Divat

Filléres luxus?

6991

Miért vennék sztártervezőtől méregdrága áron ruhát, jóval olcsóbban juthatok hozzá olyan darabokhoz, amelyek címkéjén ugyanaz a név szerepel?! Ez az a hatalmas ötlet, amelyikre az egyik legnagyobb svéd ruhamárka, a Hennes and Mauritz – azaz a H&M – felhúzta a világ egyik legnagyobb ruhaipari bizniszét. Az utóbbi években minden szezonban más-más sztártervezővel dolgozó H&M sikerhez, a tervezők még nagyobb reflektorfényhez, a márkafüggő vásárlók pedig méregdrága tömegcuccokhoz jutnak, amelyeket lényegében mindössze a címkében található név különböztet meg a többi ruhától. Na, de pont ez a lényeg!

Tegnap reggel azon voltunk, hogy még nyitás előtt a Vörösmarty téri H&M üzletéhez érjünk. A tavalyi Jimmy Choo kollekció sikerét látva arra számítottunk, hogy az üzlet előtt kígyózó sorokat, a boltban habzó szájú, egymás kezéből a legutolsó darabokat kitépő divatfanatikusokat találunk. Erre utalt az a rengeteg Facebook-komment és blogbejegyzés is, amelyiket a napokban olvastunk arról, hogy mindenki repesve várja a H&M és a Lanvin közös kollekcióját, a svéd divatmárka legújabb dobását. Ezzel szemben délelőtt tízkor sehol a tekergő sorok, sehol az egymást tipró nők százai. Tény, hogy nem vagyunk túl gyakorlottak a dizájner kollekciók kérdésében, hiszen akkor tudtuk volna, hogy az üzlet – felkészülve a rohamra – reggel nyolckor nyitott. A boltba belépve kedves asszisztens állít ott meg. Elmondta, ha érdekel a kollekció és szeretnék a kordon mögé kerülni, ahol meg is tapogathatom a látásból már ismert darabokat, akkor kérjek karszalagot. A karszalag színe megmutatja, hogy melyik időintervallumban kerülök majd sorra, de mindössze tizenöt percem van arra, hogy mérlegeljek, aztán pedig vásároljak. Persze ha tapasztalt dizájner kollekció fanatikus lennék, akkor már most pontosan tudnám, hogy melyik ruhát, melyik színben és milyen méretben akarom – hiszen a neten hetek óta látható a teljes Lanvin for H&M kollekció.

Alber Elbaz és a kollekció egyik darabja (fotó: H&M)

A Lanvin egyébként az egyik legrégebbi divatház, amelyet Jeanne Lanvin alapított az 1880-as években. 2001 óta a divatház művészeti vezetője Alber Elbaz, aki külsőre legalább annyira hasonlít egy teddy mackóra, mint Woody Allenre. Az ő érdeme, hogy az élőhalottként vegetáló luxusmárka újra virágzik, és az idős francia dámák szekrénye után a mai darabokat londoni fiatalok, párizsi nők és amerikai filmsztárok is szívesen viselik. Szívesen jellemzi úgy a divatház stílusát, mint egy csipet twisttel felturbózott klasszikust: merészen keveri az időtlen klasszikus vonalvezetést meglepő anyagkombinációkkal, de az ő kezdeményezésére van a Lanvinnak saját ékszer-, cipő- és táskakollekciója is.

Egy olcsóbb kategóriás divatmárka és egy sztártervező együttműködése viszonylag új keletű dolog a divatiparban. A dolog valamikor akkor kezdődött, amikor a divatlapok elkezdték az editorial anyagokban a méregdrága luxustáskákat az olcsó ruhákkal – szó szerint – egy lapon említeni, azaz egy szetten belül kombinálni. Aztán eljött 2005, amikor a H&M először jelentette be: sztártervező közreműködésével készít limitált példányszámú kollekciót. Elsőként a vaskalapos divatcézárt, Karl Lagerfeldet sikerült együttműködésre bírni. Ettől a lépéstől teljesen megdöbbent a divatvilág. Pont Lagerfeld? Akinek mindene a luxus? A nemes anyagok? A Chanel? Képes az imidzsét feláldozni egy olcsó kategóriás, utcai márka kedvéért? Lagerfeld azonban pontosan tudta, mit csinál. Túl nagy név volt ő a szakmában ahhoz, hogy bármi baja származzon abból, hogy összeáll a H&M-mel. És igaza lett: az első kollekciót néhány nap alatt elkapkodták. A sikert látva a svéd vállalat nem állt meg egyetlen vendégkollekciónál. Azóta dolgoztak együtt Stella McCartney-val, Sonja Rykiellel, Jimmy Choo-val és Roberto Cavallival is. Amit ők nyertek, az sokkal több, mint néhány sikeres kollekció. A nevüket mára az egész világon ismerik, nincs olyan nagyváros, ahol ne lenne üzletük, illetve ha nincs, akkor az emberek vágynak arra, hogy legyen. Az áttörést az jelentette, amikor Sharon Stone egy H&M ruhában jelent meg egy vörös szőnyeges eseményen. Mi kell több egy olcsó, utcai divatmárkának?

Lavin for H&M (fotó: H&M)

A trendeket manapság futószalagon gyártják, a divatvilág hihetetlen módon felgyorsult. Alig mutattak be valamit a kifutón, a Zara, a Mango, a H&M és a több utcai márka tervezői már ülnek is le rajzolni, tonnaszám szerzik be az anyagot, hogy aztán néhány hét múlva az üzletekben legyenek a nagyokról koppintott replikák. Azok a cégek, akik emellett képesek egy-egy sztártervezőt kötni magukhoz, jól járnak több okból is. Egyrészt az üzletbe csábítanak még több vevőt, mint általában, akiknek egy része rendszeresen visszajár majd. A sztártervezők szélesebb körben is ismertebbé válnak és elérhetőbbnek tűnnek majd. A vevők pedig azt hiszik, hogy valami különlegesnek a részei – hiszen azért nem minden boltban kapható a kollekció és csak kevés darab áll a vevők rendelkezésére.

Sokan rajongunk a nagynevű tervezőkért, de nem mindegyikünknek van pénze több százezer forintot otthagyni valahol. Ha viszont ugyanazt a nevet olcsóbban kapjuk meg, akkor már elgondolkozunk. Az már sokkal kevésbé számít, hogy majdhogynem ugyanaz a ruha a címkét leszámítva majdhogynem ugyanolyan anyagból, csak néhány ezer forinttal olcsóbban ott lóg a kordonon kívül is. Mert azért a nevet az olcsóbb kategóriás márkáknál is meg kell fizetni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások