Mi ez?

Mi bajod, Charlie?

7520

Most már biztos, hogy egyszer és mindenkorra kirúgták Charlie Sheent az őneki brutális megélhetést biztosító sorozatából, a Két férfi meg egy kicsi címűből. Maga a hír tulajdonképpen mellékes, csak egy apró kis porszem a grandiózus sztorihoz képest, amely idáig juttatta az egyre ijesztőbb fizimiskájú sztárt. Charlie Sheen története az utóbbi évek legerősebbje és nem csak celebvonalon. Megmagyarázni nem tudjuk, nincs az a keménydrog, amelyet elfogyasztva akár csak részleteiben is ráláthatnánk az ok-okozati viszonyokra, jobb tehát, ha egyszerűen csak végignézzük, mi történt. Ilyet ugyanis valószínűleg még Hunter S. Thompson, a Félelem és reszketés szerzője és William S. Burroughs, a lázálmok szakértője (Meztelen ebéd) sem lett volna képes kitalálni, ha összeállnak, akkor sem.

A Warner Bros., amely a sorozatnak otthont adó CBS tulajdonosa, tizenegy oldalas levélben indokolta a kirúgást. A lényeg, hogy Sheen „viselkedése” csapta ki a biztosítékot – és ez a viselkedés bizony nem most kezdődött. A szakmai indokok: elfelejti a szövegét, késik vagy meg sem jelenik, és „mérgező  hatású megjegyzéseket tesz legfontosabb munkatársaira”. Drog- és alkoholfüggősége már „az életét veszélyezteti”, a helyzet pedig annak ellenére egyre súlyosabb, hogy újra és újra megpróbált leállni. Az eredmény: Sheen „vészesen önpusztító” életet él, és láthatóan „nagyon beteg”. A hivatalos kezelést egyébként mindvégig megtagadta, arra hivatkozva, hogy majd otthon, egyedül kitisztul.

A Két férfi és egy kicsi nem csak a CBS egyik legsikeresebb sorozata, de a tévétörténelem legjobban fizetett színészévé is tette a főhőst. Sheen több mint 1,8 millió dollárt kapott epizódonként (!). (Összehasonlításképpen: a Jóbarátok szereplőiről jó pár éve derült ki, hogy kétszázezret kapnak részenként, ami akkor arcpirítóan soknak számított.) Ne gondoljuk azonban, hogy Charlie a hirtelen jött régi-új sikernek és gazdagságnak hála bolondult meg. Ó, dehogy. Sokkal korábban kezdődtek a bajok.

1990-ben nagyjából hollywoodi karrierje csúcsán volt, túl A szakasz sikerén, amikor arra kelt fel éjjel, hogy valaki járkál a házukban. Felkelt menyasszonya, Kelly Preston mellől (akit egyébként hatalmas rózsaszín gyémántgyűrűvel jegyzett el), lazán becsúsztatva alsónadrágjába pisztolyát. A ház üres volt, a pisztolyt azonban „a nadrágjában felejtette”. „Amikor Kelly átnézte a ruhákat másnap a mosáshoz, a fegyver véletlenül elsült” – magyarázta menyasszonya bizarr sérüléseit Sheen. Preston azonnal felbontotta az eljegyzést és hozzáment Travoltához. Négy évvel később, amikor többek között adócsalásért elítéltek egy luxusmadámot, Heidi Fleisst, kiderült: Sheen legalább 27-szer vette igénybe szolgálatait és több mint ötvenezer dollárt hagyott ott. ’98-ban kokaint injekciózott (!), méghozzá túl sokat. Apja, a nála pár kategóriával tehetségesebb és bölcsebb Martin Sheen fia mögé állt és kijelentette, hogy „leszokóban van”.

Későbbi felesége, Denise Richards azzal vált el, hogy Sheen vedel és drogozik, plusz a neten mutatja „intim részeit” kiskorú lányoknak, ezen tevékenységek közt pedig testi fenyítést helyez kilátásba. Következő feleségét meg is verte (azonnal elváltak), egy manhattani hotelszobát pedig szét. A meztelen, részegen elkövetett pusztítással mintha csak apja híres kezdőjelenetét szerette volna újrajátszani az Apokalipszis most című filmből, persze az ott megjelenő költészet nélkül. Később kiderült: egy pornószínésznő is ott volt, akit fojtogatni kezdett, majd, mikor kiszabadította magát, Sheen az összes kezébe akadó tárgyat megpróbálta hozzávágni.

A sztori most, év elején kezdett sűrűsödni: január végén kórházba vitték szörnyű hasfájással, ami nem csoda a két napos intenzív, szünet nélküli kokainbuli után, amit az adott hétvégén abszolvált. Másnap rögtön elvonóra küldték, a csatorna pedig közölte, hogy a forgatás csak tavasz elején kezdődik, így a sorozat csúszik. Más produkciókból próbáltak plusz epizódokat rendelni, hogy helyrehozzák a kárt. Charlie-ban közben végképp megtört valami. Úgy tűnik, azóta is meg van győződve róla, hogy bomló elméje valójában egy új tudatállapotba juttatta, ami sokkal jobban működik, mint előtte valaha is – tulajdonképpen oda jutott, ahol ember előtte még nem járt. Egy rádiós interjúban antiszemita áthallásokat sem nélkülözve rontott neki a sorozat szellemi atyjának, Chuck Lorre-nak. Állítása szerint megalázta „azt a hülye, hülye kis embert” munkatársai és gyermekei előtt azzal, hogy „sokkal gyorsabban gyógyult, mint azt bárki hitte volna”, mindezt azután, hogy az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy aranyat csinált neki. Az Anonim Alkoholisták agymosó összeesküvés, a szcientológusok pedig „marsbéli idióták”. (Ez utóbbiban mondjuk lehet, hogy van valami.)

„Nem ismernek. Mágiám van, haver, amit a családomnak tartogatok.” Az nem derült ki, melyik családjára gondol, de tény, hogy végső soron nem is maga a botrány, hanem az ilyen megszólalások tették Charlie-t híressé és jelentős mémmé internetszerte. A rádióműsor után minden munka leállt, de a főszereplő csak ekkor kezdett beindulni. Az ijesztően megváltozott arcú színész fiatal korában szakasztott mása volt apjának, ám mostanra mintha egyszerre konzerválta és megöregítette volna a drog. „Én nem alszom. Én várok.”  „Drogot fogyasztok. Charlie Sheen a neve. Nem kaphatsz belőle, mert ha kipróbálod, meghalsz. Leolvad az arcod, a gyerekeid pedig a szétrobbant tested fölött zokognak majd.” „Ők (mármint a sorozat alkotói – a szerk.) azonban nincsenek szívesen látva annak jelenlétében, amit művelek (sic!).”

„Békés, rossz szándékú ember vagyok.” Sheen elárulta még azt is, hogy elege van abból, hogy úgy kell tennie, mintha nem tökéletes rocksztár lenne a Marsról, és ne nyerne meg mindent, itt is, ott is, percről percre. (Ezek után következetesen, interjúról interjúra új értelmet adott a nyerni szónak, amely egyszerre vonatkozik mindenre, amit ő csinál és semmi másra.) Megtudtuk, hogy valójában a Vatikán jól képzett, titkos bérgyilkosa, továbbá, hogy tigrisvér folyik az ereiben. „Mágia és költészet van az ujjbegyeimben.” „Bizonyos részeim Dennis Hopper (sic!).” „Ledőlnek a ronda feleségükkel, a ronda gyerekeik előtt és nézik a vesztes életüket, aztán rám néznek és azt mondják: nem bírom!”

A mémgyár pedig beindult: elhíresült mondatait idézték már macskák, szuperhősök, indult képregény is a témában, neves showmanek dolgozták fel a kép- és hanganyagokat, például Jimmy Fallon és Jimmy Kimmel. Maga Sheen pedig megjelent a Twitteren, rekordidő alatt összegyűjtve kétmillió követőt. (Oldala hirdetési felületeiért a legnagyobb reklámcégek versenyeznek.) Úgy tűnik, hamarosan piacra dobnak egy bizarr, vörös energiaitalt Tiger Blood (Tigrisvér) néven. Hátborzongató internetes tévéműsora és videobejegyzései tűntek fel. Közben folyamatosan gyűjti az éppen csak hogy felnőtt barátnőket (azaz összeszedi őket úgy, hogy a többi még megvan, és a jelek szerint az érintettek sem tiltakoznak), nyaralni vitte őket, legutóbb pedig autókat vett egyszerre mindnek.

A kaotikus őrölet mögül azonban szépen lassan kibontakozik a koncepció: Charlie Sheen úgy próbál apja nyomdokaiba lépni, hogy eljátssza az Apokalipszis most híres jeleneteit Marlon Brandóval és Dennis Hopperrel. A hatvanas-hetvenes évek beatköltőinek és prózaíróinak drogfűtötte víziói tűnnek fel megnyilvánulásaiban, csak persze olcsó és hányaveti kivitelben. Prófétának és generációs szellemi vezérnek hiszi és próbálja láttatni magát – láttunk már ilyet, ha a Közel-Keleten tenné mindezt, ígéretes diktátor lehetne belőle. Lehet utálni, röhögni rajta, sajnálni, keresni a tanulságot, szakdolgozatot írni belőle – teljesen mindegy, Charlie Sheen a huszonegyedik század eddigi talán legkifejezőbb ikonjává vált. Függetlenül attól, hogy áldozat vagy agresszor-e, tökéletesen rámutat arra a vergődésre, amit a fogyasztói (vagy hívjuk, ahogy akarjuk) társadalom művel. Nagyon gyorsan nagyon messzire jutott, egyfajta bizarr és torz értelemben nagyon sokat tett le az asztalra, és semmi másra nem volt szüksége, csak az őrületre. Így kell kinéznie egy celebsztorinak 2011-ben.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások