Étel+Ital

A kelbimbó finom, értem?

6876

Nem vagyok előítéletes, különösen, ha gasztronómiáról van szó, a kelbimbóra azonban megmagyarázhatatlan okokból sokáig gyanakvással tekintettem. A fura zöld golyócskák valahogy nem indították be a fantáziámat, és inkább a nagytesót választottam. Úgy látom, mások is ellenérzésekkel szemlélik, így afféle mostohagyereknek számít a káposztafélék között. Kapcsolatunkban egy zavarbaejtően egyszerű kelbimbós fogás hozott fordulatot: egy vendégségben fűszeres joghurtba mártogattunk párolt kelbimbókat. Gyakorlatilag az első falat után megbántam bűneimet, és szélsebesen beláttam, hogy figyelemreméltó zöldségféléről van szó, és igazságtalanul tekintettem el az érdemeitől. Azóta lelkes felhasználója és szószólója vagyok ennek az intenzív, gazdag ízű káposztácskának.

Az eredetére vonatkozó vélemények erősen megoszlanak. Vannak, akik szerint Belgiumban nemesítették a 19. században. Ezt etimológiai érvekkel is alátámasztják, ugyanis sok nyelvben, így az angolban és a franciában is brüsszeli káposzta névre hallgat. Mások szerint már a 16. században is termesztették Brüsszelben, ugyanis egy 1587-es forrásban már említik. Olyanok is vannak, akik szerint szó sincs nemesítésről, a kelkáposzta egyszerű mutációja a kelbimbó. És létezik egy olyan csoport is, akik úgy vélik, hogy a kelbimbóhoz hasonló vadkáposztát már a rómaiak is ismerték, majd a légionáriusoknak köszönhetően elterjedt, és különösen Észak-Európában kaptak rá, elsősorban a mai Belgium területén.

Fotó: Flickr

Bárhogy is történt, a lényeg, hogy egy igazán hasznos és gazdag összetételű zöldségféle lett a végeredmény. A táplálkozáskutatók és az orvosok is azon az állásponton vannak, hogy aki kelbimbót fogyaszt, az felelősségteljes ember, mert ezzel igen sokat tesz az egészségéért. A benne található vitaminok, ásványi anyagok és vegyületek ugyanis igencsak megtámogatják a szervezet védekező rendszerét. Komoly rosttartalmának köszönhetően megkönnyíti az emésztést és karbantartja a vastagbelet. Bevethető méregtelenítés esetén és többfajta rákbetegség megelőzésében is fontos szerepet játszik. Magas omega-3 zsírsav-tartalma pedig a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében tesz jó szolgálatot.

Élettani szempontból tehát kifogástalan, gasztronómiai fronton azonban sokan idegenkednek tőle. Való igaz, hogy túlfőzött, szottyadt állapotában nem túl bizalomgerjesztő, a szagáról már nem is beszélve, de szakszerűen megválasztott konyhatechnikai műveletek bevetésével igazán étvágygerjesztő eredményre juthatunk. Az a legideálisabb, ha 5-6 perc alatt kíméletesen megpároljuk. A túlfőzés biztos jele a kellemetlen, kénes szag, ami pillanatok alatt átveszi az uralmat a lakásban, ha pedig lakótelepen élünk, még a szomszédok is fejcsóválva konstatálják, hogy itt bizony túlfőtt a kelbimbó. Ezenkívül érdemes még rakottasokban és csőben sült verziókban is gondolkodni, ha méltóképp szeretnénk hasznosítani. A fűszerezéssel is sokat tehetünk a kulináris élvezetek érdekében. Erős, karakteres fűszerekkel érdemes párosítani, ugyanis kölcsönösen jót tesznek egymásnak. Bors, szerecsendió, curry, köménymag jöhet szóba, de jó barátságban van a mustárral is.  Én a hétvégén Bombay Masalával készítettem, és hát mit tagadjam, bőven kimerítettem a falánkság bűnét. Akkor sem nyúlunk nagyon mellé, ha gesztenyével, naranccsal, dióval vagy mogyoróval párosítjuk, pisztáciával pedig egyenesen mámorító. Ugyanígy a húsfélék és sajtok társaságát is jól viseli, különösen, ha füstölt verzióról van szó. Készülhet belőle leves, köret vagy egytálétel.

Keveseknek jut eszébe azonban krémet készíteni belőle, pedig húsokhoz kitűnő választás, de pirítóssal fogyasztva sem okoz csalódást.

Kelbimbókrém

Hozzávalók:
50 dkg kelbimbó, 5 dkg vaj, 5 evőkanál főzőtejszín, só, frissen őrölt bors, kevés szerecsendió

Elkészítés:
A kelbimbót kevés vízben megpároljuk, majd lecsöpögtetjük és egy tálba helyezzük. Hozzáadjuk a vajat és a tejszínt, botmixerrel pürésítjük, végül hozzákeverjük a fűszereket.

A gesztenyés kelbimbó főként az angolszász országokban számít klasszikus párosításnak, de érdemes kipróbálni, mert kivételesen harmonikus ízvilágot eredményez.

Gesztenyés kelbimbó

Hozzávalók:
60 dkg kelbimbó, 20 dkg főtt gesztenye, 15 dkg füstölt szalonna, 2 evőkanál olaj, só, bors

Elkészítés:
A kelbimbót megtisztítjuk és sós vízben félig megfőzzük. A felkockázott szalonnát az olajon kisütjük, belekeverjük a leszűrt kelbimbót és a gesztenyét, megfűszerezzük és készre pároljuk.

Sok szó esett már a csőben sült kelbimbóról, íme egy változat:

Csőben sült kelbimbó curryvel

Hozzávalók:
60 dkg kelbimbó, 5 dkg vaj, 20 dkg sonka, 20 dkg sajt

a mártáshoz: 2 dkg vaj, 2 dkg liszt, 1 csapott mokkáskanál curry, 1 dl tejföl.

Elkészítés:
Először a mártást készítjük el: a vajat felolvasztjuk, megfuttatjuk benne a lisztet, majd hozzáadjuk a tejfölt és a curryt, és összeforraljuk. Ezután a vajat felolvasztjuk, belerakjuk a kelbimbót, megsózzuk és 10 percig pároljuk benne. Amikor elkészült, tűzálló tálba rakjuk, rászórjuk a feldarabolt sonkát, majd leöntjük a mártással és megszórjuk a sajttal. Sütőben addig sütjük, míg a sajt aranybarna színű nem lesz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások