inkább a bevállalósabbaknak jön be. Amúgy teljesen különböző, hogy kik jönnek. Volt már itt tizenhét éves kislány, de negyven éves nő is. Azért a 20-as, 30-as korosztály jön leginkább. Vannak nagyon trendi csajok, akik olvasták, hogy menő a vintage és ezért jönnek, és vannak, akiken látszik, hogy ők is szeretnek bogarászni a bolhapiacon.”

Még több képért kattints a galériába! (Fotó: Mengyán Eszter)

Az itt megforduló emberekben egyvalami közös: mindenkiből rendszeresen törnek elő a rácsodálkozás hangjai és előszeretettel használják az édes, cuki, jó, szuper szavakat a szokásosnál magasabb frekvencián. „Rendszeresen megkérdezik, hogy nem nehéz-e ilyen jó dolgoktól megválni. – meséli Vio. – „Az elején persze volt bennem ilyen érzés, de most már könnyen odaadok bármit. Ezt csak úgy lehet csinálni, ha nem ragaszkodsz a jó dolgokhoz, mert ha úgy csinálom, hogy minden jó cuccot megtartok, és csak azt adom el, ami nem tetszik, akkor az egésznek nem lenne semmi értelme.” Akiben nincs egy cseppnyi kereskedővér sem, annak furcsa lehet, hogy Violettának pont az a jó érzés, amikor azt a ruhát, táskát, vagy brosst veszi meg valaki, ami neki is nagyon tetszik. „Ami még nagyon jó, hogy amikor jön valaki, már gyakran azt is tudom, hogy melyik darab fog neki nagyon megtetszeni. Vagy amikor valaki megfogja az egyik ruhát vagy táskát, és látom az arcán, hogy mennyire odáig van, hogy pont neki találták ki. Mintha megtalálták volna egymást. És ez nagyon jó érzés. Jó ez, szeretem nagyon csinálni. A begyűjtögetéstől kezdve a fotózáson keresztül a Facebook-oldal ápolásáig, az emberekkel való találkozásig imádom az egészet.”

Kövesd a LoveBug Vintage-et a Facebookon is!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások