Étel+Ital

Készíts százéves desszertet!

7192

Az embert mindig hatalmába keríti valamilyen furcsa, nosztalgikus érzés, amikor kezébe kerül a nagymamája által lejegyzett recept. A nagyi fakanalát még nem slágerszakácskönyvek és sztárséfek vezényelték, hanem az anyja, a nagymamája, az anyósa utasításai, tapasztalatai alakították és tették olyan felejthetetlenné, amilyen. Az évek alatt megsárgult papírra vetett gyöngybetűkből kiérződik az a tudás, amely lányról lányra öröklődött a konyhában.
Valami ilyen fogja el az embert akkor is, ha a novemberben íróként debütáló Ugron Zsolna első regénye, az Úrilányok Erdélyben receptjeit olvassa. Az újságíróból íróvá avanzsált szerző a romantikus lányregénybe néhány százéves receptet is beleszőtt, amelyek közül két desszertet közlünk pont úgy, ahogy a könyvben is megtaláljátok.

Fotó: Mengyán Eszter

Epersorbet

Egy kilogramm epret megtisztítani, porczukorral meghinteni, ha kissé összeesett és levet eresztett, szitán áttörni (kétszer is lehet), egy deczi franczia cognacot hozzáadni, jégre tenni.

Arab kávétorta

25 deca czukor, 6 tojássárgája, 1 rúd vanília belseje, 1 tábla csokoládé, 20 szem őrölt kávé, 1 kanál liszt és a tojások kemény habja – mindezt ebben a sorrendben elkeverni. Két lapot sütni belőle. 15 deca czukorból, 3 tojássárgájából, 1 egész tojásból, 1 rúd vaníliából, 2 deczi tejből, 2 evőkanál feketekávéból, ½ tábla csokoládéból krémet főzni. Kihűlve 10 deca vajhoz keverni, jó habosra. A két lap közé tölteni. Kávémázzal bevonni: 1 deczi erős feketekávét 15 deca czukorral forrásig főzni, langyosra lehűtve bevonni vele a tortát.

 

Ugron Zsolna Kolozsváron született, apai felmenői Erdély egyik legősibb nemesi családjához tartoznak. Televíziós újságíróként dolgozott Budapesten, mígnem hozzáment egy bengáli arisztokrata és egy erdélyi grófnő fiához. Két gyermekükkel egy kis erdélyi faluban, Zabolán élnek.
„Nem nehéz analógiát találni Anna és az én életem között, itt van mindjárt az újságírás és az a bizonyos erdélyi kastély is. De Anna mégsem én vagyok, inkább kicsit az, aki életem egy szakaszában voltam, aki lenni szerettem volna vagy éppen aki egyáltalán nem akartam lenni. A regénybeli helyszínek és a karakterek is többnyire kitaláltak. De gondolom, nem ezt a történetet írtam volna meg, ha most nem egy erdélyi kastély és Budapest között ingázva élnék.”

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások