Étel+Ital

Melyik az epresebb?

7525

A joghurt és egyéb savanyú tejkészítmények, ahogy az élelmiszerek ezen családját nevezik, több mint négyezer éve számítanak alapvető élelmiszernek, és már történetük kezdetén a legkülönfélébb kultúrákban elterjedtek. Kedvelték Perzsiában, Egyiptomban, Törökországban és Indiában, de Észak-Európában is népes rajongótábora volt. A kelet-európai népek olyannyira rákaptak, hogy bármerre is utaztak, mindig vittek magukkal némi joghurtkultúrát, hogy ha tejhez jutnak, elő tudják állítani kedvenc tejkészítményüket. Nyugat-Európába ehhez képest jó későn, a 16. században jutott el, mégpedig I. Ferenc francia király bélproblémáinak köszönhetően. Történt ugyanis, hogy a derék uralkodó említett egészségügyi problémáira sehogy sem talált gyógyírt, mígnem a török szultán orvosa egy titkos recept alapján, juhtejből készített anyaggal meggyógyította. Persze, nem maradt sokáig titokban a recept, ugyanis az egész királyi udvarban elterjedt a joghurtivás. De mint minden divatirányzat, ez is hamar feledésbe merült, és négyszáz év kellett ahhoz, hogy ismét felfedezzék a világ ezen tájékán.

Ma már szerencsére nem kell magunkkal cipelni a joghurtkultúrát, hiszen az élelmiszeripar ha nem is tálcán, de pohárban kínálja a legkülönfélébb ízű és összetételű joghurtokat. Csak győzzön tájékozódni a szerencsétlen földi halandó a bifiduszok, probiotikumok és élő kultúrák labirintusában. Bevallom, mi kísérletet sem tettünk ilyesmire: kizárólag jelenségszinten mozogva az ízlelőbimbóinkra és az érzékszerveinkre hagyatkozva kíméletlenül végigkóstoltuk az ABC-ben fellelhető kínálatot, majd ítélkeztünk. Azért némi önmérsékletet is gyakoroltunk, ugyanis az összehasonlíthatóság kedvéért csak az eperízűeket gyűjtöttük be a polcról. Íme az eredmény!

Danone Könnyű és finom

Óvatos duhajként kezdjük egy klasszikussal. Az élénkrózsaszín matéria némiképp ellentétben áll az eperről alkotott fogalmaimmal, de még tolerálható szinten van a vizuális tuning. Ráadásul felfedezhetők benne itt-ott eperdarabok is, úgyhogy elkönyvelem természetes eredetűnek. Az állaga kellemes, könnyed, inkább híg, mint selymes, de határozottan bizalomgerjesztő. Amikor megízlelem, az jut eszembe először, hogy visszafogott. Kissé savanykás, alapvetően harmonikus ízvilág jellemzi, minden a helyén van benne, de elmarad a gasztromán mosoly és az elégedett sóhaj. Teljesen korrekt joghurtot fogyasztottam ugyanis, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, de egy kicsit unalmas, lapos az egész. Anyagi szempontból is ugyanilyen korrekt, hiszen ez az egyetlen termék a tesztalanyok között, ami ajánlott fogyasztói árral büszkélkedhet, és ennek köszönhetően a középmezőnyben foglal helyet.

Danone Görög krémjoghurt

Ha már Danone, kíváncsi lettem az egyik legújabb dobásra, a görög verzióra is. A tzatziki tradicionális alapanyagából kiindulva sűrű, testes joghurtra számítottam, és nem is csalódtam. Egy kis jóindulattal a krémsajt kategóriájába is besorolható, halványrózsaszín krémet rejt a doboz, melyben kifejezetten nagy gyümölcsdarabok terpeszkednek. Ránézésre csillagos ötös, lelkesen mártom hát bele a kanalam. Az állagával összhangban álló gazdag, telt íz határozottan ínyemre van, a nyelésnél azonban ér némi kellemetlen meglepetés. Tudom, furcsa ilyet mondani egy joghurtról, de a kritikus pontnál enyhén fojtós, olyan érzés, mintha sűrű, tömény túrót nyelnék. A diszkomfortérzés fokozódik, amikor betámadja az ízlelőbimbóimat a kellemetlen, dióra emlékeztető utóíz. Érteni vélem az elgondolást, nevezetesen, hogy egy ilyen gazdag joghurt elbír egy ilyen intenzív aromát, elméletben még helyeselném is, de a gyakorlatban határozottan rossz ötletnek bizonyult. Financiális szempontból sem igazán meggyőző, ugyanis a második legdrágább tétel volt.

Müller mix

Nem mondom, hogy arany áron vesztegetik, de ehhez jutottam hozzá a legdrágábban, így komoly elvárásokkal tekintek a dizájnos csomagolásra. A külcsín rendben, kérdés, hogy mit nyújt belső érték fronton. Interaktív termékkel van dolgom, ugyanis a natúr tejszínes joghurt és a gyártó által nemes egyszerűséggel eperkészítménynek nevezett ízesítő anyag külön kis tégelyben foglal helyet és a felhasználóra van bízva az elegyítés. A fólia eltávolítása után ütős eperillat csap meg, úgyhogy már ezen a ponton rendkívül szimpatikus. Aztán ér egy kisebb csalódás, ugyanis a konstrukció elvben remek, a gyakorlatban viszont eszköz nélkül lehetetlen vállalkozás összeborítani jövendőbeli desszertem két komponensét. Némi kiskanalas rásegítés után megadja magát az eperszószra emlékeztető matéria, jöhet hát a keverés. Minden igyekezetem ellenére sem sikerül egységes színt elérnem, márványos marad, de így is gusztusos, sőt. Híg állagú, könnyed, elegáns krémet kapok, ami alig emlékeztet joghurtra. Megízlelve az első gondolatom az, hogy úristen, majd a második is ugyanez, és még vagy a nyolcadik is. Az intenzív eperíz olyan harsogóan természetes, hogy hatalmas, érett eperszemeket vizionálok. Ráharapva egy-egy megtermett eperdarabra csak fokozódik az élmény, de a finom, selymes joghurt is megteszi a magáét, ugyanis sikkes keretbe szelídíti a harsány gyümölcsízt. Egyértelműen megéri az árát. Élveteg mosoly, hepiend.

Sole Flört

Ha már interaktív műfaj, lássunk rá egy másik példát is. A Sole kevésbé ad a dizájnra, egyszerűen csak belerétegezi az összetevőket a pohárba. Az eperkészítmény tulajdonságait így nem tudom megítélni, de őszintén szólva nincs is hiányérzetem emiatt. Összekeverés után alig változik a színe, halvány pasztellrózsaszín krémet kapok. Sűrű, krémes állaga határozottan bizalomgerjesztő, inkább kifinomult desszert, mint joghurt. Az jár a fejemben, hogy ha ilyen az íze is, garantáltan törzsvásárló leszek. Hát, mit mondjak, az íze még ilyenebb: olyan rafináltan van megkomponálva, hogy külön értelmezést igényel. Joghurtnak indul ugyanis, ezután finoman belép az eper, átveszi az irányítást, majd lassan lecseng és diszkrét, savanykás eperízt hagy búcsúzóul. Ravasz és élvezetes kompozíció, respekt és tisztelet az alkotóknak.

Zott Jogobella

A kategória másik klasszikusa ez az élénkrózsaszín, sűrű, pudingos állagú krém. A közepes árkategóriába tartozik, ilyen szempontból is rokonszenves hát. Extra nagy gyümölcsdarabokat ígér, és nem is okoz csalódást, hiszen jókora eperdarabok dagonyáznak a joghurtban. Vizuálisan és financiálisan tehát kifogástalan, lássuk, mit szól hozzá az ízlelőrendszerem. Kifejezetten harmonikus, jól összerakott aromával találkozom, ami kellemesen savanykás, és inkább meggyre emlékeztet, mint eperre. Lelkesen kanalazom hát, a végére azonban tartogat némi meglepetést, ugyanis az igazán nagy gyümölcsdarabok az utolsó három falatot képezik. Kedves gesztusként értékelem ezt, hiszen így jó érzéssel gondolok vissza az élményre, de aki az egyenletesebb eloszlás híve, inkább kavarja fel már az elején.

Zott Szívecske

A mezőny legszolidabb árú termékével van dolgom, de elhessegetem az olcsó hús híg levére vonatkozó népi bölcsességet, hiszen bőven van példa az ellenkezőjére is. A Szívecske azonban nem az a kivétel, ami erősíti a szabályt. Első körben valószínűtlen rózsaszínsége kerít a hatalmába, az erős látványelemek hatására a mesterséges színezék az első asszociációm. Néhány nagyobb eperdarab azonban csücsül a krémes, sűrű joghurtban, meggyőzve a kétkedőket, hogy azért a természetnek is van némi szerepe ebben a produkcióban. Már az első falatnál valósággal lesokkolja az ízlelőbimbóimat a túlságosan tökéletes eperíz. Felváltva vizionálok pillecukrokat és plasztikepreket, néha egy-egy rágógumi is beúszik a képbe. Jó lesz vigyázni, határozottan pszichedelikus hatása van. Egyébként pedig azt kell mondanom, hogy nagyon is ízlik, bár folyamatosan ott motoszkál az agyamban a kérdés, hogy mit is eszem valójában.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások