Mi ez?

Tömeggyilkos szabadlábon

7023

Ma van az AIDS világnapja. Tudtátok? Ha nem, nem feltétlenül a ti hibátok: nem sokat hallani a betegségről, legalábbis Magyarországon viszonylagos csend honol. A szenzációk ideje lejárt, amit lehetett, már ellőtt a média a homoszexuálisokra irányuló vádaktól kezdve a havonta felbukkanó forradalmi, gyógyulást ígérő szereken át a robbanásszerű terjedéssel riogató világvégejóslatokig. A legutóbbi, idén ősszel felbukkant hír egyébként éppen pozitív – nem is lett nagy visszhangja. Kiderült ugyanis, hogy csökken a betegek száma, és bár eltűnni valószínűleg még nagyon sokáig nem fog a fertőzés a Földről, határozott visszaszorulás várható.

Az ENSZ AIDS-ügyben ténykedő szervezete, az UNAIDS jelenti: A HIV-fertőzések száma csaknem 20 százalékkal csökkent az utóbbi tíz évben. A 15 leginkább érintett országban pedig a fiatalok körében 25 százalékkal kevesebb fertőzést regisztráltak a biztonságosabb szexuális szokások elterjedésének köszönhetően. Michael Sidibé igazgató szerint aggályos viszont, hogy 2009-ben először csökkent az AIDS elleni küzdelemre szánt nemzetközi adományok összege: 15,9 milliárd dollár állt rendelkezésre AIDS-ellenes programokra, a szükségesnél mintegy 10 milliárddal kevesebb. Sokan még mindig nem jutnak kezeléshez (főleg a marginalizált csoportok tagjai, például a drogosok), a fejlődő országokban pedig tíz millióan várnak segítségre.

Forrás: AIDES

2009-ben világszerte 33,3 millió ember volt HIV-fertőzött (2008-ban százezerrel többen), köztük 2,5 millióan 15 év alatti gyerekek. Tavaly 370 ezer csecsemő jött világra fertőzötten. Az afrikai kontinens Szaharától délre eső területén él továbbra is a legtöbb fertőzött: konkrétan a lakosság 67 százaléka HIV-pozitív. Magyarországon persze ilyesmiről szó sincs, de a fertőzés jelen van és egyelőre nem úgy tűnik, hogy vissza szeretne szorulni. Egyébként pedig fogalmunk sincs, hány fertőzött él itthon. Ha bármilyen felmérés készül a témában, akkor általában kiderül, hogy még mindig a sötét középkort idéző tévhitek uralkodnak, főleg a kamaszok fejében – arról nem is beszélve, hogy jellemző az „á, velem úgysem történhet meg” mentalitás. Összegyűjtöttünk tehát pár tévhitet, mítoszt és legendát a betegséggel kapcsolatban, hogy eloszlassuk, vagy éppen megerősítsük őket.

AIDS=HIV.

Korántsem. A HIV az AIDS előzménye, de még az sem biztos, hogy kialakul egyikből a másik. A HIV egy vírus, amely rászáll az ember immunrendszerére – konkrétan és szó szerint a CD4+ T limfocitákra, amelyek a nyirokrendszer működésének alapjai. Ez a HIV + állapot. Beépülve és magukat megduplázva hibákat ejtenek a sejtekben, az immunrendszer pedig – általában évek után – feladja és kitárja a kaput a betegségek előtt. Ezen betegségek bizonyos kombinációit (adott típusú és stádiumú rákos daganatok, baktériumfertőzések és szisztémás, azaz az egész szervezetre kiható tünetegyüttesek) nevezzük AIDS-nek. Az AIDS meghatározása országonként más, de mindenütt a HIV-fertőzés következtében kialakuló betegségeket jelenti, amelyekből egyenként is nehéz kimászni, együtt pedig szinte lehetetlen. Az AIDS ezzel együtt is gyógyítható, ha kitartó kezeléssel és a még úgy ahogy működő immunrendszer megerősítésével legyőzzük a betegségeket, bár erre kevés példa akadt, és aki ki is mászott belőle, előbb-utóbb visszaesett. A HIV-fertőzést azonban jelenleg nem lehet legyőzni (magát az immunhiányt előidéző retrovírust egy szer sem csípi nyakon egyszer és mindenkorra, az általa okozott hibákat pedig szintén lehetetlen kijavítani).

Forrás: Wikipédia

Az AIDS a homoszexuálisok betegsége.

Régen is csak részben volt igaz, ma pedig még kevésbé. Annyi biztos, hogy a fertőzést először a nyolcvanas évek első felében homoszexuálisokon mutatták ki és rájöttek, hogy szexuális úton terjed. A többségi társadalom biztonságban érezte magát tehát, ám hamar megjelent a heteroszexuálisokon is. Az első magyar fertőzött például vérkészítmény útján kapta el ’85-ben – egy évvel később már minden levett vért szűrtek és szűrnek azóta is. Magyarországon egyébként még mindig elsősorban a homoszexuálisok között terjed: csak tippjeink vannak, de valószínűleg a fertőzöttek háromnegyede meleg. Maradjunk abban, hogy senki sincs csak azért biztonságban, mert heterókkal fekszik le.

Magyarország hamarosan nagy bajban lesz.

Tetszetős és kínálkozó elmélet: nyílt be- és kivándorlás, szexuálisan egyre öntudatosabb tinik, melegklubok, robbanásszerű terjedés várható tehát. Nincs azonban erre utaló jel. Jelenleg nagyjából 1900 HIV-fertőzöttet tartunk nyilván, nagy részük férfi. A valóságban számuk ennek a duplája, egyesek szerint az ötszöröse lehet. Ha a durvának számító hat-hétezres feltételezést vesszük alapul, még akkor is azt mondhatjuk: eddig megúsztuk. Robbanásról egyelőre nincs szó – valószínűleg nem is lesz –, csak lassú növekedésről: öt éve még alig több, mint száz, tavaly 140 új esetet találtak.

Lefeküdtem egy idegennel, de ez már rég volt, biztos semmi bajom.

Nem feltétlenül. A HIV alattomos vírus, évekig maradhat tünetmentes. A fertőzéstől számított pár hét múlva úgy érezhetjük egy pár napig, mintha influenzásak lennénk, ám ez nem történik meg mindenkivel, gyorsan elmúlik, és nincs az a háziorvos, aki csak emiatt gyanút fogna. Ezután akár tíz év boldog, gondtalan élet is várhat a fertőzöttre, aki ezalatt persze mit sem sejtve terjeszti a betegséget. A tünetek szépen, lassan jönnek és még mindig nem jellegzetesek: hosszú hasmenés, duzzadt nyirokcsomók, lázrohamok, éjjeli izzadás, fogyás – a hipochondereknek tehát van miből válogatniuk. Az egyetlen biztos módja, hogy a végére járjunk az ügynek, az azonnali teszt, amely a két héttel ezelőtti állapotot mutatja. Ha pozitív, akkor sincs minden veszve, a tesztek egy része fals pozitív eredményt ad, viszont sosem hazudja azt, hogy valaki nem fertőzött, miközben az. A következő körben, a hivatalos klinikai vizsgálaton minden kiderül. A teszt lehet névtelen és pár nap alatt megvan az eredmény. Ha valakiről kiderül, hogy fertőzött, regisztrálják, felkutatják korábbi partnereit és kezdődhet a kezelés. A mai szerekkel, ha időben elkapják, tulajdonképpen teljes, bár szigorú szabályokhoz kötött élet várhat rá.

Lefeküdtem valakivel, akiről kiderült, hogy HIV pozitív. Végem.

Forrás: AIDES

Korántsem. Ha csak egyszer feküdtetek le, akkor is több mint valószínű, hogy megúsztad, még akkor is, ha – a legrizikósabbnak számító – anális közösülés történt, óvszer nélkül. (Azért a legrizikósabb, mert úgy könnyen sérülhetnek a nemi szervek és a testnedvek mellett még az apró sebeken átáramló vér is növeli az esélyt.) A legrosszabb forgatókönyv szerint is egy százalék esélyed van arra, hogy egy aktussal elkapod a fertőzést. Ugyanez igaz a drogosok által használt tűre. A HIV-pozitív anyák az esetek 15-30 százalékában adják át a babának, transzfúzióval pedig szinte biztos a fertőzés. Az egy százalék persze ne nyugtasson meg: irány a legközelebbi labor!

Orális szex? Csókolózás? Petting?

Szinte lehetetlen. Ki nem zárható, hiszen a szájnyálkahártyán mindig vannak apró sérülések, de olyanról még nem tudnak, hogy csókolózással vagy kézzel való izgatással kapta volna el bárki is. Pár olyan esetre fény derült, amikor az orális szex lehetett a ludas, ám statisztikailag ez alig kimutatható. Puszival, kézfogással, közös evőeszköz- és fogkefehasználattal nem terjed. Egyébként pedig ismét: ha gyanakodsz, teszt, teszt, teszt!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások