Étel+Ital

Erdély a tányéron

7568

A minap életem egyik legemlékezetesebb ebédjét költöttem el egy erdélyi ételekre szakosodott étteremben. Ismét bizonyságot nyert az a közhely, hogy egy nép karakterét legbehatóbban és legegyszerűbben a konyháján keresztül lehet megismerni. A székely emberek egyenessége és jó értelemben vett egyszerűsége köszönt vissza ezekben az ízes, minden manírtól és modorosságtól mentes, kissé vaskos és rusztikus falatokban. Ha ilyen gasztronómiai élvezetre vágyunk, fel kell vennünk az étkezés természetes ritmusát, megfontoltan és ráérősen kell fogyasztani a dús aromájú falatokat, időt adva az ízeknek és textúráknak, hogy megmutathassák magukat. A kapkodás és idegeskedés tehát itt különösen nagy véteknek számít: komótosan meg kell mártózni ebben a szép és különös kulináris világban, majd szabályos időközönként megpihenni egy-egy ízes beszélgetésre és felkészülni a következő mártózásra. Könnyű azonban kivitelezni mindezt, ugyanis az idő, mint olyan úgyis átértékelődik egy ilyen asztal mellett. A test és a lélek is megkapja ilyen alkalmakkor, ami jár neki, és az utolsó fogás után felállva – persze nem rögtön – mindenki teljesen biztos benne, hogy a világbéke hamarosan eljön.

Hirdetés

Az erdélyi konyha sok tekintetben hasonlít a hagyományos magyar konyhára, ugyanakkor sok mindenben különbözik is tőle , ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az Erdélyben élő nemzetiségek sokat átvettek egymás gasztronómiai hagyományaiból. Nagyrész ez magyarázza a táj kulináris sokszínűségét és gazdagságát is. Talán a legmarkánsabb eltérés az ízesítés, ugyanis számos olyan fűszert használnak, ami máshol kifejezetten egzotikusnak számít. Ilyen például a friss tárkony, a csombor és a lestyán, de a kaprot is meg lehetne említeni, ugyanis sokkal gyakrabban használják, mint például a magyar konyhában. Jellegzetes ízesítési mód az erjesztett gabonaléből készült cibere, ami a táj savanyú leveseinek jellegzetes ízét adja. Merész vállalkozás lenne akárcsak felszínesen is bemutatni a gazdag erdélyi konyhát egy ilyen fórumon, hiszen vaskos köteteket töltenek meg a jobbnál jobb receptek, ezért ne legyünk mohók és elégedjünk meg némi hangulatfestéssel egy menü formájában.

Erdélyi csorba

Hozzávalók: 50 dkg füstölt sertésdagadó, 8 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 50 dkg fejes káposzta, 1 cs. kapor, 1 babérlevél, 5 dl tejföl, 5 dkg liszt, pirospaprika, só.

Elkészítés: Az apróra vágott húst 3 dl vízben feltesszük főni. Az apró kockákra vágott hagymát és a csíkokra vágott káposztát 5 dkg zsíron megpároljuk. A visszamaradó zsírból és a lisztből világos rántást készítünk. A zúzott fokhagymát és pirospaprikát összekeverjük a hagymás káposztával, és húshoz öntjük. Megsózzuk, hozzáadjuk a kaprot, a tejfölt, újraforraljuk és tálaljuk.

Savanyú vetrece burgonyanudlival

Hozzávalók: 60 dkg marhacomb vagy –lapocka (füstöletlen marhanyelvvel is készíthetjük), 6 dkg füstölt szalonna, 1 nagy vöröshagyma, 4 ek. olaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 mk. csemege pirospaprika, 1 kk. só, 1 babérlevél, 1/2 mk. őrölt fekete bors, 2 dl fehérbor, 2 dl tejföl, 1 ek. finomliszt, 1 kk. mustár, fél citrom

A burgonyanudlihoz: 50 dkg burgonya, só, kb.  5 ek. finomliszt, 2 tojás, 6 dkg vaj

Elkészítés: A húst a rostjaira merőlegesen, kisujjnyi vastagon fölszeleteljük, majd ugyanilyen vastagságban csíkokra vágjuk. A szalonnát ennél vékonyabb csíkokra metéljük. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk. Az olajat lábasban megforrósítjuk, a szalonnát rádobjuk, és kiolvasztjuk. Ekkor szórjuk bele a vöröshagymát és üvegesre sütjük. A húst hozzáadjuk, kevergetve fehéredésig sütjük, közben a zúzott fokhagymával ízesítjük. A tűzről lehúzva a pirospaprikával színezzük, megsózzuk, 2,5 deci vizet öntünk alá. A babérlevelet beledobjuk, megborsozzuk, a bor felével ízesítjük, és kis lángon, lefedve bő 1 óra alatt puhára pároljuk, közben elpárolgó levét folyamatosan pótoljuk. A tejfölt a maradék borral és a liszttel simára keverjük, egy keveset a hús pároló levéből belemerünk, majd a vetrecéhez öntjük. 1-2 percig forraljuk, eközben a leve mártásszerűen besűrűsödik. Végül a mustárral, a citrom kifacsart levével - esetleg reszelt héjával is - kellemesen pikánsra ízesítjük.

Burgonyanudli készítése: Burgonyanudli illik köretnek hozzá, amit azalatt készítünk el, amíg a hús puhul. A burgonyát héjában, sós vízben megfőzzük, még melegen meghámozzuk és áttörjük, majd hűlni hagyjuk. Ezután a liszttel meg a tojásokkal csipetnyit sózva összegyúrjuk. Enyhén meglisztezett gyúrólapon 1 centi vastagra ellapítjuk. Először kb. 3 centis csíkokra vágjuk, amiket 1 centi vastagon földarabolunk. Az így kapott kis nudlikat egy kicsit megsodorjuk, majd bő, forrásban lévő, enyhén sós vízben kifőzzük. Ha kész, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd az olvasztott vajon átforgatjuk.

Forrás: Nosalty

Ordás palacsinta

Hozzávalók: 0,5 kg liszt,1 tojás, 1 liter tej, mokkáskanál só.

A töltelékhez: 0,5 kg orda, 1 csokor kapor, 2 tojás sárgája, 1 csomag vaníliás cukor.

Elkészítés: Palacsintatésztát készítünk, kisütjük. Az ordát villával széttörjük, hozzáadjuk a tojássárgáját, a vaníliáscukrot, az apróra vágott kaprot és összekeverjük. Ezt a krémet rákenjük, feltekerjük és úgy tálaljuk.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
márc
27
ismeretlen írta:
elöljáróban... ami szinte "ordít" annyira feltűnő!
"A minap életem egyik legemlékezetesebb ebédjét költöttem el egy erdélyi ételekre szakosodott étteremben."
azt, hogy melyik étteremben vagy, hogy hol található, azt le nem írnád ugye?
pedig az összes cikkben szereplő minden vállalkozás megkapta már ezt a fórt, és gyanítom ha egy thai, francia, török, vagy pláne kóser étteremről lenne szó ez most sem lenne másként...

sokat jártam, járok Erdélyben, eléggé jól ismerem az ottani konyhát és az itt felsorolt ételek mindegyikét kóstoltam... és bár tudom, hogy jó az erdélyi konyha, sokan szeretik és okkal... nekem sajnos (egy kivételtől eltekintve... tőzegáfonya pálinka) valahogy nem ízlik ott semmi, még a Gyilkos-tó partján frissen sült pisztráng sem.
ennek ellenére jó a cikk, attól az egy dühítő körülménytől eltekintve!
08:22
2
márc
27
nyufi írta:
Erdély nagyon szép, egyszer biztos elmegyek majd körülnézni, meg enni egy jót :)
10:58
3
márc
27
gilice írta:
"Az erdélyi konyha sok tekintetben hasonlít a hagyományos magyar konyhára, ugyanakkor sok mindenben különbözik is tőle" - már gimi elsőben irodalomórán megtanultuk, hogy ekkora evidenciát nem írunk le, csak hogy szaporítsuk a szót.

Amúgy leonidas, szerintem rémeket látsz. Mármint, én úgy gondolom, valószínűleg azért nem írták ki a hely nevét, mert ez nem egy "támogatott" cikk (mondjuk így is elég gáz), de nem azért, mert nem thai vagy francia, és "pláne" nem kóser étteremrőlvan szó.
10:58
4
márc
27
ismeretlen válaszagilice írására:
látni látok, de korántsem rémeket... sokkal inkább egy koncepciót.
amúgy meg alapesetben ha Magyarországon egy magyar újságíró egy magyar étteremről cikket ír, az a minimum, hogy leírja az étterem nevét, pláne ha "élete egyik legemlékezetesebb ebédjét költöttem el" ott... ehhez nem kell "támogatottnak" lenni... ez evidencia!
11:48
5
márc
27
Ez egy minősíthetetlen cikk a székely konyháról - vagy erdélyi? Mert nem ugyanaz a kettő. És itt kezdődnek a bajok, az általánosságoknál és a menünél folytatódnak.
13:08
6
márc
27
mirasol írta:
Olvasás közben újraéltem az erdélyi élményeimet. Csodálatos táj csodálatos ételekkel:-)
16:17
7
márc
27
Manna25 válasza írására:
Na végre!
Azt hittem már velem van baj! Az áfonyapálinkán kívül nekem sem ízlet Erdélyben semmi igazán.
Gyilkos tó partján én micset ettem :o( valószínűleg az elsőt és utolsót életemben.
20:27
8
márc
27
szeles válaszaBoribonAnnipanni írására:
Hol üt el egymástól a kettő??
22:46
9
márc
28
BoribonAnnipanni válaszaszeles írására:
Szívesen megtudtam volna pontosan, hogy mik a különbségek. Csak ottani ismerőseimtől, rokonoktól szoktam hallani, hogy ez az étel erdélyi, ez székely, ez román. Lehet, hogy csak annyi a különbség mint a csabai meg a gyulai között
07:25
10
márc
28
szeles válaszaBoribonAnnipanni írására:
Lehet.
10:08
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés