Lélek

A valóságshow pszichológiája

7398

Általános igazság, hogy valóságshow-t senki nem néz. Ennek ellenére a népesség jelentős része meglepően tájékozott az aktuális eseményeket illetően, és a nézettségi adatok is azt mutatják, hogy bizony milliós nagyságrendben ülünk a tévé előtt az összefoglaló időpontjában. Felmerül hát a kérdés, hogy miért olyan vonzó ez a műfaj a nézők számára és mi veszi rá a szereplőket, hogy életük minden részletét a nyilvánosság elé tárják.

Fotó: RTL Klub/Sajtóklub

A börtönből indult

Aki BB Évihez, esetleg valamelyik külföldi pályatársához köti a műfaj eredetét, az úgy harminc évvel elszámolta magát. A reality gyökereit illetően két elmélet van, de mindkettő a 70-es évekbe helyezi a kezdeteket. Van, aki úgy véli, hogy a híres stanfordi börtönkísérlet volt a műfaj első képviselője. Annyiban igazuk van, hogy megtalálható benne minden olyan elem, ami a valóságshow-kra jellemző, ám azért nem lehet egyértelműen beilleszteni ebbe a kategóriába, mert alapvetően nem tévéműsorról, hanem szociálpszichológiai kísérletről volt szó, amit a BBC is leadott, igaz, nem élő adásban.

Ha szigorúan műfaji szempontból nézzük, akkor a két évvel később készült An American Family című 12 részes sorozatot kell a műfaj első darabjának tekintenünk. Ebben egy teljesen hétköznapi család élete került a nézők elé. Ezután sokáig nem történt előrelépés, a 90-es évek azonban a reality virágkorának tekinthető. 1991-ben ugyanis megszületett a Biosphere2 című produkció, melyben azt kellett bizonyítaniuk a résztvevőknek, hogy nomád körülmények között is képesek boldogulni. Hollandiában pedig az idegeneket egy fedél alá telepítő műsortípus első darabja került képernyőre ugyanebben az évben. Innen már nem volt megállás: jött a Survivor, a Big Brother és a magyar Való Világ.

Cirkuszt a népnek?

Manapság divat nem figyelemmel követni az efféle produkciókat, de a nézettségi adatok egészen másról árulkodnak: mind a mai napig a legnézettebb műsorok közé tartoznak. Felmerül hát a kérdés, hogy miért vonzanak ekkora tömegeket a tévé elé. A válasz több tényező szerencsés találkozásában van, amiben persze nem kis szerep jut a műsor szerkesztőinek.

Mindennek az alapja a kollektív voyerizmus: felvállaljuk vagy sem, emberi természetünkhöz tartozik, hogy szeretünk kukkolni. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen alapvetően szociális lények vagyunk, így természetes, hogy érdekel minket a másik, és szeretjük alaposan megismerni. Persze van ennek kóros változata is, amikor létformává és első számú örömforrássá válik mások meglesése. Nem kérdés, hogy ezek a személyek azonnal bejelölik a tévéújságban az adásokat, sőt még interneten is követik az eseményeket, de a bátortalanabb leselkedők is teret engednek esténként a kíváncsiságuknak.

Az persze egyáltalán nem mindegy, hogy mit tartanak érdekesnek a nézők. A legfontosabb kritérium, hogy tudjanak azonosulni a szereplőkkel. Nem véletlen, hogy komoly piackutatás előzi meg egy-egy széria útjára bocsátását, hiszen olyan szereplőket válogatnak be, akik szociális helyzetük, iskolázottságuk és más fontos paramétereik tekintetében közel állnak a nézőkhöz. Ezzel magyarázható, hogy atomfizikusok viszonylag ritkán bukkannak fel, sőt még a diploma sem jellemző, ahogy kifejezetten jómódú vagy mélyszegénységben élő szereplő sincs.

Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy a néző estéről estére visszatérjen. Ha ugyanis békésen eléldegélnének a villalakók, könnyen arra az eredményre jutna a néző, hogy ennyi erővel egy akváriumot is elnézegethet és még a kábeltévé-előfizetést is megspórolja. Épp ezért nagyon eltérő habitusú szereplőket eresztenek össze. Ha hozzávesszük ehhez, hogy az intim szférájuk gyakorlatilag megszűnik a beköltözés pillanatában és ingerszegény környezetben, strukturálatlan időben találják magukat, a konfliktus, az intrika és a szex szinte garantált.

Persze ha nem vonódna be kellően a néző, még mindig ott van a kiszavazó show intézménye. Elsőre merésznek tűnik a párhuzam, de hasonló jelenségről van szó, mint amikor a római gladiátorviadalok végén a plebs döntött a legyőzött harcos életéről vagy haláláról. Kisebb ugyan a tét és mások az eszközök, de lényegében ugyanolyan folyamatok zajlanak le. Ahogy az aréna közönsége arra a néhány percre élet és halál urának érezhette magát, úgy a szavazók is megélhetik saját hatékonyságukat. És ha szavazott valaki, jó eséllyel megnézi a következő összefoglalót is, mert már számára is tétje van a dolognak.

Fotó: RTL Klub/Sajtóklub

Ez a valóság?

Persze azt sem árt megemlíteni, hogy sok szempontból nincs köze a valósághoz annak, amit látunk, ugyanis nem valószínű, hogy természetes körülmények között is így viselkedne egy csoport. Legfőképpen azért, mert több kísérlet is bizonyította, de bárki megfigyelheti saját magán is, hogy egészen másképp kezdünk viselkedni, ha tudjuk, hogy figyelnek. Ehhez hozzájön az is, hogy a szereplők a bennmaradásért küzdenek, amihez a nézők rokonszenvén át vezet az út. Igyekeznek hát megfelelni közönségük vélt és valós elvárásainak. Mindehhez társulnak a fent említett különleges körülmények, amik szintén nem támogatják a természetes viselkedést.

Ennek ellenére a nézők valóságként élik meg az eseményeket. Ennek egyrészt az az oka, hogy azonosulnak a szereplőkkel és a történésekkel, másrészt pedig az, hogy ez a műfaj összemossa valóság és fikció határait.

A lé a tét?

A legális kukkolás rendben van, de legtöbbünk azért kényelmetlenül érezné magát a másik oldalon. Ennek ellenére több ezren jelentkeznek egy-egy szereplőválogatás alkalmával, ami felveti a kérdést, hogy mi motiválja ezeket az embereket.

A legkézenfekvőbb válasz természetesen a játék végén elvihető csinos nyeremény. A legtöbben bele sem gondolnak, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek azzal, hogy milliók szeme elé tárják legintimebb pillanataikat is, csak anyagi helyzetük javulása lebeg a szemük előtt.

Természetesen vannak olyan személyiségtípusok, akik számára egyáltalán nem kényelmetlen egy ilyen helyzet. Az exhibicionisták például kifejezetten élvezik, ha megmutathatják magukat. Számukra ideális terep egy ilyen bentlakásos műintézmény. Aztán ott van a kalandvágy is, ami szintén motiválhat egy ilyen szélsőséges helyzet megélésére, hiszen lehetővé teszi a határok feszegetését.

A 15 percnyi hírnév szintén előkelő helyen szerepel a hajlamosító tényezők között, hiszen egy ilyen szereplés országos ismertséget és kiemelt médiafigyelmet jelent, ami jó kiindulópont lehet egy celeb pályafutáshoz, ha ügyesen használja a realityhős. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a legtöbb szereplőnek a zs-kategóriás celeb státuszhoz elég, hiszen tehetség híján gyorsan elvéreznek.

Olyan is van, hogy terápiás célokat szolgál a részvétel. Sokan jelentkeznek nagy sorsfordulók után, hogy ezzel tegyenek pontot régi életszakaszuk végére minden mindegy alapon. Bármilyen furcsa, az önértékelési zavar is bekergetheti a villába a delikvenst, ugyanis egy ilyen helyzetben megkaphatja azt a figyelmet és elismerést, amire vágyik, különlegesnek, fontosnak és értékesnek érezheti magát.

Legális kukkolás

Nyilván ezek után senkit sem lep meg, hogy számos kutatás igyekezett feltárni a nézők motivációit is, melyek nagyjából hasonló eredményekre jutottak. Első helyen a sokat emlegetett kukkolás áll. A néző szívesen lesi meg a hozzá hasonló emberek életét. Fontos tényező még az érzelmekkel való azonosulás és azok áttételes megélése, valamint a kikapcsolódás és szórakozás. Izgalmas motivációnak tekinthető a tájékozódás igénye is. A széles körű nézettség miatt ugyanis fontos társalgási témává vált az aktuális valóságshow állása, az esélyek latolgatása és a legújabb fordulatok megvitatása, épp ezért sokan úgy érzik, hogy szociális hátrány érné őket, ha nem lennének naprakészek.

Truman sorstársai

Ha a reality veszélyeiről beszélünk, triviálisnak számítanak az olyan dolgok, mint a függőség és a torz értékrend átvétele. Az azonban kevésbé ismert, hogy a műfajnak köszönhetően új téveszme ütötte fel a fejét. A hasonló témát feldolgozó film nyomán Truman-szindrómának keresztelt jelenség lényege, hogy a beteg meg van győződve arról, hogy az élete egy valóságshow, minden percét kamerák rögzítik és nézők kísérik figyelemmel, rokonai, ismerősei pedig szintén a show szereplői.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások