Közösség

Lassulj le mozgalom

7432

A modern társadalomban a lassú több szempontból is pejoratív kategóriának számít, hiszen minden a pörgésről és a hatékonyságról szól. Ha azonban a felgyorsult élet ellenpontjaként értelmezzük és olyan fogalmakkal társítjuk, mint a nyugodt és élhető, máris egészen más megvilágításba kerül és határozottan szimpatikus alternatívává válik. Ezt teszi a Slow Life mozgalom is, ami egyre több támogatót tudhat magáénak.

Komótos evés

Az első ilyen jellegű megmozdulás, mely a mozgalom gyökerének is tekinthető, az 1986-ban Carlo Petrini kezdeményezésére indult Slow Food mozgalom Olaszországban. A kiváltó ok pedig nem volt más, mint a McDonald’s római felbukkanása. Nem kell széles körű gasztronómiai ismeretekkel rendelkezni, hogy belássuk, a derék taljánok kulináris kultúrájával nehezen összeegyeztethető ez a műfaj, és ha még a vérmérsékletüket is hozzávesszük, senki sem fog meglepődni, hogy kiverte náluk a biztosítékot, hogy ilyesmit akarnak lenyomni a torkukon. Ellenálltak hát a fast foodnak és mozgalmat alapítottak, sőt más nemzetek is csatlakoztak hozzájuk, így 1989 novembere óta hivatalosan is nemzetközi a szervezet. Ekkor ugyanis tizenöt ország képviselői elfogadták és aláírták a mozgalom kiáltványát Párizsban.

A Slow Food filozófiájának lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a jó ízekhez és azok élvezéséhez mindenkinek joga van. Ez az elgondolás igen messzire vezet. Nem pusztán a gyorséttermi kultúrával megy szembe, hanem a nemes és minőségi gasztrokultúra megőrzését, terjesztését tűzte ki célul, különösen ami a helyi értékeket illeti. Ebbe beletartoznak olyan apró és hétköznapi dolgok, mint az ízek odafigyelő, nyugodt élvezése, vagy a jó minőségű, természetes alapanyagokból készült ételek preferálása, de olyan távolabbra mutató célok is, mint az egyes régiók hagyományos ételeinek megőrzése, vagy az eltűnés veszélyének kitett termények és fajták megmentése. Nem nehéz belátni, hogy gazdasági vetületei is vannak a mozgalomnak, hiszen ez a filozófia érinti az említettekhez hasonló területen működő vállalkozásokat, az idegenforgalmat, az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot is.

A mozgalom központja az észak-olaszországi Brában található, de több mint nyolcszáz helyi csoportjuk van többek között Svájcban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Japánban és Magyarországon is, tagjaik száma pedig több mint százezer.

A rehumanizált város

A Slow Foodból nőtt ki a Cittàslow mozgalom. Ez a különös, olasz-angol szóösszetétel a lassú város kategóriáját fedi, de helyesebb élhető városnak fordítani. Az elgondolás mögött pedig az húzódik meg, hogy a modern nagyvárosok többsége nem felel meg ennek a kritériumnak. A zajos, stresszes városok alternatívájaként kínálják a lassú várost, ami emberközpontú, élhető és nyugodt, vagyis a minőségi városi élet lehetőségét hordozza magában.

A mozgalom kezdeményezője Paolo Saturnini, Greve in Chianti város polgármestere, alapítását pedig 1999 októberére datálják. Ekkor ugyanis négy olasz város, valamint Carlo Petrini, a Slow Food atyja aláírták a Lassú Városok Kartáját. Azóta több mint hetven olasz város csatlakozott a szövetséghez, de vannak tagok az Egyesült Királyságból, Norvégiából, Ausztráliából, Spanyolországból, Dél-Koreából és a világ számos más országából. Hazánkban eddig csak Hódmezővásárhely számít hivatalosan is élhető városnak, 2010 szeptembere óta ugyanis tagja a Cittàslow-nak.

Annak a településnek, amelyik Lassú Várossá szeretne válni, 55 különféle kritériumnak kell megfelelnie. A metropoliszok azonnal kiesnek a körből, ugyanis az egyik legfontosabb kritérium, hogy 50 ezer lakosnál kevesebben éljenek a településen. A feltételek áttekintése nyomán egy olyan város rajzolódik ki, ami a minőségi élet élvezetére helyezi a hangsúlyt. A minőségit azonban nem anyagi értelemben kell elképzelni, hanem kisebb zaj és közlekedési terhelés, környezetbarát megoldások, zöldövezetek, gyalogos zónák és egyéb minőségi közterületek formájában. Ezekben a városokban fontosak a helyi hagyományok, előnyben részesítik a helyi termelőket és egyéb vállalkozásokat, valamint a közösségi életet. Ellentmondanak tehát mindazoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, amelyek a modern nagyvárosokat jellemzik.

Persze, még a jövő zenéje kategóriába tartozik, hogy egy ilyen életmód és várostrend mennyire bizonyul életképesnek, de a felbukkanása és gyors terjedése mindenképpen azt jelzi, hogy meg kell állni vagy legalábbis lelassulni és elgondolkodni azon, hogy az, amit fejlődésnek hiszünk, valóban az-e.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások