Közösség

Így ne dolgozz sok pénzért!

7145

„Feri, basszus, elképesztő, ez nem csinál semmit. Csak ül ott, én nem tudom, de én eddig csak Facebookot láttam a monitorán, hát ne mondja nekem senki, hogy ez munka. Tudja valaki, hogy mennyit keres? Mibe, hogy egy nullával több van a végén, mint nekünk.” Minden munkahelyi legendáriumban megjelenik Az Ember, Aki Nem Csinál Semmit. Általában sosem derül ki, hogy a dolgozói elégedetlenség, az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság szítja-e ezeket, vagy az, hogy a többiek nem tudnak napirendre térni afelett, hogy gyorsabban és hatékonyabban dolgozik-e a kiszemelt áldozat, mint ők, ezért tűnik semmittevőnek. Vagy egyszerűen tényleg nem dolgozik? Tény mindenesetre, hogy bizony létezik a jelenség, képviselőit pedig minden legalább közepes méretű vállalkozásnál megtaláljuk.

Nem dolgozni a munkahelyen: művészet. Véletlenül sem szeretnénk persze piedesztálra emelni a GDP-rombolás eme formáját, de lássuk be: nem semmi diplomáciai és szociális érzékre, továbbá fizikai érzékszervekre és hatodik-hetedik érzékre van szükség ahhoz, hogy az ilyesmit az ember sokáig művelje egyhuzamban, egy munkahelyen, észrevétlenül, de legalábbis a kirúgás/lefokozás veszélye nélkül. Természetesen nincs ez másképp a hatékonyságra hagyományosan sokkal érzékenyebb Amerikában sem, mint nálunk – a Hivatali patkányok című film sikere éppen abban rejlett, hogy a vígjátéki gegekkel együtt is rémisztően életszerű volt az egész.

A Columbia Business School részletes kutatásba fogott arról, hogyan is működik ez, mennyire kiterjedt a jelenség, és ami a legfontosabb: milyen módszerekkel kerülik a munkát az alkalmazottak. Ahelyett azonban, hogy egy unalmas táblázatsort adtak volna ki az eredményekről némi szöveges körítéssel, inkább leírták a munkahelyi munkakerülés kiskátéját, azaz egy félig vicces, tanácsadó jellegű összesítést arról, hogy lehet pihenéssel tölteni a munkahelyi nyolc órát úgy, hogy az munkának tűnjön. A cél természetesen az, hogy a cégek felszámolják mindezt, ám amíg nem jut el a szöveg a felsővezetésig, amely aztán jól felbérel egy válságkezelő vállalkozást, hogy vizsgálják át az irodákat, haszonnal és élvezettel forgathatja azt minden beosztott. Fontos, hogy az alábbiak elsősorban nagyobb cégekben, főleg multikban működnek: minél átláthatatlanabb a szervezeti rendszer, annál hatékonyabbak a módszerek. Lássuk.

1. Kerüld a munkát! Mármint szó szerint és fizikailag. A több évtizedes munkahelyi semmittevés titka például az, hogy érdemes minél kevesebb időt tölteni azon a részlegen/irodában/dobozban, ahol dolgoznod kellene. Ha a főnök nem lát, nem is nagyon gondol rád és nem tud elhalmozni munkával sem. Mindezt félig-meddig szabályozott keretek közé is szoríthatod: érkezz kiszámíthatatlan időben, dolgozz minél többet otthonról, oszd be magad úgy, hogy egyébként is rohangálnod kelljen.

2. Ha betelik a hangpostád, céges mailed – hagyd úgy! Nemcsak nem jut el hozzád a munka, amelyet egyébként a nyakadba aggatnának, még olyan hatást is kelthetsz vele, mint aki olyan elfoglalt, hogy még kiüríteni sincs ideje a tárhelyeket.

3. Ha mégis levadászik a főnök, és már mondja is, mi a dolgod, akkor sincs nagy vész. Itt jön a képbe a jóhiszemű ostobaság. Nem is gondolnánk, hányan tettetik magukat hülyének, ha feladat érkezik. Ha felettesed azt látja, már az instrukciókat sem dolgozod fel magabiztosan, hamar arra jut, hogy jobb, ha ő végzi el vagy egy talpraesettebb alkalmazottra bízza a dolgot. Ha az üveges tekintet nem jön be, rafináltabban kell szétrombolnod a veled kapcsolatos elvárásokat: átmeneti megoldásként bejön, ha valahogy a főnök tudtára adod, hogy egyszerűen nem fog sikerülni a rád bízott feladat.

4. Ha specializált, azaz több-kevesebb szakértelmet és saját rutint igénylő munkát végzel, tied a pálya. Magyarán: ha nem látnak bele, pontosan mennyi időt és energiát igényel a munkád, bármeddig torzíthatod az arra fordított időt. Hiába tűnik úgy, hogy egy-egy táblázat elkészítése öt perces munka, és ami a lényeg: hiába lenne valóban annyi, ha egy napig tart, hát egy napig tart. Nehogy már ők akarják tudni. Különösen érvényes ez akkor, ha számítógépes munkád van olyanok közt, akik nem ismerik behatóan a Microsoft Office csodáit.

5. Légy elhavazva! Persze csak a látszat szintjén. Az aggódó képpel püfölt billentyűzet, a monitor melletti papírhalmok és a véletlenszerű helyeken elszórt, feliratos post-itek jó szolgálatot tehetnek az ügy érdekében. Ha valaki érdeklődne, vágd rá a kérdésre, hogy annyira betábláztak, hogy még vécére menni sincs időd. Ezzel persze vigyázni kell, ha a munkát egyébként épp a mosdóban igyekszel megúszni, ilyenkor jön jól a másik jó szöveg: „annyira rám zúdult most minden, hogy szerintem le is kell adnom valamit”.

6. Hosszú távon nagyon jól jöhet, ha idejekorán elkezded kiépíteni szövetségeseid hálózatát. Ha legalább egy munkatársaddal összeállsz, akivel kölcsönösen támogatjátok egymást, máris meggyőzőbb leszel. Ha őt kérdezik, vajon elbírod-e a feladatot, elkerekedett szemmel vágja majd rá, hogy „de hát alig alszik!” és fordítva.

7. A politikában és a tudományban néha beválik, ha elég gátlástalan vagy, alkalmazd hát te is: amikor csak teheted, testáld magadra a többiek teljesítményét és arasd le a babérokat. Vigyázz azonban, ha nem is az erkölcsi aggályok miatt, hát azért, mert ha ezt párszor eljátszod, még elhiszik, hogy munkabíró vagy.

8. Mióta Windows és internet létezik, alakul az úgynevezett cyberfloating művészete is. Ennek lényege, hogy egy-két ügyes számítógépes trükkel elhitetjük a többiekkel, hogy dolgozunk. Ha tudsz levelet időzíteni, állítsd be úgy, hogy egy-két a főnök számára is látható üzenetet késő este vagy akár hajnalban küldjön el. Ha a munkaidőt játékkal ütöd el, a legjobb barátod az alt+tab és az úgynevezett főnökképernyő-alkalmazások, amelyek egy billentyűvel Excel-táblát varázsolnak a nyolcadik menet pasziánsz helyére. Ha elmúlt a veszély, ott folytathatod a játékot, ahol abbahagytad, csak el ne veszítsd a fonalat, miközben épp a potenciális feladatot hárítod.

Forrás: Forbes

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások