Étel+Ital

Válassz védőitalt!

7025

A nyárpártiak minden bizonnyal felhördülnek most, de az a helyzet, hogy szeretem a telet. Sok oka van ennek, de talán a korcsolyázás, a karácsonyi vásár és az otthoni bekuckózás említhető legfőbb indokként. Meg persze a forralt bor és rokonai. Ezek nélkül a fűszeres, meleg alkoholféleségek nélkül ugyanis nem lenne olyan jó móka a cudar idő. Általánosnak mondható ez a szemlélet, hiszen szinte minden olyan nemzet kitermelte a maga téli italát, amely egy kicsit is zimankós télnek van kitéve. Ebből persze adódik a következtetés, hogy nemcsak kulináris, hanem evolúciós szempontok is szerepet játszhattak ezen védőitalok kifejlesztésekor. Annál is inkább, mert már felületes összehasonlító elemzéssel is kimutatható, hogy alapvető paramétereikben megegyeznek: mindegyik meleg, fűszeres, sok cukrot és meglehetős mennyiségű alkoholt tartalmaz. Alaposan felvértezik hát az embert a hideg ellen, ráadásul a téli depressziót is messzire űzik, érdemes hát szorgalmasan kortyolgatni őket.

Ha saját házunk táján tekintünk körül, a forralt bor és a krampampuli említhető mint klasszikus. Persze ha definiálni szeretnénk, hogy pontosan mit is értünk forralt bor alatt, pillanatokon belül a kulináris néphagyomány áttekinthetetlen útvesztőjében találjuk magunkat. Gyakorlatilag csak a hőmérséklet és a bor tekinthető fix ismertetőjegynek, a többi összetevő a szabadon választott gyakorlat kategóriájába utalandó. Sőt, tulajdonképpen már a bor is, hiszen egyesek a vörösre esküsznek, mások pedig a fehérre, sőt már rosé alapú változathoz is volt szerencsém. Épp ezért meg sem kísérlem, hogy valamiféle klasszikus recepttel rukkoljak elő, inkább az italban rejlő határtalan lehetőségekre világítanék rá az itt következő változattal, mely széles spektrumú antibiotikumként is bátran alkalmazható:

Pikáns forralt bor

Hozzávalók: 1 l vörösbor, 4 evőkanál méz, 1 fahéjrúd, 4-5 szegfűszeg, 1 félbevágott cseresznyepaprika, 1 citrom

Elkészítés: A hozzávalókat a citrom kivételével egy lábasban felmelegítjük, de nem forraljuk. Ezután belekarikázzuk a citromot és azonnal tálaljuk.

 

A krampampuli már kevésbé áttekinthetetlen kategória. Ez a veszélyesen finom ital német közvetítéssel került Magyarországra a 19. század első felében. Majdnem biztos azonban, hogy eredetileg Olaszországban fejlesztették ki, ahol parampampoli néven ismert, és nálunk használt alkotóelemein túl tartalmaz még grappát és kávét is. Neve rendkívül kifejező, ugyanis a latin crampus (ördög) szóból származik, ami az ital pokoli mivoltára kívánja felhívni a gyanútlan fogyasztó figyelmét – kevés sikerrel. Elkészítéséről így emlékezik meg Az ínyencmester szakácskönyve 1932-ben: „Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot. A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal. Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez a processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét. Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.” Akit elrettentene a korabeli apparátus, a süvegcukrot helyettesítheti kockacukorral, a fidibusz helyett megteszi a gyufa vagy bármilyen más tűzszerszám is, a szentjánoskenyér pedig egész nyugodtan kihagyható.

Az angolok puncsa kísértetiesen hasonlít a krampampulihoz, így folytassuk ezzel a sort. Ez a közismert ital Indiából került Angliába a 17. század elején és gyorsan elterjedt más országokban is. A punch a hindi panch szó átvétele, ám az indiaiak is kölcsönözték, ugyanis minden bizonnyal a perzsa panj szó volt a gyökere, ami ötöt jelent. Ez az elnevezés arra utal, hogy az eredeti ital öt összetevőből készült: alkohol, cukor, citrom, víz és tea, valamint extra adalékként fűszerek. Ma már hasonló kategóriának tekinthető, mint nálunk a forralt bor, legalábbis ami a fellelhető változatait illeti. Íme, egy példa ízelítőül:

Karácsonyi puncs

Hozzávalók: 500 ml rum, 750 ml száraz vörösbor, 500 ml erős fekte tea, 45 dkg cukor, 1 nagy narancs leve, 1 nagy citrom leve

Elkészítés: Felmelegítjük, de nem forraljuk a bort, a teát és a gyümölcsleveket, majd beleöntjük egy puncsos tálba. Kiveszünk egy nagy merőkanálnyi cukrot, a maradékot pedig belekeverjük az elkészült boros lébe. A merőkanálban lévő cukrot átitatjuk rummal és meggyújtjuk, és amíg lángol, beletesszük a lébe. Jól elkeverjük és eloltjuk a lángot, végül belekeverjük a maradék rumot a puncsba.

Ha téli védőitalról van szó, érdemes ihletet meríteni az északi népektől, hiszen náluk jobban senki sem ismeri a túlélés eszközeit. Az ő javaslatuk ilyen esetekre a glögg, mely eredetileg közönséges forralt bor volt, ám az idők folyamán rájöttek, hogy az alkoholtartalom még fejlesztésre szorul, így feljavították némi töménnyel is. Azóta náluk is számos változat született, de a klasszikus összetevők általában a vörösbor, a cukor, a fahéj, a kardamom, a gyömbér, a szegfűszeg, a narancshéj és a már említett tömény, ami lehet vodka, brandy vagy akvavit (száraz, fűszeres, gabonapálinka). A glögg hívei alapvetően két felekezetre oszlanak: az egyik társaság karamellizálja a cukrot, a másik pedig nem. A karamellizálók a gazdagabb ízvilággal érvelnek, a nem karamellizálók viszont úgy vélik, hogy ez az eljárás durva pazarlás, ugyanis radikálisan lecsökkenti a végtermék alkoholtartalmát. De lássuk, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban:

Glögg karamellizálva

2 liter vörösbort és fél liter vodkát, brandyt vagy akvavitet szegfűszeggel, fahéjjal, durvára őrölt szerecsendióval és némi cukrozott gyömbérrel felforralunk egy nagy edényben, majd kis lángon főzzük. Ezután helyezzünk az edény tetejére rozsdamentes hálót és szórjunk rá legalább 400 g kockacukrot. Gyújtsuk meg az alkoholgőzt, és hagyjuk, hogy a lángok megolvasszák, karamellizálják a cukrot, és a keletkező anyag lecsöpögjön az alkoholba. Ha elkészült, szűrjük le és adjunk hozzá 250 g mandulát és ugyanennyi mazsolát.

Glögg karamell nélkül

Hozzávalók: 1 üveg száraz vörösbor, 1-2 dl konyak vagy vodka, 1 fahéjrúd, 4-5 szem szegfűszeg, kis darab cukrozott gyömbér kockákra vágva, 2 narancs leve, 1 narancs reszelt héja, kb. 10 dkg cukor. A tálaláshoz: 1-1 csésze mazsola és mandulaforgács.

Elkészítés: A fűszereket rakjuk egy edénybe és öntsük rá a konyakot vagy vodkát, majd néhány órára rakjuk hűtőbe. Fogyasztás előtt adjuk a keverékhez a cukrot, majd öntsük hozzá a vörösbort. Kis lángon melegítsük az italt forráspont közelébe, de ügyeljünk rá, hogy ne forrjon fel. Szűrjük le, majd öntsük poharakba. Kínáljunk hozzá mazsolát és mandulát, hogy mindenki ízlése szerint rakhasson az italába.

Feltétlenül meg kell még emlékezni a Glühweinról is, ami a német ajkú országokban honos forraltbor-féleség. Általában felmelegített vörösborból készítik, amit fahéjrúddal, vaníliával, szegfűszeggel, citrusfélékkel és cukorral ízesítenek. Fogyaszthatják magában vagy rummal, esetleg likőrrel gazdagítva, illetve gyakran használnak különböző gyümölcsborokat alapnak.  A Navegado pedig a chileiek változata ugyanerre a témára. Szintén felmelegített borból készül, melyet fahéjjal, narancsszeletekkel, szegfűszeggel és cukorral ízesítenek, illetve gyakran adnak hozzá mazsolát vagy mandulát. Különlegessége, hogy első lépésként karamellizálják a cukrot, majd erre öntik rá a bort és gazdagítják a fűszerekkel.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások