Lélek

Szex és az ex

7342

A legtöbb ismerősöd óva int tőle, te mégis megteszed, pedig sejted, hogy zsákutca. Életed egyik nagy hibáját teszed jóvá vagy követed el újra? Az emberek többsége két csoportba osztható: aki csak játszadozott a gondolattal vagy már túl is van rajta. Exek mindig voltak, vannak, lesznek és persze szex is. Na de a kettő együtt…  Elég gyakori, hogy szakítás után a párok nem tudják magukban végérvényesen lezárni a dolgot és engednek a kísértésnek: bújjunk ágyba még egyszer, utoljára.

Ha tényleg érzelmek nélküli lepedőgyűrögetésről van szó, akkor semmi gond: a két fél már jól ismeri egymást, tudja mi a jó a másiknak és egy szép élménnyel és csalódás nélkül lehet lezárni a kapcsolatot. Ez a ritkább eset.

Az sem elképzelhetetlen, hogy titokban még abban bízunk, hogy egy jól sikerült éjszaka után újból fel lehet melegíteni azt a bizonyos kihűlt káposztát. Tulajdonképpen nem is kell szerelem ehhez, a biztonságérzet és a megszokás is épp elég motiváló erő a szakítás után. Valami miatt nem tudunk elszakadni a másiktól, de azzal is tisztában vagyunk a lelkünk mélyén, hogy vége, az időt visszapörgetni nem lehet. Az egyetlen összekötő kapocs az emlékek és a szex. Ennek viszont megint a pofára esés lehet a következménye. Amíg egyikünk már azt tervezi, hogyan kezdheti újra a kapcsolatot, a másik egyszerűen csak kihasználja, méghozzá egyszerű hiúságból vagy birtoklási vágyból. Így legalább elmondhatja magának (vagy a barátoknak rosszabb esetben), hogy lám, még mindig vonzódik hozzám és bármikor visszaédesgethetem magamhoz.

És akkor nézzük a legeslegeslegritkább esetet: ex-szex több hónap, akár év után. Ez a társasjáték indulhat a legbanálisabb startmezőről: egyszer csak, váratlanul összefuttok, a félénk mosoly és a kötelező körök után beültök egy kávéra és elkezdtek beszélgetni. Felelevenítitek a régi közös emlékeket; kiderül, hogy mindketten szinglik vagytok és bár sok mindenen keresztülmentetek a szakítás óta, még mindig nem felejtettétek el egymást. A kávé után jön egy kis alkohol, majd több. Kissé spiccesen egymásra néztek és tudjátok: nincs visszaút, a kocka ismét el van vetve. Egyből szobára mentek, az nyer, aki közelebb lakik. Megtörténik a dolog, önfeledt, mámorító, úgy, mint régen. Neked kicsit rövidebb és szőke helyett barna a hajad, neki meg dúsabb az arcszőrzete, de a többi nem változott. A kémia még mindig működik köztetek. És reggel, egymás mellett feküdve azt mondjátok: kezdjük újra…

Ahogy mondani szokás, az előző kapcsolataink hibáiból tanultunk. Vagy mégsem? Most készülünk elkövetni egy újabbat? Nem könnyű eldönteni, hogy az érzelmekre vagy a józan eszünkre hallgassunk. Az egymás utáni vágy a közös emlékek miatt olykor erősebb lehet, mint a büszkeség. Ha az élet fekete-fehér lenne, akkor egy normális szakítás után az exhez nem lenne semmi közünk. A múlt része, amit lezártunk. Az élet azonban sokszor nem ilyen: feladjuk büszkeségünket, - esetleg sértettségünket – és azt tesszük, amit talán nem kéne. Még akkor is, ha a barátok többsége azt mondja: te teljesen idióta vagy, hogy megint belevágsz!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások