Lélek

A celebek árnyékában

7443

A szomszéd füve mindig zöldebb. Ez a népi bölcsesség nagyjából lefedi azt a jelenséget, pontosabban annak eredményét, amit a szociálpszichológusok társas összehasonlításnak neveznek. Emberi természetünkből adódik, hogy folyton összehasonlítjuk magunkat a környezetünkben élőkkel és mindazokkal, akik valamilyen szempontból számítanak nekünk. Az eredmény pedig erősen kihat az önbecsülésünkre. De mi a helyzet akkor, ha a globális információhálózatnak köszönhetően a világ legjelentősebb embereihez hasonlítjuk magunkat?

A pszichológusok a 21. század emberét egyenesen homo globalisként emlegetik. A szellemes fogalommal arra utalnak, hogy napjainkban nemcsak megismerhető a világ, hanem a különböző tömegkommunikációs eszközöknek köszönhetően testközelbe is került. Számos előnye mellett van azért hátránya is ennek az információs robbanásnak, hiszen ezzel a környezetünkben élők köre kibővül egy virtuális körrel, amiben bizony bőséggel akadnak híres emberek is, méghozzá a legkülönfélébb kategóriából. Ennek az az eredménye, hogy egyre több ember kezd kényszeresen foglalkozni a celebek viselt dolgaival, ami önmagában nem lenne baj, az azonban már nagyon is, hogy a szociális összehasonlítást rájuk is kiterjeszti. Egy ilyen helyzetből pedig nehéz nyertesen kikerülni, hiszen még egy nem különösebben tehetséges, alsó kategóriás celeb is fényévekkel többet keres, mint egy átlagember és valószínűleg nagyobb sikere van az ellenkező nem körében, hogy csak a két legfontosabb összehasonlítási szempontot említsem. Akárhogy csűrjük-csavarjuk is, az ő füve mindig zöldebb lesz, és ez nincs túl jó hatással az önbecsülésre, az énképet pedig nem csekély mértékben torzítja.

Odáig fajult a helyzet, hogy tömeges problémává vált a jelentéktelenségtől való félelem. Szindróma utótaggal ellátott nevet még nem adtak a jelenségnek, de az eddigiekből okulva csak idő kérdése, hogy nevén nevezzék a gyereket. Aki legyint egyet és elintézi azzal, hogy néhány futóbolond túl sokat foglalkozik a hírességekkel, és vessen magára, ha emiatt önértékelési zavarai lesznek, nézze meg figyelmesen bármelyik tehetségkutató vagy valóságshow válogatását. Amellett, hogy simán össze lehet szedni egy társadalomtudományi tárgyú PhD-értekezés anyagát egy ilyen megmozdulás alkalmával, a versenyzők motivációi külön tanulmányt érdemelnek. Legtöbbjük ugyanis azzal indokolja próbálkozását, hogy szeretne híres lenni és/vagy megmutatni magát. Aztán persze – tehetségkutató esetén – prezentálja jobb esetben a bikicsunájt (jobb esetben, mert legalább lehet rajta röhögni), rosszabb esetben pedig egy olyan produkciót, ami bármelyik rendőrőrsön alkalmazható vallatási célokra. Nem nehéz kitalálni, hogy a jelentéktelenségtől való félelem áll a háttérben.

Az is jól mutatja a probléma elterjedtségét, hogy egészen más szakmák és életutak számítanak ideálisnak a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében. Egy-két generációval ezelőtt komoly presztízse volt az olyan foglalkozásoknak, mint az ügyvéd vagy az orvos, és a legtöbb fiatal valami ilyesmit jelölt meg, ha a jövőbeli terveiről kérdezték. Ma már ugyanolyan gyakori, hogy popsztár vagy híres ember szeretne lenni, illetve a médiában szándékozik dolgozni.

Persze nem csak tehetségkutatókon bukkannak fel az érintettek, hanem a terapeuták rendelőiben is.  Komoly szorongást vagy depressziót okozhat ugyanis a jelentéktelenségtől való félelem. A téma egyes kutatói odáig mennek, hogy a homo globalis megjelenésével magyarázzák azt, hogy napjainkban példátlan méreteket öltött a depresszió és a különféle szorongásos zavarok. Nyilván sok más oka is van, de nem teljesen légből kapott a teória.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások