Lélek

Kínos számcsere

6997

Minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor szóba kerül a múlt, a volt pasik/csajok, és persze az is, hogy a másik eddig hány emberrel bújt ágyba. Úgy, hogy az alváson túl más cél is lebegett a szeme előtt. Ha elhangzik az a bizonyos "Eddig hány pasid volt, akivel szexeltél is?" kérdés, azonnal lázas zakatolásba kezd az ember agya. Vallja be az igazat, amikor fogalma nincs, hogyan fog reagálni a másik? Kerekítsen erősen lefelé, nehogy egóba gázlóan magas számot mondjon? Esetleg vállaljon be egy tízessel többet, nehogy túl tapasztalatlannak minősüljön? A kérdés veszélyes és izgató, a válaszok nemkülönben, a nemválasz pedig a bizonytalanság kénköves poklába kényszeríti a kapcsolatot. Hogy döntesz: felelsz vagy mersz?

Ami engem illet, szögezzük le már az elején: eddig több, mint egy és kevesebb, mint ötven pasival létesítettem szexuális kapcsolatot. A kérdés eddig elkerült, soha egyik pasim sem akarta pontosan tudni, hány emberrel szexeltem, de a téma a csajos estéken  előkerült már – nem is egyszer –, ezért van fogalmam a reakciókról.

Tudom, hogy vannak, akik kíváncsiak ugyan, mégsem akarják tudni, hány szexuális partnere volt már az éppen aktuális barátjuknak. Ők általában ismerik magukat annyira, hogy tudják, az a bizonyos szám csak ártana nekik, az egójuknak, vagy a kapcsolatnak. Inkább a biztos tudatlanságba ringatják magukat és elhiszik, hogy ők a legfontosabbak, náluk nem volt jobb és nem is lesz más. A pontos szám ismerete ugyanis gyakran további kíváncsisághoz, féltékenykedéshez és a kapcsolat megromlásához is vezethet adott esetben.

Több kutatásból vagy cikkből is kiderül, hogy a nők rendszerint kevesebb partnert vallanak be, mint a férfiak. Sajnos még mindig erősen tartja magát az a béna beidegződés, mely szerint ha egy pasinak sok csaja volt, akkor macsó, de fordított esetben a nőt az utolsó árokszéli szexmunkásnak könyvelik el. A csajok általában azért még mindig óvatosabbak, de nem csak a fent említett ok miatt. Gondolj bele: fogalmad sincs, hány parnere volt eddig a pasidnak, erre ő kérdez be elsőként. Mi fut át először az agyadon? "Jaj, csak meg ne sértsem az egóját, úgyhogy inkább egy kicsivel a valóság alá lövök." Ha látod rajta, hogy kisimulnak a ráncai és felveszi a büszke tartást, akkor egyszer talán majd bevallod, hogy azért volt még ott öt másik is a sorban. Ha pedig már a lekerekített számtól is kisebb sokkot kap, akkor talán jobb is, ha nem tudja meg az igazságot soha. A nőket ezzel szemben általában nem zavarja, hogy a partnerüknek náluk lényegesen több szexuális partnere volt. Az említett béna beidegződés azért keményen dolgozik a tudat alatt. Talán azt gondolják, hogy minél több lánnyal volt a pasijuk, annál tapasztaltabb az ágyban. Jó is lenne, ha ez így működne...

Ugyanilyen téves dolog, ha az adott számról az illető korábbi életmódjára következtetünk. Nem egy kapcsolat romlott már meg amiatt, hogy a féltékenyebb típusba tartozó fél színes-szagos víziók mentén vetítette rá ártatlan szituációkra azt, hogy őt most biztosan megcsalják vagy megcsalták. Az az infó, hogy ki hány emberrel bújt ágyba eddig, csak egy szám. Nem mond semmit. Nincs mögötte tartalom, sem történetek, sem okok és okozatok halmazai. Többnyire csak ott lebeg a levegőben magyarázat nélkül. Ez a megmagyarázatlan szám pedig ahelyett, hogy válasz lenne, további kérdéseket szül. Vajon velük jobb volt? Vajon melyikükkel volt a legjobb? Vajon csináltak különlegesebb dolgokat? Extrább volt? Tovább tartott? Gyakrabban történt? Ha pedig ezek a kérdések újra és újra előjönnek – mert nem bírunk magunkkal vagy mert ő nem bír magával –, akkor a másik fél ösztönösen hátrálni kezd. Zavarni kezdik a kérdések. „Válaszoltam. Te akartad tudni. Azt hittem, ennyi elég volt.” Az elzárkózás miatt pedig újra jönnek a víziók. „Biztosan azért, mert valamit titkol. A korábbi barátnőivel biztosan jobb volt.”

Mi akkor a megoldás? Valljuk be az igazat vagy maradjunk diplomatikusak? Erre nincsen recept. Egy biztos: ha elmondjuk, pontosan hány emberrel voltunk együtt,  tegyük hozzá, hogyan éltünk akkor, meséljünk arról, miért alakult így, és persze mondjuk el azt is,  hogy mindez már nem számít, mert mindig az itt és a most  a legfontosabb.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások