Test

Kísérleti zabagépek

7465

Érvelhetnek módszereik mellett a gyógyszerészeti és kozmetikai cégek, amennyit csak akarnak, az állatvédők egy pillanat alatt képesek megsemmisíteni a legalaposabb indoklást is. Teljesen mindegy, mennyire fontos, hogy egérkéken és nyuszikon teszteljék a kemikáliákat, mielőtt a polcokra kerülnek, elég előhúzni egy-egy képet vagy videót, amin éppen valami szörnyű vegyületet cseppentenek a kisállatok szemébe és minden jó érzésű állampolgár egy emberként hördül fel: hát van ezeknek szívük?! Különösen a kozmetikai termékek esetében működik a feltételes reflex, hiszen ilyenkor még súlyosbítja a helyzetet, hogy a rák ellenszerének kutatása helyett az emberi hiúságot igyekeznek hatékonyabban kiszolgálni, akár életek árán is.

Nem mintha meg akarnánk mondani, kinek van igaza, de a világ legkövérebb országában, az USA-ban zajlik egy kísérlet, amely van annyira tanulságos, hogy ne menjünk el mellette. Lényege, hogy a kövérség biológiai és társadalmi következményeit felhizlalt majmokon vizsgálják. A szó hagyományos értelmében nem is kínzás ez, egyszerűen arról van szó, hogy hagyják őket többször annyit enni, mint amennyit normális körülmények között ennének, mindezt kis, egyszemélyes ketrecekben, hogy még véletlenül se jussanak a testmozgás lehetőségéhez. A cél, hogy a kóros elhízás és a cukorbetegség új gyógyszereit első körben olyan majmokon próbálhassák ki, akik tényleg hozzák a megfelelő tüneteket és mellesleg úgy néznek ki, mint egy egész nap a tévé előtt rohadó emberi lény.

A majmok bizonyos értelemben még hálásabb „alapanyagnak” bizonyulnak annál, mintha rögtön embereken kísérleteznének. Nem csak hasonlóbbak az emberhez fiziológiájukat és génállományukat tekintve, mint a patkányok, az étkezési szokásaik is nagyban emlékeztetnek az elhízottakéra. Unalmukban esznek, akkor is, ha épp nem is olyan éhesek. Ráadásul pontosan megfigyelhetik a kalóriabevitelt, már csak azért is, mert az ételt a kutatóktól kapják. Ennek összetétele megfelel annak, mint amit a tipikus kövér amerikaiak esznek. Zsíros galacsinok, mogyoróvaj, popcorn; a gumicukorral leálltak, mert beragadt a majmok foga közé. „A nem-ember főemlősök nem hazudnak” – foglalta össze a tanulságot a kísérletsorozat egyik vezetője. Összességében kétszer annyi kalóriát visznek be, mint fajtájuk átlagos példányai, ennek megfelelően kétszer kövérebbek. A súly nagy részét a hasukon cipelik, amely sokuknál a földet súrolja, ha négy lábon járnak. A látvány önmagában is hatásos elhízásellenes kampány lenne, ha kiplakátolnák vele a nagyvárosokat.

Természetesen gyakran támadják őket az állatvédők, mondván, hogy akkor is kihasználják az állatokat, ha nem szabdalják őket szét. Egyre erősebb azonban a kísérlet melletti lobbi, hiszen, ahogy (szó szerint) súlyosbodik az elhízás nevű népbetegség Amerikában, sürgetőbbé válnak a gyógyszeres megoldások is. Azon persze külön kört lehetne futni, hogy miért fontosabb a tűzoltás, mint a megelőzés, vagy a furcsa, alternatív gyógymódok (testmozgás), de gyógyszert szedni nyilván sokkal egyszerűbb, mint életmódot váltani, ha pedig túl késő, hát szükséges is, a gyógyszercégek befolyásáról nem is beszélve. Mindenesetre ma már egész kutatóközpontok létesültek a mesterségesen felhizlalt majmok vizsgálatára.

Már vannak is sikerek. Egy nemrég indult bostoni gyógyszergyár diétás piruláját nyolc hétig adagolva azt vették észre, hogy a majmok negyven százalékkal kevesebbet esznek és súlyuk 13 százalékát ledobták különösebb mellékhatások (például az ilyenkor gyakori szívproblémák) nélkül. Azon is dolgoznak, hogy összehasonlítsák a gyomorszűkítő műtétek hormonális hatását a kemény diétáéval. Mivel az előbbi hatékony a cukorbetegségre is, a kezelt majmok egy részét megölik, hogy megvizsgálják agyukat és hasnyálmirigyüket. A cél, hogy a műtétet kiváltsák gyógyszerekkel. A legnagyobb központban, Oregonban négyezer majom fordult már meg. Közülük sokan már inzulinon élnek, érszűkületben szenvednek, emlékezetes volt, amikor az egyik pár éve meghalt szívrohamban.

Meglepő eredményeket is produkálhatnak a szerek: a Rinat cég egyik kísérleti pirulája meggyőző súlycsökkenést idézett elő rágcsálóknál, ám miután elkezdték majmoknak adni, azok hamarosan dupla, sőt tripla annyit ettek. A Rinatot ekkoriban vette meg a Pfizer, amely rövidesen hízást segítő gyógyszerként dobta piacra, elsősorban rákbetegeknek. Át kell gondolni a zsír szerepét is: a magas zsírtartalom nem egyenlő a gyors hízással. A majmok negyven százaléka még az intenzív súlynövelő kúra ellenére is többé-kevésbé formában maradt. Sok példány azonban, amelyet kontrollcsoportként szuperegészséges, szívgyógyászok által jóváhagyott diétára fogtak, az öregedéssel a fentiek ellenére meghíztak.

A látszat ellenére egyébként nincsenek eleresztve majmokkal: drágák, érzékenyek és nagyon vigyázniuk kell az etikai kérdésekkel is. Bár elvileg szigorúan szabályozzák, hogy tényleg csak annyit szenvedjenek, amennyit szükséges, az aktivisták szerint ez is sok. Kettejüknek még állást is sikerült szerezniük a központban, hogy a dolgozók közé beépülve bizonyítékokat szerezzenek ügyük érdekében. Úgy vélték például, hogy túl sok stressz éri őket a ketrec mérete miatt. A bizonyítékok alaposságát később nem ismerték el a hatóságok.

Az aktivisták az egész projekt szükségességét is megkérdőjelezték. A kutatók kimutatták például, hogy az elhízott majmok utódai szinte kivétel nélkül anyagcsere-problémákkal küzdenek, és az idegeikkel sincs minden rendben: megrémülnek például, amikor ijesztő figurákat mutatnak nekik, például a Toy Storyból is ismert krumplifejet. „Krumplifejet mutatnak nekik és ezt nevezik kutatásnak?” – fakadt ki az ellenállók vezetője, aki szerint az egészet abba kellene hagyni. „Jézusom, nem tudnának elmenni a legközelebbi McDonald’s-ba, és ott folytatni a kutatást?” A tudósok vezetője örül az aktivisták ostorozásának: állítása szerint ettől a nyomástól csak még jobban végzik a munkájukat.

Néhány kisebb sikert elkönyvelhettek az állatvédők: vannak kutatóállomások, ahol párosával tartják a majmokat, akik társas lények, tehát boldogabbak is így. A központban azonban ragaszkodnak az elkülönítéshez: így kevesebbet mozognak és többet nassolnak. Az ottani kutatók kitartanak amellett, hogy olyan eredményekre jutnak – például a terhes nők javasolt étrendje terén –, amelyeket emberek vagy kisemlősök segítségével nem érnének el. Ráadásul, ha a gyógyszercégek megelégelik a lazuló szabályokat, amelyek kevesebb eredményt is jelentenek, fogják magukat és átköltöznek például Kínába, ahol olcsóbban megússzák a kísérletezést, jobban kedvükre való a szabályozás – és majomból is van elég.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások