Közösség

Ez vár rád a nyáron

7623

Tudjuk, mit teszel idén nyáron. Legalábbis nagy valószínűséggel. A fesztiválszervezők egyre kevésbé bízzák a véletlenre a több napos porban hadonászások látogatószámát, azaz évről évre korábban hirdetik ki a már biztos fellépőket és igyekeznek széleset szórni, azaz eklektikus felhozatallal (bennfentes kifejezéssel: lineuppal) és minél több sztárral biztosítani a napi több tízezer fizetővendéget. Ezt az európai fesztiválpiacon nagyjából állatorvosi lónak számító Sziget esetében például úgy kell elképzelni, hogy alig ér véget az egyik fesztivál, a főhadiszálláson máris a jövő évi nevekkel dobálóznak, ősszel és télen pedig már javában zajlik is a szervezés. Az első nevek már kora tavasszal nyilvánosak, most pedig, ha a teljes képet még bőven nem is látni, az azért már egyértelmű, melyik buli merre mozdul, milyen koncepció érvényesül. Tanulságos tehát végignézni, kikkel csábítanak máris, három hónappal az első nagyobb fesztivál előtt. Szubjektív listánkban azokat vesszük górcső alá, akik nem számítanak visszatérő vendégnek, vagy legalábbis meglepő, illetve üdítő lesz a jelenlétük. Haladjunk időrendi sorrendben.

Akik nem csúsznak bele menthetetlenül az utóvizsgaszezonba, továbbá hajlandók utazni és lemondani a vízpartról, azokat június 29. és július 2. között várja a soproni „kissziget”, a Volt. A fesztivál nem szeretne sem az elektronika, sem a rock-metál felé húzni, felfoghatjuk tehát úgy is, mint a Sziget főpróbájának. Bár nem forgatják majd fel a világot a szervezők, azért elhozzák nekünk a Primust, amely a rocktörténelem egyik legkattantabb és legzseniálisabb együttese, ráadásul mindenki ismeri, még az is, aki nem: ők követték el például a South Park főcímzenéjét is. Vagy tíz éve tetszhalott állapotban vannak, de normálisabbak állítólag nem lettek, szerencsére. Jön Moby, ráadásul a drum and bass fitnesztagozatába tartozó Pendulummal egy napon, mozdulni sem lehet majd, láthatunk továbbá három negyvenes ír-amerikai rappert (House of Pain), akik már vannak olyan öregek, hogy rájuk lehessen fogni, hogy retro, és ne legyen ciki, a Jump Around ráadásul tökéletes dal.

Vicces, de valamiért a Balaton Sound szervezői is erős hiphoppal készülnek, jön az Outkast egyik fele, az alterrajongó sznobok szívét is rendre meglágyító Big Boi, illetve Snoop Dogg, akinek az elmúlt húsz évben többet változott a neve, mint az arca. A hagyományos, fegyverek és nemi szervek kérdéskörét taglaló szövegek, a marihuána lassította rap és a művész úr által az első sorból kiválasztott lányok alapos megvendégelése a backstage-ben ugyanúgy működik, mint karrierje elején (ahogy ezt már megmutatta Budapesten is), csak az ékszer több és a ruhák drágábbak. Egészen meglepő húzás volt a Portishead meghívása, akik látszólag kilógnak a koncepcióból, hiszen amit csinálnak, az minden, csak nem önfeledt buli. A Bristol-környéki triphopegyüttes életműve kifogástalan, bár húsz év után még mindig csak harmadik lemezüknél tartanak, de a kevesebb itt több. A merész vállalkozást persze bőven ellensúlyozza Guetta és Tiësto szereplése, akik egyenként is képesek lennének a nagyszínpadhoz vonzani ötvenezer gyantázott mellkast és köldökpiercinget. Jön még az utóbbi évek egyik legjobb elektronikus lemezéért is felelős New York-i Hercules and Love Affair.

Rugaszkodjunk el a Gerendai-birodalomtól és nézzük a Hegyalját, amely évek óta megbízhatóan hozza a fémzenét, pár friss és bizony jó néhány lejárt szavatosságú névvel. Ez idén sem lesz másként, kivéve, hogy a kötelező körökön kívül eljön a kultikus Slayer, amely ugyan önálló koncertet is ad Budapesten, de ez mit sem von le a hegyaljás esemény jelentőségéből. Nem szeretnénk olyan bornírtságokat írni, hogy „megrengetik Tokajt”, de nagyjából mégis így képzeljük. A Slayer halálpontos, gyors, rafinált és összetett, egy-egy szám simán tartalmaz háromdalnyi ötletet és fordulatot. A gondolatiság viszont borítékolható: a világ egy szemétkupac, megérettünk a pusztulásra, ami hamarosan be is következik, hiszen Isten gyűlöl minket. Tom Araya frontember gerincére fémcsavarok vigyáznak, úgyhogy visszafogott headbangre kell számítani, de egyébként olyan lesz minden, mint 1986-ban. Gyakorló keresztényeknek nem ajánljuk, mindenki másnak igen – és ezt olyanok mondják, akiktől alapvetően idegen az ilyesfajta zúzás. Lesz még pár méltán nagy név (Ektomorf, Mastodon), furcsa viszont a slágeres drum and bassben utazó, androgün punkként öltözködő és szemet festő John B meghívása.

A Sziget… nos, eddig egy szavunk sem lehet, legalábbis legendafaktorilag. A legnagyobb meglepetés kétségkívül Amy Winehouse, akit mindennek elmondtak már, de a zenéjét valahogy a legelhivatottabb gyűlölködők is tiszteletben tartják. Vajon hogy néz majd ki? Szaporodtak a tetkók vagy eltűntek? Csinált valamit a hajával? Visszaszokik a crackre és bezuhan a fotósárokba, vagy tényleg igent mondott a rehabra? Jönnek szívszaggatóan gyönyörű indie-együttesek (Interpol, The National), plusz a kilencvenes évek első felét meghatározó Pulp, amely, ha csak három régi slágert játszik, máris a Sziget legjobb koncertjét tudja majd le. Itt lesz a Cotcot által is méltatott, újgenerációs rapper, Dizee Rascal, hogy megmondja, milyen az élet a kelet-londoni gettóban, illetve a sikerrel jött hirtelen gazdagságban. Jön egy amerikai kollégája is, a Kanye West-epigon, durván metroszexuális  Kid Cudi, akit mindenki megvádolt, hogy pofátlanul lop a mestertől, mire Kanye azzal reagált, hogy szerepeltette új albumán.

A Hurts érzékeny, minőségi, slágeres szintipop, ráadásul friss siker, ha gúnyolódni akarnánk, azt mondanánk, hogy két év múlva kellett volna elhívni őket, de nem akarunk. Jön még a Peter, Bjorn and John is, akiket a többség az elképesztően fülbemászó fütyülős dalról ismer, pedig ennél azért sokkal többről van szó.  A szervezők nagy dobása a Judas Priest, amely anno feltalálta a heavy metált, bevezette a kötelező érvényű szadomazo viseletet, gyűjtött pár tíz millió hívet, majd mikor ez megvolt, a frontember, Rob Halford bejelentette homoszexualitását a tesztoszteronszagú rajongótábor előtt. Ez és az azt követő hüledezés a metáltörténet alighanem legszebb pillanata volt. A Szigetre búcsúzni jönnek, ami nem véletlen: Halford a fesztivál után pár nappal lesz hatvanéves.

Az augusztus végi Szegedi Ifjúsági Napokról egyelőre nem sokat tudni, legfeljebb azt, amit mindig tudni lehet: ugyanabban a kempingben lesz, ugyanolyan családias hangulatban és a sör sem lesz pofátlanul drágább. A fellépőket még nem hozták nyilvánosságra, nem tudni tehát, ki lesz a tavalyi Scooterhez hasonló nagy dobás, eddig csak egy viszonylag ismeretlen ír technobandáról (Loco & Jam) tudni, hogy jönnek, de ez nagyjából mindegy is. Ha összeállítanánk egy „miért érdemes a SZIN-re menni?” című tízes listát, a sztárfellépők jelenléte csak valahol a második felében szerepelne.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások