Lélek

Én, Pán Péter?!

7309

Egy közismert népi bölcsesség szerint onnan tudod, hogy öregszel, hogy már nem te borzolod a törvénytisztelő állampolgárok idegeit aktív éjszakai életeddel, hanem te hívod ki a rendőröket a szomszédban hangosan bulizó fiatalok miatt. Nagy és jelentős igazság húzódik e mögött, ahogy az a népi bölcsességekkel általában lenni szokott. A magam részéről karmikusnak tekintem az efféle éjszakai kellemetlenségeket, így megadással viselem sorsom és megkímélem a tivornyázó ifjakat a közegek kivonulásától, sőt személyesen vagy ablakon bedobott építőanyagok formájában sem lépek közbe. A karma törvénye majd megoldja néhány év múlva – legalábbis ezzel nyugtatom magam. Persze, ha már szóba került az örök körforgás, érdemes megvizsgálni a dolgot a másik oldalról is: ilyen esetben természetesnek vesszük, hogy fiatalokról beszélünk, és furcsán venné ki magát, ha éltesebb korú, tisztes polgárok zavarnák meg a közrendet hangos mulatozással. Két külön életszakaszról van szó, és ez így van rendjén. Pontosabban lenne, ugyanis egyre gyakrabban találkozni bőven harmincas tinédzserekkel, szakszerűbben fogalmazva: terjed a Pán Péter szindróma.

Anyámmal élek, Babettával járok…

A jelenség J. M. Barrie legendás hőséről kapta a nevét, aki soha nem nő fel. Ezek a személyek, akik életkorukat tekintve már igencsak benne vannak a felnőttkorban, személyiségfejlődésük tekintetében megragadtak a kamaszkorban. Tartanak a felnőtt élet kihívásaitól, nincs jövőképük, vagy ha mégis, akkor annak kevés köze van a realitásokhoz, és a megvalósításáért sem tesznek semmit. A kamaszokhoz hasonlóan nonkonformisták, úgy érzik, a társadalmi normák nem vonatkoznak rájuk, így nem is törekednek arra, hogy beilleszkedjenek és önálló egzisztenciát teremtsenek. Gyakran választanak olyan foglalkozást, melyben legális keretek közt élhetnek kamaszként. Szüleikről még nem váltak le, otthon élnek, vagy ha el is költöznek, számítanak a szüleik támogatására minden téren.

Élénk társadalmi életet élnek, de kapcsolataik felszínesek. Ha mégis komoly párkapcsolatra, esetleg gyerekvállalásra adják a fejüket, olyan partnert választanak, aki betölti a szülői szerepet és ugyanúgy gondoskodik róluk, szervezi az életüket és meghozza a felnőtt élettel járó döntéseket, ahogy a szüleik tették. Ha pedig maguk is szülővé válnak, nem képesek megfelelően gondoskodni a gyerekükről, az ezzel járó felelősséget és feladatokat párjukra vagy szüleikre hárítják.

Ki vagyok én?

A kamaszkor nagy kérdése ez, amit identitáskrízisnek neveznek a pszichológusok. Ez az időszak azért olyan nehéz a serdülőnek és környezetének egyaránt, mert hirtelen minden bizonytalanná válik, millió kérdéssel találja szembe magát a serdülő, amiket így vagy úgy, de meg kell válaszolnia. Olyan alapvető kérdések ezek, mint hogy ki vagyok én, hol a helyem a világban és mi dolgom van ott, milyen értékek szerint kell élnem és hol vannak a határaim. Érthető, hogy egy ilyen helyzetben finoman szólva elbizonytalanodik és megrémül az ember. Aztán persze nekiáll rendezni a dolgait és jó esetben a kamaszkor végére meg is találja a maga válaszait, és ezek tudatában élete következő szakaszában már a szakmai és magánéletbeli önmegvalósításra koncentrál.

Ha viszont valami félresiklik, a delikvens könnyen benne ragadhat ebben az állapotban és megreked az élete. Előfordulhat, hogy nem tud vagy nem akar zöld ágra vergődni a kérdéseivel, de az is, hogy mások erőltetnek rá olyan válaszokat, amik nem a sajátjai.

Elhúzódó kamaszkor

Igaz ugyan, hogy személyiségfejlődési zavarról van szó, mégis ki lehet jelenteni, hogy a társadalmi tényezők kifejezetten kedveznek a kialakulásának, így tömeges felbukkanása nagyrészt ennek tudható be. Napjainkban az iskolázottság nagymértékben felértékelődött, így nem ritka, hogy a versenyképesség érdekében  sokan több diplomát is szereznek, általában nappali képzésen. Ez azt jelenti, hogy jóval később kezdik meg önálló életüket, mint egy-két generációval ezelőtt, általánosnak mondható, hogy húszas éveik végéig részben vagy teljesen a szüleiktől függnek.

Amikor befejezik tanulmányaikat, hiába van több diploma is a kezükben, gyakori, hogy hosszú ideig nem találnak munkát, így ez az átmeneti időszak még inkább kitolódik. Ha sikerül is saját lábra állni, akkor is nehéz előre tervezni, hiszen napjainkban szinte egyáltalán nem létezik biztos munkahely. Nem meglepő hát, hogy ilyen helyzetben nem könnyű kilábalni a kamaszkori krízisből, sőt sokkal egyszerűbb és kevésbé félelmetes konzerválni a biztonságos gyermeki létet, mint kilépni az életbe és szembenézni a felnőttkor kihívásaival.

Épp ezért a társadalomtudósok az eddig megszokott életszakaszok újragondolását szorgalmazzák, ugyanis a serdülőkor és a felnőttkor közé egy több évig tartó, átmeneti időszak ékelődött, amit többféle elnevezéssel illetnek, de a leginkább elterjedt az utóserdülőkor.

Mama kedvenc fiacskája

És persze kislánya, hiszen mindkét nemet érinti a probléma. A Pán Péter szindróma ugyanis leggyakrabban túl zárt, túlságosan védelmező családokban üti fel a fejét. Ezek a szülők túlzott gondoskodással veszik körül gyerekeiket, féltik őket a felnőttkor kihívásaitól, csalódásaitól és kudarcaitól, így gyakorlatilag nem engedik őket felnőni. Az egyik lehetőség, hogy eleve életképtelen felnőttet nevelnek, aki a támogatásuk nélkül nem képes létezni. A másik eset pedig az, hogy anyagi eszközökkel vagy a lelki terror legkülönfélébb módszereivel megakadályozzák a leválást. Az ilyen viselkedés mögött rendszerint az a félelem áll, hogy ha kirepülnek a gyerekek, a szülők élete céltalanná válik. Mindent megtesznek hát, hogy ez ne következzen be.

Élj a mának!

Ha Pán Péter szindrómáról van szó, nem lehet kihagyni a média infantilizáló hatását sem. Szinte minden csatornán árad ugyanis az a szemlélet, hogy a fiatalság az elsődleges érték. Mindent meg kell hát tenni, hogy megőrizzük kívül és belül egyaránt. Épp ezért egyáltalán nem trendi, ha megállapodunk és nem kizárólag a mának élünk. Mindezekből pedig nem nehéz levonni a következtetést, hogy ez a kulturális közeg szintén ideális táptalajt jelent az elhúzódó kamaszkornak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások