Közösség

A nagy Elvis-átverés

7541

Végül is nem dől össze a világ, nem veszik ki a kisemberek zsebéből a pénzt, nem nő a bűnözés, nem szélesedik az árok a megosztott társadalomban. A leendő budapesti Elvis Presley tér sztorija és az akörül kialakult médiahajcihő azonban kicsiben olyan kifejezően és pontosan példázza a jelen állapotokat a közéletben, általános mentalitásban, történelemhez való viszonyunkban, satöbbiben, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. Budapest új vezetése jelképes gesztusként indítványozta, hogy a világ egyik legbefolyásosabb halott sztárjáról teret nevezzenek el, az összegyűjtött lehetséges helyszíneket szavazásra bocsátotta, majd az eredményt figyelmen kívül hagyta. Hogy is van ez? És mi közünk nekünk Elvishez?

Nem sok, de ami mégis, az figyelemre méltó. Elvis, bár sosem politizált, nagy pacifista volt, amikor pedig már szupersztárként, 1956-ban a fülébe jutott, mi folyik Magyarországon, megemlítette itt-ott, hogy nem ártana segíteni. Nyilván nem katonai támogatást kért (ez annak rendje és módja szerint el is maradt), de több millió svéd koronát lobbizott össze a Vöröskeresztnek, amely főleg sok zsák élelmiszer-alapanyag formájában jutott el Magyarországra. A legfeltűnőbb megszólalását Ed Sullivan tévéshow-jában követte el, pontosabban nem is ő, hanem a műsorvezető említette meg a magyar forradalmat, sok sikert kívánva az ügynek, ezzel pedig fel is konferálta Elvist, aki elénekelte a Peace In the Valley című spirituálét. A dolog jelentőségéből levon, hogy mindez már 1957 januárjában történt, de attól még szép dolog volt, természetesen.

A felvétel, és úgy általában az Elvis-lobbi híre persze nem jutott el a kommunista blokkba, a rendszerváltásra jobbára feledésbe merült és úgy is maradt, újra fel kellett fedezni. Először a Napló című műsorban láthattuk 2004-ben mint színes érdekességet, később pedig Vágvölgyi B. András használta fel Kolorádó Kid című filmjében, archív vágóképként, nagyjából úgy, ahogy Terry Gilliam épített be hasonló felvételeket a Félelem és reszketésbe, vagy Oliver Stone a Született gyilkosokba. Ironikus, hogy Vágvölgyi a Cotcotnak adott interjújában mellesleg elmondta: szeretett volna magyar felvételt használni, ám ezek jogdíja sokkal több volt, mint az Elvis-anyagé, így végül ez utóbbi mellett döntött.

Március elején pedig Budapest főpolgármestere, Tarlós István bejelentette: ideje közteret elnevezni róla. Az Elvis Presley tér (utca, köz, sétány, kocsibejáró) hírére összesereglett a média: rég nem telt meg így a Városháza sajtószobája, főleg, ha az ügy nem éppen elsöprő horderejét is számításba vesszük. Tarlós többször hangoztatta: ez nem az ő mániája, hiszen ő maga nem is rajongó, nála inkább a Stones és a Beatles megy, Elvis tette ugyanakkor bőven megérdemel ennyit. A firkászok élcelődését („akkor lesz Rolling Stones sugárút és Axl Rose park?”) kíméletlenül visszautasította: ők nem tettek semmit a magyar forradalomért, továbbá lehet viccelődni, de kivételesen talán nem ártana a pozitív oldalt domborítani. (Megemlítette azt is, hogy érdemes lenne beindítani egy átkeresztelési hullámot: tarthatatlan például, hogy Sztálin még mindig Budapest díszpolgára, és több utalás is található a köztereken például a Bach-korszakra.) Ezzel a lendülettel felpakolták a Budapest Portálra a lehetséges tizenkét helyszínt és közölték: a szavazás jelképes időpontban, március 15. délelőttjén zárul.

A helyszínek közt egészen forgalmas csomópontokat is találunk, mint például a MOM Park pláza előtti teret, az Üllői út és a Ferenc körút kereszteződését, vagy a Bécsi út és Vörösvári út találkozásánál lévő területet. Bármilyen furcsán is hangzik, ezen köztereknek jelenleg nincs nevük, így különösebb adminisztrációs hercehurca és költségek nélkül szabad a pálya. Rögtön háború indult a Facebookon és a kocsmákban: szokás szerint azonnal kialakult a két tábor, az egyik szerint ez valóban fontos gesztus (esetleg a poénfaktort emelték ki), a másik szerint felesleges szemfényvesztés, amellyel csak az úgynevezett „valódi problémákról” terelik el a figyelmet. Persze sokan tippelgettek is, a legvalószínűbbnek általában a Margit híd budai hídfőjét tartották, hiszen azt ismerik a legtöbben, ráadásul milyen jó érzés lenne már a négyes-hatos villamoson Hegyi Barbarától azt hallgatni, hogy „az Elvis Presley tér következik”.

John Laslo Elvis-imitátor az In The Ghettót énekli a Körúton (fotó: Neményi Márton)

Igazuk lett. Március 15-én még csak annyit hirdettek ki, hogy az eredmény lezárult, tessék türelemmel lenni, a következő napon pedig kiadtak egy ellentmondást nem tűrő közleményt: bár a hídfő nyert, mégsem szeretnék, hogy ebből legyen Elvis tere, inkább a Ferenc körúti helyszínt javasolják majd a közgyűlésnek, amely a döntést meghozni hivatott. Gond egy szál se, az új első helyezett is dobogós lett, a Margit híd budai vége pedig „az erős lengyel kötődés” miatt nem lenne szerencsés. Itt található az első világháború egyik legvéresebb, a magyar és lengyel történelem közös drámai eseményének, a Przemyśl erőd orosz ostromának emlékműve – közölte a hivatal. Az erőd védelmében több ezer magyar katona vett részt, közülük sokakat az 1915. március 18-i kapituláció után orosz hadifogságba hurcoltak. „A magyar és lengyel történelem közös drámai emlékének méltó megőrzése mindenkori feladatunk, és fontos eleme a hagyományos lengyel-magyar kapcsolat megtartásának.”

Hát így állunk. A kérdés persze adott: eleve miért szerepelt a hídfő a listán? Az végképp érthetetlen, hogy ha egyszer a keresztelőt magasztos cél motiválta – tehát Elvis munkásságán keresztül a forradalom előtti tisztelgés –, akkor miért ártana mindez a lengyel emlékműnek? Honnan tudjuk, hogy bármilyen szinten sérülne a népek közti szeretet? És egyáltalán, milyen szavazás az, amelynek a végén azt mondják: bocs, vissza az egész? Persze isten ments, hogy indulatokat szítsunk, vagy megkérdőjelezzük az ügy fontosságát, azt pedig egyébként is tudjuk, hogy az istenadta nép hajlamos rosszul szavazni. A Ferenc körút és az Üllői út sarkán mindenesetre sajnos legfeljebb áthaladni lehet, közösségi életet élni nem, míg több jelölt területen ki lehetne alakítani egy Elvishez méltó kulturális teret. Azzal azért vigasztalhatjuk magunkat, hogy ott is áthalad a négyes-hatos, van rá esély tehát, hogy hallhatjuk Hegyi Barbara szexi hangján, hogy Elvis Presley tér.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások