Közösség

Add tovább! interjú

7050

Újraélesztjük, de új koncepciót adunk az előző szcénában nagy sikerű „Add tovább!” interjúnak. Nem a szerkesztőség tagjait faggatjuk – hamar ki is fulladna a sorozat , helyette érdekes foglalkozást űző embereket szeretnénk bemutatni. Az ő fantáziájukra bízzuk, hogy kitől mit kérdeznek. Elsőnek mi választottunk.

Sándor Katalin 29 éves kutatónő, aki idén megkapta a L’Oréal és az UNESCO közös kutatói ösztöndíját, a Nőkért és a Tudományért díjat. A Magyarországon nyolc éve hirdetett kutatói ösztöndíjprogramra olyan nők jelentkezhetnek, akik tudományos munkájukkal az élet- vagy az anyagtudományok valamely részterületének feltárásán fáradoznak. Sándor Katalin a gyulladás és a fájdalomcsillapítás új terápiás lehetőségeit kutatja kiváló eredménnyel. A kutatónő jelenleg Stockholmban él, ezért e-mailben kérdeztük. Az első kérdést a L’Oréal PR menedzsere, Sasvári Tünde tette fel neki, a többit mi követtük el.

Mi kell ahhoz, hogy ilyen fiatalon minden téren sikeres legyen az ember, úgy a magánéletben, mint a szakmai előmenetelben? Gének, szorgalom, szerencse?
A siker összetett és relatív fogalom. Szakmailag nagyon sokat számít a kitartás és eltökéltség, ha valami nem megy, akkor sem adom fel, akkor sem csüggedek, hanem erőt merítek belőle. Ha jó úton járok, az lendületet ad, még nagyobb erőbedobással csinálom tovább a dolgom, ez pedig egyfajta megszállottság. Mindehhez persze óriási és jól időzített szerencsére is szükség van.

Sándor Katalin A Nőkért és a Tudományért díjátadóján (fotó: L'Oréal)

Egy igazi hungarikum, a pirospaprika csípős anyagának alkalmazásával keres gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító megoldásokat. A konyhában milyen gyakran kerül ez a fűszernövény a kezébe?
Nem vagyok minden téren sikeres, például nem vagyok konyhatündér, amit nagyon sajnálok, így aztán egy finom ebéd vagy sütemény elkészítését sikernek élem meg. Nagyon ritkán főzök, inkább a párom szokott. A pirospaprikával a konyhában hadilábon állok, nem tudom megenni a csípős ételeket, már nagyon kis mennyiség sem esik jól. Kedvencem viszont az olasz konyha, a spagettit egy egyszerűen fűszerezett paradicsomszósszal is meg tudom enni.

Milyenek egy kutató hétköznapjai? A laborban képzeljük el a nap 8 órájában, kémcsövek és pipetták között?
Hagyományos értelemben vett napirendem nincs, mint ahogy napi munkaidőm sincsen. Vannak időhöz kötött elfoglaltságok, megbeszélések vagy szemináriumok, amikre készülni kell. Ezenkívül vannak a kísérletek, amikre szintén elő kell készülni. A kísérletek tarthatnak órákon keresztül vagy lehetnek 1-2 óra hosszúak, de többnaposak is. Fontos az események rögzítése a jegyzőkönyvben, valamint a kapott adatok analizálása, ami számítógépes munkát jelent. Ezt követi az eredmények ábrázolása és értékelése, megbeszélése. Ez, illetve a következő kísérlet megtervezése szakirodalmi kutatómunkát, olvasást igényel. Egy átlagos nap tehát ezeknek az eseményeknek a variációiból áll, vannak napok, amikor csak a kísérletekre jut idő, és olyan is van, hogy egy hétig olvasok, amiből új ötleteket meríthetek. Ennek az intenzív módozata a konferencia, ahol reggeltől estig az új információk befogadása és feldolgozása történik.

A L’Oréal és az UNESCO ösztöndíja bármire szabadon felhasználható: akár a kutatások továbbvitelére, akár a magánélet és a kutatói karrier összehangolására. Ez utóbbi mennyire nehéz?
A kutatói életet nehéz összehangolni a magánélettel, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez része a magánéletemnek is. Este is jutnak eszembe ötletek, hétvégén is dolgozom legalább a számítógépen otthon, és konferenciákra is utazom. Sok lemondással jár, ehhez megértésre és türelemre van szükség a család részéről, amit én maximálisan megkapok a páromtól.

Mi az, ami hajtja?
A megismerés, a tudni vágyás. Hogy egy hipotézisből kiindulva milyen eredményt kapok. Hogy ha lefuttatok egy kísérletet, mi történik, mit jelentenek az értékek, amit kapok. Hogy abból milyen következtetést vonhatok le, és az alapján merre haladjak tovább.

Mit szeretne elérni?
Ezt már nem tudom megmondani, hogy mit szeretnék elérni. Rövid távon vagy kis léptékkel mérve azt, hogy a kísérlet működjön, hogy legyen értelme annak, amit csinálok. Hosszabb távon vagy nagyobb léptékkel pedig, hogy a munkám (a munkacsoporttal közösen persze) hozzájáruljon, előrébb vigyen egy betegség megismeréséhez és segítséget nyújthasson a hatékonyabb gyógyításhoz.

Mi az, ami legutóbb lázba hozta?
A L’Oréal és az UNESCO a Nőkért és a Tudományért díja.

Melyik szakma képviselőjétől kérdezne és mit?
Mindig is érdekelt a skandináv irodalom, sokat olvasok, persze fordításban. Egy műfordítótól kérdezném, hogy mennyire nehéz a svéd nyelvet fordítani? Valamint hogy mi volt eddig a legkedvesebb svéd fordítása és miért?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások