Mi ez?

Az utolsó tekercs film

7403

Fotós témával már szolgáltunk nektek a napokban, de azóta befutott két olyan hír, ami tulajdonképpen az ott vázolt gondolatmenet folytatásának is tekinthető – tökéletesen illusztrálja ugyanis a két nagy dilemmát, a filmes korszak halálát és a profizmus mibenlétét.

Steve McCurry két éve meghallotta a pletykákat: hamarosan hatalmas szeget vernek a filmes fotózás koporsójába. A Kodak ugyanis azt tervezte, hogy beszünteti a legendás Kodachrome-tekercsek gyártását, amely – ahogy a Vanity Fair találóan megfogalmazta –olyan a filmes fotósoknak, mint a szaxofon a dzsessznek. McCurry – aki a világ talán leghíresebb riportere, ő fotózta az afgán lányt a National Geographicnak – megkereste a vállalat vezető marketingesét azzal, hogy szeretné elvinni az utolsó tekercset, ami legördül a New York-i gyár futószalagjáról. Nem sokat kellett őket győzködnie: nála alkalmasabb koporsóvivőt keresve sem találhattak volna.

Miután megkapta, befűzte Nikon F6-osába, tett egy kört Indiában, Törökországban, Angliában, majd New Yorkban is – ez nála azt jelenti, hogy találkozott például Robert De Niróval.  Nem volt különösebb koncepciója, arcokat, riportfotókat és az utcai életet szerette volna elkapni a szokásos intenzitással, az arcok, tekintetek hangsúlyozásával. Ezek után pedig elment Kansasbe, ott található ugyanis az utolsó labor, amely komolyabban foglalkozik Kodachrome-előhívással – azaz foglalkozott, egészen tavaly decemberig. Kár is ragozni, a teljes sorozat (a harminchat képből harminckettőt válogatott be) itt megtekinthető.

Most pedig lássuk a másik végletet: Damon Winter, ugyancsak nagyszerű, Pulitzer-díjas fotóriporter kapta a Pictures of the Year International nevű szervezet harmadik helyezettnek járó díját sajtóba készült fotósorozat kategóriájában. Winter az Afganisztánban (még mindig) állomásozó amerikai katonák hétköznapjait örökítette meg, sorozatában nem a tűzharcra koncentrált, hanem az unalomra, a várakozásra, egymás ugratására, amellyel a katonák életének nagy része telik.

És hogy miért érdekes ez? A képek iPhone-nal készültek. Természetesen rögtön fellángolt a vita, az ágyúnyi objektívekkel dolgozó fotósok szerint ez a szakma megcsúfolása, a laikusok és a lazább riporterek azonban azt vallják: teljesen mindegy az eszköz, csak a kép számít. Azokra pedig nem lehet panasz. Az sem érdekelt senkit, Hemingway milyen írógépet használt, nem igaz? Winter a Hipstamatic alkalmazással fotózott, amely különleges színhatást adott a képeknek, cserébe azonban tíz másodpercet dolgozott rajtuk, azaz megfontoltan kellett kattintania. A katonák egyébként is folyamatosan egymást és magukat fotózták telefonjukkal, így nem is foglalkoztak az úgynevezett profival.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások