Közösség

Vasárnap tilos!

7080

„A vasárnap veszélybe került. Elsodorni készül a termelés és fogyasztás egyre erőszakosabb mechanizmusa, amely az embert óhatatlanul kiszolgáltatottá teszi. Minden erre irányuló törekvést el kell utasítani. (...) Ezen a napon ki kell küszöbölnünk minden kényszerítő tényezőt, ki kell zárnunk a hétköznapok gondjait” – írta II. János Pál pápa több mint tíz éve. Nemes cél, jól is hangzik, nehéz rajta fogást találni – egészen addig, amíg az ember kicsit bele nem gondol a vasárnap szentségének gyakorlati oldalába, amely esetünkben a vasárnapi munkavégzés korlátozását jelenti.

A vita a kérdésről – tehát arról, hogy aki megteheti, az kötelező jelleggel hagyjon fel a vasárnapi munkával – évek óta folyik: politikusok, civilek és a püspöki kar kampányol újra és újra a kötelező vasárnapi munkaszünetért. Ahol lehet, megszólalnak, a dolgozók elemi érdekeire hivatkoznak, megírták a Szabad Vasárnap Chartát, amelyet egy tucatnyi szakszervezet alá is írt (természetesen munkavállalói oldalról). Azt szeretnék, ha a munka a hét utolsó napján kivétel lenne, nem alapállapot. Ez legfeljebb 10-12 ledolgozott vasárnapot jelentene, például az ünnepek előtt.

Mindehhez persze egy sor törvényt kellene módosítani: a munka törvénykönyvét, a kereskedelmi törvényt és többek szerint magát az alkotmányt is. A kérdés tétje az érvelők szerint a „jog a pihenőnaphoz”, ez pedig hagyományosan a vasárnap. Ilyenkor lehetnek együtt a szülők a gyerekekkel és – amit nem győznek hangsúlyozni – ez a vallásgyakorlás napja. Hozzáteszik persze, hogy a különösen fontos munkát végző, készenlétben álló közszolgáknak – tűzoltók, mentősök, orvosok – vasárnap is dolgozniuk kell.

A kedvenc érv talán mégis az egészség: kell a rendszeres pihenőnap, amely nélkül nem bírja sokáig szívünk. A szív- és érrendszeri megbetegedések tíz százalékának hátterében a vasárnapi munka áll – mondta egy korábbi erről az ügyről szóló konferencia előadója, Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem kutatója. Azt nem tudni, hogy számolták ki ezt az adatot, illetve hogy a rendszeres pihenőnap általában, vagy kifejezetten a vasárnap a fontos. A magatartáskutató még azt is megkockáztatta, hogy a vallásos embereknek éppen ezért jobb az immunrendszere.

Lényeg a lényeg: a vasárnapi munka sokak szerint úgy általában alkotmányellenes, sérül ugyanis a pihenéshez, szabadidőhöz, fizetett szabadsághoz és a testi-lelki egészséghez való jog. Legalábbis „a kellően súlyos társadalmi érdekkel nem igazolható vasárnapi munka” esetén. A baj csak az, hogy ez utóbbi meghatározása meglehetősen rugalmas lehet – egy vásárlásfüggőnek a cipőboltok nyitva tartása valószínűleg alapvető társadalmi érdek. A törvénymódosító javaslatokat párszor már benyújtották konzervatív politikusok, most pedig megint erre készülnek, ám a kormány ellene van: szerintük nem időszerű, majd, ha jön a „fellendülés”, újra elővehetik a kérdést.

A vasárnap szent, tessék az igazán fontos dolgokkal törődni tehát holmi munka helyett? Szépen hangzik, de utópisztikus gondolat. Azt a konzervatívok sem tagadják, hogy ki kell találni, pontosan kik és mely időszakok jelentenek kivételt; egy felmerült ötlet szerint a 280 négyzetméternél kisebb területű üzletek – tehát a kisvállalkozások, családi boltok – felmentést kapnak a kötelező pihenés alól. Arról viszont végképp nem volt szó, mi lesz a szolgáltató szektor azon üzleteivel, amelyek egyszerűen nem tehetik meg, hogy kihagyják a vasárnapot. A vendéglátó- és szállodaiparról van szó, vagy a múzeumokról, színházakról, a hírportálokról, híradókról és az egy napra előre dolgozó napilapokról, mindez a válság közepén. A természettel, természetben dolgozókról (erdészek, mezőgazdaságból élők) nem is beszélve.

Akkor mire megy ki a játék? Lássuk csak: nyilvánvalóan rengeteg kivétel lenne, valószínű tehát, hogy nem lenne szó általánosan kötelezően kihagyott munkáról, hanem bizonyos munkahelyek és munkakörök számára előírnák, hogy ne dolgozzanak. Ha jól értjük, ez a nagyobb üzleteket és szolgáltató egységeket érintené: a multikat és a hazai nagyvállalatokat, amelyek nélkül csak-csak túléli az ország a vasárnapokat. Plusz legalább lenne egy nap, amikor előtérbe kerülnének a kisvállalkozások, boltok, iparosok, akik felmentést kapnának. Nagy előny lenne: bizonyos felmérések szerint a vásárlók több mint fele előszeretettel költ vasárnaponként. Aki tehát meg akarja tartani ezt a rutint, akkor a szokásos Tesco helyett irány a sarki ABC! Logikus, nem?

Igen ám, csakhogy a szuper- és hipermarketekben is magyarok dolgoznak, az ottani vezetők pedig nyilván brutális leépítésekkel oldanák meg a kihagyott vasárnapok miatti bevételkiesést – arról nem is beszélve, ugye, hogy az addigi hétvégi műszakosok felére eleve nem is lenne szükség. Ráadásul a nagyvállalatoknak beszállító hazai kishalak is elveszíthetik megrendeléseik egy részét, amire ők is csak leépítéssel reagálhatnak. Félreértés ne essék: a vasárnapi punnyadás – legyen az aktív vagy semmittevős, családdal vagy anélkül, templomostul vagy azt kihagyva – az egyik legjobb civilizációs vívmány, de nem biztos, hogy egy válság kellős közepén, rekordközeli munkanélküliségi adatokkal a legjobb ötlet harcolni érte, vallásos és nemzetvédő felhangok ide vagy oda. Isten csak megbocsát, nem?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások