Mi ez?

Büntetnék a zabálást

7482

Az egyenlő teherviselés rémlik mindenkinek? Arról van szó, hogy a szociális igazságosság részeként ne vegyen ki arányaiban sokkal többet a közös kasszából, mint amennyit beletesz. Azaz, ha valaki például (várhatóan) sokat lesz majd kórházban, az ezért aztán többet is tegyen az egészségügybe, mint az, aki ötévente egyszer fordul meg a háziorvosánál. Ide kapcsolódik például az extrémsportokat űzőkhöz kapcsolódó ötlet is: ha az őrült gyerek megint összetörte magát snowboardozás közben, nehogy már abból a pénzből toljuk be a műtőbe, mint a combnyaktöréses Erzsi nénit, aki megbotlott a veteményesében!

Ez konkrét esetekben még úgy-ahogy értelmezhető, de hosszú távon már kissé bajos. Például akkor, amikor valakitől az életmódjára hivatkozva szeretnénk plusz pénzt kérni. Szépen, demokratikusan hangzik, hogy ha valaki minden este ezerötszáz kalóriás pacalvacsorát tol be, az gondoskodjon arról a pénzről is, amelyből majd a beszűkült ereit kezelik, illetve a szívrohama után ápolják, de az Unió egyik legrosszabb közegészségügyi helyzetben lévő országában kissé nehéz ezt már idejekorán számon kérni bárkin is. Éppen ezért a kormány legújabb ötlete az, hogy ne is konkrétan az egészségtelenül élőktől szedjünk be plusz pénzt, hanem eleve adóztassuk meg azokat az élelmiszereket, amelyek minderről tehetnek. A dolog egyébként nem új, tavaly nyáron bukkant fel először a koncepció, ráadásul nem is politikus fejéből, hanem a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért berkeiből.

Egyelőre csak részletek nyilvánosak a grandiózus tervből. Úgy tűnik, a különadó fix összegű lesz, azaz minden étel ugyanannyival lesz drágább, amelyet egészségtelennek ítél a szakértői gárda. Hogy ezek melyek lennének? A köztudatban is élő, szuperegészségtelen mumusok már előkerültek, például a színezett italok (külön említik a kólát), kávé (!), édesség (!!!) és „egyes gyorséttermi ételek”. Neve is van, a népetimológiának megfelelően vicces, tömör és sokatmondó: hamburgeradó. „Vállalni kell a rizikót azoknak, akik egészségkárosító termékeket fogyasztanak” – nyilatkozta az ötlet felbukkanása óta egy államtitkár, ezzel megerősítve, hogy valóban bevezetik az adót.

Fotó: Neményi Márton

Nagyjából ennyit tudunk jelenleg. Arról tehát semmit, hogy ki és mi alapján határozza majd meg, mely étel egészséges, a készételeket vagy az alapanyagokat sújtják-e adóval és ennek mértéke mekkora lesz.  Felmerült az is, hogy a cukor is tartozzon a „büntetett” matériák közé, és ha végül nem is így lesz, a kávé akkor is jó példája annak, hogy miért aggályos az egész. Azt ugyanis merész állítás lenne kategorikusan kijelenteni, hogy ez utóbbi ital egészségtelen – mennyiségtől, életkortól, rendszerességtől és egyéni adottságoktól függ.

A táplálkozási szakértők egyetértenek abban, hogy egy egészséges felnőttnek napi két csésze kávétól még hosszú távon sem lesz semmi baja, a múltjáról és a kultúrájáról nem is beszélve. Persze rögtön adódik, hogy az energiaitaloknak ilyen mentségeik nincsenek, mégis álszent lenne az áremelés úgy, hogy közben alig szabályozzák a forgalmazásukat, azaz a gyártók lazán eladhatják az akár kilenc csésze kávéra való hatóanyagot tartalmazó üvegeket is, legfeljebb ezentúl nem kétszáz, hanem kétszáznyolcvan forintért teszik ezt. Lehet persze az adó sokkal brutálisabb, legfeljebb felpörög az illegális kolbász- és töpörtyűkereskedelem, én például szinte kíváncsian várom a pillanatot, amikor éjjel, a Blaha Lujza tér egyik eldugott zugába tartok fű alatt átvenni a három rúd csabait.

 

"...Szalontüdő két tányérral
Aztán megküldöm az asszonyt disznózsirral
Ettől lesz a sikerem a nőknél biztos
Cuppan a csók, olyan édes, szaftos
Tunkoljatok, tankoljatok
De ne higgyétek, hogy bunkó vagyok
Reformkonyha? kit érdekel?"

(Bëlga: Hús)

A probléma veleje nagyjából az, hogy tulajdonképpen nincs önmagában egészségtelen étel, legfeljebb egészségtelen táplálkozás – mutatott rá a Vg.hu-nak Csontos Csaba, a magyarországi Nestlé egyik vezetője. A kormány alapvetően büntetni akar, azaz a fogyasztókat sújtja, ám az egyáltalán nem biztos, hogy csak azért, mert drágábbak lesznek bizonyos ételek, hirtelen elkezdenek egészségesen, vagy akár legalább egy kicsivel egészségesebben élni. Bizonyos vállalatok persze reagálhatnak úgy is, hogy leszorítják az áraikat, hogy az adóval együtt ne legyen (sokkal) drágább a boltok polcaira kerülő termékük, ez viszont hosszú távon leépítésre kényszeríthetné őket, amelynek megint csak a minőség látná kárát. Több országban működik már az a rendszer, amely inkább jutalmazza az egészséges táplálkozást ahelyett, hogy az egészségtelent büntetné, például kuponokkal.

Fotó: Neményi Márton

Az persze biztos, hogy rövid távon hízik majd a költségvetés, ha tényleg bevezetik a hamburgeradót. Ráadásul jól hangzik, előadható, ideologizálható, az egészségügyi riogatással pedig azok torkán is le tudják majd nyomni, akik egyébként rosszabbul járnak. Arról nem is beszélve, hogy sokkal egyszerűbb ez így, mint mondjuk megreformálni a közétkeztetést és a közoktatást, hogy az iskolai menük javuljanak (már ahol erre szükség van – és minden jel szerint sok ilyen hely van), az ott felszolgált kaja alternatívája pedig ne a chips és a csoki legyen. Amíg ebbe a kétségkívül macerás és költséges projektbe bele nem vágnak, addig legfeljebb annyit érzünk majd meg, hogy kicserélődnek az árcédulák, azt meg úgyis megszoktuk már.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások