Mi ez?

Mindennek vége

6827

Nem tudjuk, mi történt a médiával, nyilván mással vannak elfoglalva a brittudósok-rovatok vagy csak elfogyott a kreativitás, de nekünk határozottan hiányoznak a világvégejóslatok. Évek óta nem fenyegette a Földet egyszázad ezrelék esélyű, de a pánikkeltésre maximálisan alkalmas meteorbecsapódás, sehol egy sertésinfluenza kaliberű, az emberiség kiirtására minden további nélkül alkalmas vírus, vagy legalább egy újságok által is átvett, habzó szájú vallási jövendölés. Állítólag még Roland Emmerich is témahiánnyal küzd. De azért mi ne feledkezzünk meg róla, hogy bármikor eltűnhetünk a bolygónkról vagy a bolygónk tűnhet el velünk együtt. Összegyűjtöttük hát az utóbbi évek legdivatosabb világvége-forgatókönyveit.

Ufók

Ez az, amire nem született (nem is születhet) épkézláb tudományos elmélet, szabad a pálya tehát a fantáziának, amelyet egyesek mégis szeretnek tudományos köntösbe öltöztetni. Hogy mi a helyzet az ufókkal, azt írója válogatja, sokak szerint néha ideugranak elrabolni pár embert, vannak, akik szerint rég köztünk járnak, a Däniken-hívők pedig vallják, hogy az egész civilizációt nekik köszönhetjük. A nyílt találkozás lehetséges kimeneteleit egyelőre Hollywood taglalja, ha van új ötlete; sokat mondó, hogy a mai napig a legemlékezetesebb film a témában a finoman szólva butácska Függetlenség napja (állítólag készül a folytatás), de a többi mozi sem agyafúrtságáról híres. Maradjunk annyiban, hogy ha megkezdődne az invázió, valószínűleg nem lesz ott Will Smith, Keanu Reeves (The Day The Earth Stood Still), Nicole Kidman (Invázió), vagy a nátha (Világok harca), hogy megmentsen. A legjobban talán egy diszkrét kis pukkanással járnánk (Galaxis útikalauz stopposoknak).

Póluscsere

Erre is van film, A mag, amelynek alapsztorija, hogy megzavarodik a Föld magjának aktivitása, és mivel ez az izzó golyó felel a mágneses pólusokért, azok helycserére készülnek. Az eredmény: földrengések, eltűnő ózonréteg, áradások, elektromos viharok. Bármilyen látványos is mindez, szerencsére nettó baromság: semmi nem utal arra, hogy ilyesmi bekövetkezhet, legutóbb 800 millió éve történhetett némi pólusvándorlás, de az sem volt teljes. Jelenleg a Föld tengelye egy fokot dől egymillió évenként, és nem úgy tűnik, mintha fel akarna gyorsulni: lehet félni a világvégétől, de ha ránk hallgattok, nem a póluscsere miatt kell álmatlanul hánykolódni.

Meteor

A klasszikus. Pár évente felbukkan a híradók végén a kisbolygó vagy meteor, amely van akkora (jellemzően pár, súlyosabb esetben 10-20 kilométer átmérőjű), hogy minden életet kipusztítson a Földön. Eddig megúsztuk, még csak izgulni sem kellett, hát még atomot kilőni (Deep Impact) vagy felküldeni Bruce Willist, hogy fúrja meg és robbantsa szét (Armageddon). (Ha már itt tartunk : nektek is feltűnt, hogy először mindig egy európai és/vagy távol-keleti nagyváros pusztul el, hogy jelezze az amerikaiaknak, hogy komoly az ügy?) Ha mégis megtörténik, annak hatásait mindenki ismeri: a meteor környezete azonnal elpusztul, ha nem vízbe csapódik, atomháborúra emlékeztető következményei lehetnek, esetleg némi szupervulkánnal, ha óceánba, annyi víz forrna fel, amennyi megváltoztatná a klímát, a szökőárról nem is beszélve.

Atomháború

Tetszik vagy sem, ez jelenleg a legvalószínűbb eshetőség a gyors kipusztulásra. A hidegháborúnak ugyan vége, de az amerikai és az orosz fegyverkezésnek nem, és minden nemzetközi, leszerelést támogató törekvés ellenére nukleáris robbanófejek ezrei várnak szépen nyugodtan a sorukra. Valószínűleg persze nem a két egykori vetélytárs részéről, hanem a Közel-Keleten lehet baj, ők is beszálltak ugyanis a buliba, Irán, Pakisztán mind gyanús és Észak-Korea is bőszen építgeti arzenálját; kaja nincs, de atomrakéta legyen – vallja a vezetőség. Egy atom pedig nem atom, ha valaki megnyomja a gombot, az ellenfél is megnyomja (az összeset), amíg teheti. A végén valószínűleg nem lesz sem Mad Max, sem mutánsok, csak szürke köd, hamu és csótányok.

Globális felmelegedés

Csak azért említjük meg, hogy tisztázzuk: súlyos lesz, de kataklizma jellegű hatása valószínűleg elmarad. Odáig legalább eljutottunk, hogy ma már mindenki belátja: létezik, és úgy tűnik, javarészt az ember okozza, bár egy megjegyezhetetlen nevű izlandi vulkán nemrég tett egy diszkrét utalást, miszerint, ha a természet böffent egyet, az jóval pusztítóbb lehet, mint százötven évnyi gátlástalan környezetszennyezés. Ami a mi ügyünket illeti: a sarki jég nagy része eltűnik, a sivatagos területek megszaporodnak, ahogy a maláriát terjesztő szúnyogok is, a Golf-áramlat pedig teljesen leállhat az óceánba kerülő édesvíz hatására, ez pedig tényleg valóra válthat valamennyit a Holnapután című filmből. Nem tudni, meddig megyünk el, mire tényleg leállunk a károsanyag-kibocsájtással, de egyelőre a csúcstalálkozókon és a tíz-húsz százalékos csökkentési terveken kívül nem sok jele van annak, hogy megjött volna az eszünk.

Betegség

A Tizenkét majom zseniálisan előlegezte meg az utóbbi években folyamatos híradós témát biztosító influenzaparákat. Az emberiséget veszélybe sodró, globális epidémia lehetősége persze mindig fennáll, függetlenül attól, hogy laborbaleset, terrortámadás indítja-e el, vagy a természet szállítja nekünk a készterméket. A vírus ráadásul primitív, de ravasz, közvetlen ellenszere tulajdonképpen nincs és előszeretettel mutálódik: egy levegőben terjedő HIV nem hangzik túl jól, ugye? Bár ez utóbbit valószínűleg megússzuk, tény, hogy az eljövendő generációk immunrendszere sem lesz jó karban, hogy lazán visszaverje a halálos fenyegetést. Tudtátok például, hogy ötven év múlva az emberiség nagy része cukorbeteg lesz?

Maja világvége

Illusztráció: Neményi Márton

Keveset tudunk a közép-amerikai őslakosokról, azt például igen, hogy szerették magukat szkafanderben ábrázolni, lehet tehát, hogy tartogatnak még meglepetéseket, de a hívőket ki kell ábrándítanunk: úgy tűnik, megérjük 2012 karácsonyát. Az elmélet alapja a több mint öt évezredet felölelő, jóslatokkal és visszatérő eseményekkel tarkított öröknaptár, amely az említett év decemberében véget ér. A naptár, nem a világ. Persze a rendszer szerint valamilyen nagy esemény várható, amely lehet kataklizma is (szeretik a napkitöréseket emlegetni ennek kapcsán, amely a már említett pólusváltáshoz is vezethet), valószínűbb azonban, hogy az egész civilizáció gondolkodását átalakító tudatváltást jövendölték meg. Ez utóbbi azért már sokkal jobban hangzik, nem?

Fekete lyuk

Miért ne? Két éve indították be a Nagy Hadronütköztetőt, a hatalmas, 27 kilométeres földalatti részecskegyorsítót, amellyel a világegyetem keletkezését szeretnék modellezni, méghozzá mínusz 273,16 Celsius-fokon. Már az indulás előtt is hallatszottak világvége-jóslatok, melyek szerint az ütköző protonok által előidézett miniatűr fekete lyukak nem is lesznek olyan miniatűrök, ezek az aggodalmak pedig az első kísérletek után sem múltak el: a rendszer meghibásodott, megjavították, hogy aztán feltörjék a hekkerek. A világvége eddig elmaradt, a Naprendszer megúszta, nem kebelezte be pár másodperc alatt egy félresikerült kísérlet, persze nem tudni, mit hoz a jövő. Izgulni azonban emiatt nem érdemes: ha meg is történik, semmit nem veszünk majd észre az egészből.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások