Lélek

Szerelemgyilkos rutin

7365

Legutóbb a nagymamám azt a meglepő kérdést tette fel, hogy ugye nem szoktunk külön bulizni a barátommal. Mert az ő idejében elképzelhetetlen lett volna, hogy külön-külön menjenek a nagyapámmal bárhova. Erre én, a bölcs unoka azt válaszoltam, hogy vajon mekkora házisárkánynak tartana nemcsak a pasim, hanem annak barátai is, hogy amíg én 220 kilométerre a fővárostól a nagymamám konyhájában nézem a fánkok születését, addig ő 220 kilométerre tőlem nem mehet el az egyik barátja születésnapjára. Nagymamám helyeselt, hogy igazam van, tényleg hagyni kell menni a férfit egyedül is ahhoz, hogy visszajöjjön.

Ha nem is ebben a kontextusban, de azzal egyetértek, hogy hagyni kell menni a férfit. Mégpedig azért, hogy legyenek külön élményei is. A párkapcsolatokban a külön élmények például tökéletes ellenszerei a besavanyodásnak. Csinálok valamit, aztán mesélek róla, aztán majd meg akarom veled osztani legközelebb, mert mégiscsak akkor igazán élmény az élmény, ha osztozunk benne azzal, akit szeretünk. És miért fontos ez? Egy osztrák felmérés szerint az osztrákok több mint fele szerint a szerelmet – bármilyen lángoló is – a rutin öli meg.

Fotó: Flickr

Nem feltétlenül azért, mert kihűl a szerelem vagy eleve nem is illettek össze, vagy mert nem figyelnek oda eléggé egymásra. Hanem inkább mert az első hónapok heves érzelmi hullámzásai lassan elcsendesülnek, és újra előtérbe kerülnek az olyan – addig könnyen felejthető – dolgok, mint az iskola, a tanulás, vagy a munkahelyi kötelezettségek. A harmadik hónap után az ember nem tolja le olyan könnyen, hogy megint szabit vesz ki aznapra, mert a hajnalig tartó szexuális kalandozások miatt képtelen kikelni az ágyból. De ha meg is tenné, menni akkor sem tudna az izomláztól. Ismét előtérbe kerül a hétköznapi rutin, a lustaság (mert az ember alapvetően nagyon is lusta lény) vagy a fáradtság pedig ahhoz vezet, hogy egyszer csak minden este a kanapén ülve nézik az aznapi filmadagot – jobb esetben. Rosszabb esetben külön-külön csinálja a dolgát mindenki, maximum a helyszín ugyanaz. Félreértés ne essék, nem a tevékenységgel van baj, hanem azzal, hogy milyen gyakran űzik ezt.

Az ellaposodó kapcsolatok ellen a női magazinok és a portálok kész fegyverarzenállal vértezik fel a szerelmes nőt. Ott van például a minden férfit felizgató orális szex, a szexi fehérnemű beszerzésére utaló tippek. Arra buzdítanak, hogy erotikus tánc vagy sztriptíz gyorstalpalót végezzen el az unalomba fulladó párkapcsolattól rettegő nő. Vagy merüljön el inkább a tantra szex rejtelmeiben. De valóban a sok szextől lesz izgalmasabb a kapcsolat?Persze, a szex – főleg a jó szex – szerves része a kapcsolatnak, de a sok szex maximum a semennyi szextől való félelem orvoslására jó, attól még nem lesz összességében izgalmasabb a kapcsolat. És különben is, a jó szexhez kell az előjáték, nem a szó szerinti értelemben, hanem elvontabban. Mert mi van mondjuk a közös főzéssel (teljesen mindegy, hogy a főzés szó ez esetben tökélyre fejlesztett közös konyhaművészetet vagy együtt elkövetett konyhai bénázást takar? Vagy mi a helyzet a közös fürdéssel)? Csak egy kád kell hozzá, egy szuper illatú szappan és egy szivacs, bár az már az extra kényeztetés kategóriájába sorolható. Vagy ha tanfolyam, akkor a tantra vagy sztriptíz helyett miért ne lehetne rumba vagy klasszikus társastánc?

És persze ott van a romantika. Nem a ragadós szirupos, vattacukor rózsaszín hollywoodi értelemben, hanem teljesen hétköznapi módon. Ha nem figyelünk oda, magától jön, csak teret kell neki engedni. Ha olyanom van, miért ne dobhatnék a pasimnak egy e-mailt csak egy mondattal: „Szerelmes vagyok beléd.” Vagy mi van a klasszikus mozis és vacsis randevúkkal? Attól, hogy iksz éve együtt jártok, havonta egyszer-kétszer minden további nélkül belefér egy kimenős randi, amikor nincs telefon, csak ti meg a film és a kaja. Az ember erre rákészül testileg-lelkileg. Erre pedig szükség van. A romantika a lélek gimnasztikája, ne tagadjuk meg az edzést tőle, mert akkor eltunyul és mozdíthatatlan lesz!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások