Lélek

Állj le!

7217

Munka után édes a pihenés – tartja a népi bölcsesség, de azt elfelejti hozzátenni, hogy munka közben pedig elengedhetetlen, különben igencsak kérdésessé válik a kifogástalan teljesítés. A kifáradás ugyanis teljesítményromláshoz és hibázáshoz vezet, muszáj tehát időnként megállni és töltődni. Tudatosan vagy tudattalanul, de mindenki e szerint az elv szerint végzi a munkáját, ugyanis több vizsgálat is kimutatta, hogy a dolgozók munkaidejük 12-15 százalékát direkt vagy álcázott pihenéssel töltik. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy mikorra időzítik a szünetet, mennyi időre függesztik fel a munkát és mivel töltik ezt az időt.

Melegedj bele!

Mindenki számára ismerős az a reggeli jelenet, amikor megérkeznek a dolgozók, és valahogy senkinek nem akaródzik fejest ugrani a munkába, hanem megnézik az e-maileket, rendezgetik a papírokat, áttekintik a napirendet és egyéb olyan dolgokat művelnek, amik leginkább a bemelegítő gyakorlat műfajába sorolhatók. Nem lustaságról vagy nemtörődömségről van szó, hanem alapvető emberi működésmódról. Ahhoz ugyanis, hogy igazán intenzíven tudjunk dolgozni, szükség van egy ilyen bemelegítő, ráhangolódó szakaszra. Épp ezért nem szerencsés közvetlenül munkakezdésre időzíteni fontosabb megbeszéléseket, jelentősebb feladatokat; szinte garantált ugyanis, hogy senki nem lesz ott agyban. Ugyanígy nem szerencsés ebben a szakaszban szünetet tartani, mert utána gyakorlatilag nulláról indul újra a teljesítménygörbe.

Fő az időzítés

A kutatások azt bizonyítják, hogy miután túljutottunk a bemelegedési szakaszon, átlagosan tízórányi folyamatos munkára vagyunk hitelesítve. Az első tíz órában ugyanis egyenletesen romlik a teljesítményünk, utána viszont rohamossá válik a fáradás. Ahhoz, hogy egyenletesen jó teljesítményt produkáljunk, tudatos és jól időzített szünetekre van szükség. Jó tudni, hogy szellemi munka esetén az igénybevétel mértékétől függően a munkaidő 5-16 százaléka az optimális pihenőidő. Fizikai munka esetén a terhelés alapján pontosan kiszámítható, hogy a munkaidő hány százalékát szükséges pihenéssel tölteni, ha folyamatos jó teljesítményre törekszünk.

A legtöbben akkor függesztik fel a munkát, amikor már nem látják a monitort és folyamatosan kávéscsészéket vizionálnak. Fizikai munka esetén pedig akkor, ha úgy megfájdul a hátuk és/vagy derekuk, hogy az állóképesség konkrét jelentést nyer. Ez azonban nem túl szerencsés megoldás, ugyanis ekkorra már annyira lecsökkent a delikvens teljesítménye, hogy észrevehető a munkája minőségén, másrészt pedig sokkal hosszabb szünetre van szükség ahhoz, hogy ismét optimális teljesítményt nyújtson. Praktikusabb ezért akkor megállni néhány percre, amikor a fáradás első jeleit észleljük magunkon.

Szünettan

Szerencsére egyre több munkáltató belátja, hogy az ésszerű szünetekkel megtűzdelt munkaidő hosszú távon kifizetődőbb, mint az állandó pörgés, aminek drasztikus minőségromlás a vége. Épp ezért sok helyen tervezett szüneteket vezetnek be, máshol pedig megengedik a dolgozóknak, hogy leálljanak, ha szükségét érzik – persze racionális kereteken belül. Az is gyakori, hogy szemet hunynak az álcázott szünetek felett. Ez a terminus nagyjából azt a változatos tevékenységkört fedi, amikor olyasmit tesz a dolgozó, ami munkának látszik, de valójában az égvilágon semmi köze nincs hozzá. Ez utóbbi azért kevésbé jó megoldás, mint a direkt szünetek, mert az alkalmazott számára nem olyan pihentető, a munkáltató számára pedig gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy mennyi idő megy el rá.

Hosszú vagy rövid?

Régebben úgy gondolták, hogy minél hosszabb a szünet, annál jobban pihentet és regenerál, ez a nézet azonban napjainkra megdőlt. A munkapszichológusok hosszas vizsgálódás és tanakodás után arra jutottak, hogy az a legoptimálisabb, ha több, 2-8 perces szünetet iktatunk be egy napba. Ennek gyakoriságát a munka jellege és alkati tényezők határozzák meg. Fontos szempont még az is, hogy egy szünet lehetőség szerint ne legyen hosszabb 15 percnél, ugyanis az ennél hosszabb pihenőidők nem járulnak hozzá a további regenerálódáshoz, sőt visszatérvén a munkába újabb bemelegedési periódusra van szükségünk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások