Mi ez?

Bálna a Duna partján

7596

Kell nekünk még egy pláza? Tele van velül Budapest, mindegyik ugyanúgy néz ki, ugyanazokkal a kommersz üzletekkel, megfulladsz, agyontaposnak, vagy épp teljes nihil uralkodik lézengő, gyorskajafüggő tinikkel és idegesítően ciripelő popzenével. Plusz ugye agyonnyomják a magyar termelőket és így tovább. A tervek szerint azonban ehhez a világhoz semmi köze nem lesz az utóbbi évek egyik legnagyobb fővárosi beruházásának, a CET nevű bevásárló- és kultúrközpontnak, annyira, hogy a működtető következetesen kerüli a pláza szót is, ha nyilatkoznia kell. Tulajdonképpen csak az utóbbi hónapokban kezdett el elterjedni a köztudatban, mi is készül pontosan, ehhez képest évek óta vitáznak rajta, a szakma elismeri, a lakosok zavartan pislognak, vagy lemondóan legyintenek: megint a beton és az üveg. Ráadásul hogy néz már ki. Mi is ez az egész, és miért lesz nekünk egy kicsivel jobb Budapestünk ősztől?

A Porto Investment nevű cég pár éve úgy döntött, pályázik a Fővárosnál az üresen, leromlott állapotban álló közraktárak felhasználására, ahol addig legfeljebb diszkók működtek, többé-kevésbé rendszeresen. A pályázatot megnyerték egy koncepcióval, a tervezésre a szokatlan megoldásairól híres holland Karl Oosterhuist kérték fel. Az ívelt, bálnára emlékeztető szerkezet – amelyet Geszti Péter ötlete nyomán CET-nek, azaz Central European Time-nak kereszteltek el – nagyot durrant a sajtóban és az építészek között, az utóbbiakat azért izgatta, mert ilyen megoldást Magyarországon még nem láttak, a közönség körében azonban többen nehezményezték, hogy "belerondít" a városképbe.

Az azóta eltelt idő nem a szkeptikusokat igazolta: Budapest egyébként is eklektikus, az adott helyszín nem volt túl felemelő látvány, a Budapesttel kapcsolatos jövőbeni tervekben pedig ezen kívül is sok organikus, ívelt vonalat találunk. Mégis csúnya sztorik kísérték a CET születését: az árvizek és más gondok miatt a kivitelezés csúszott – ami önmagában nem meglepő –, eközben pedig csúnyán összeveszett a tervező és a megbízó cég. Oosterhuis szerint nem tartották tiszteletben formabontó megoldásait és mellőzték az általa javasolt szakembereket, a Porto azonban állítja: a tervekhez ragaszkodtak, legfeljebb technikai kérdésekben tértek el, hiszen voltak Magyarországon megvalósíthatatlan pontok. Később közös megegyezéssel elváltak útjaik, nemrég azonban a főváros nehezményezte a csúszást. Most úgy tűnik, megegyeznek, ősszel pedig megnyílik a központ.

A tervek szerint a CET a térség leghangulatosabb bevásárlóközpontja szeretne lenni, faburkolattal, teljesen korszerű gépesítéssel és exkluzív üzletekkel. A szokásos plázamárkákat itt nem találjuk majd meg: itthon kevéssé ismert, de a szokásos felhozatalnál jóval igényesebb nemzetközi divatházak bérlik az üzlethelyiségeket, de betelepül több magyar tervező és designer ruhákban utazó bolttulajdonos is, plusz művészeti galéria. Hogy kikről van szó, azt egyelőre nem árulta el a működtető. Azt viszont igen, hogy eleinte úgy kellett összevadászni az érdeklődőket, végül azonban, ahogy terjedt a hírük és  sokan megértették, miről szól ez a hely, már maguktól jelentkeztek. Lesznek még kulináris érdekességek (borgaléria, egzotikus ételek) és egy hatalmas könyvesbolt is, amelynek márkáját kifejezetten a CET kedvéért hozták létre, de valószínűleg hálózattá bővül.

Ott jártunkkor feltűnt, hogy a CET sokkal nagyobb belülről, mint amekkorának kívülről tűnik. Azt szeretnék elérni, hogy az egész közösségi térként is működjön, a látogatók ne csak flangáljanak, shoppingoljanak, hanem mindig legyen esemény, történés, program, amin részt vehetnek. Délelőtt a kisgyerekes anyukákat várják, délután az egyetemistákat (a CET mellett van a Corvinus, szemben a Műszaki), és ami a legjobb...

..., hogy ezerfős koncertterem működik majd az épületben, amelynek programjáról saját szervezőcsapat gondoskodik. Nem zavarja az életüket a közelben álló Művészetek Palotája, a felhozatal lazább lesz, ha versenytársat kell mondaniuk, általában a Millenárist emlegetik. Egyelőre az utolsó simításokat végzik, javítják a hibákat, a burkolaton télen még a mínusz tíz fokokban is ipari alpinisták pofozták a fémvázat és az üveget, miközben odakint kész kis korzó épült a Duna mellé. (Már csak a Petőfi híd pesti lábánál lévő szutyokkal és a rémisztően elhanyagolt, parknak éppen nem nevezhető zöld résszel kellene kezdeni valamit, de ez már nem a CET hatásköre.)

Az ipari forradalom világát idéző ódon raktárak szerencsére nem úszták meg: tökéletesen felújították őket. Ahol lehetett, az eredeti téglákat használták, a gipsz elemeket újraöntötték, hogy aztán szabályosan rájuk folyassák a fém- és üvegmonstrumot. A látvány elsőre bizarr, de gyorsan megszokható és megkedvelhető: a híres budapesti eklektika kreatív mozzanata a CET.

Hogy az egészből mi lesz, hogy vevők lesznek-e rá, azaz bejárnak, ne adj' isten még költenek is, hogy fenntartja-e ezt a modellt a pénztárcájára oly érzékeny középosztály, az az év végén, de inkább jövőre derül ki. Mi mindenesetre drukkolunk: a CET csupasz falakkal, kilógó kábelekkel és világítás nélkül is meggyőző, a vállalkozás pedig olyan ambiciózus és merész, amit ritkán látni Budapesten, a biztonsági játék, a félbehagyott, vagy az összegányolva befejezett beruházások városában. Az pedig csak hab lesz a tortán, ha a plázák és a Váci utca kínálatával eddig megelégedő vásárlók is rájönnek, hogy jé, van magyar divat is, jé, nem is olyan rossz, és jé, nem is rokkanunk bele anyagilag.

Fotók: Neményi Márton

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások