Kés/Alatt

„Őrültek mindig vannak” – fogalmazta meg dr. Sándor Imre plasztikai sebész azt a rövid és velős mondatot, amely a sajtóban rendszeresen megjelenő, ijesztgetésnek szánt, félresikerült plasztikai eljárások konklúziója is lehetne. A fenti mondat azon a kerekasztal-beszélgetésen hangzott el, amelyiken a plasztikai sebészet esztétikai részének legújabb trendjeiről volt szó. Megtudtuk például, hogy egyre népszerűbb a saját zsírok átcsoportosítása, hogy az aranyszállal történő arcfeszesítésnél van már sokkal jobb, és azt is, hogy ma már nem lehet gond, ha ebédidőben szottyan kedvünk ráncfeltölteni.

A plasztikai sebészetet – főleg annak az esztétikai ágát – lehet szeretni és nem szeretni, elítélni és rajongani érte, rá sem gondolni és élni vele. Mielőtt elhamarkodottan példálóznánk Pamela Anderson sajnálatos módon egy időben közízlést formáló mellméretével, Donatella Versace és Meg Ryan borzalmasra pumpált szájával vagy Faye Dunaway simára vasalt arcával és örökké csodálkozó tekintetével, azért álljunk meg egy szóra! Valamikor a plasztikai sebészek kezdeményezték a szövettranszplantációt, amelyre ma már szinte az összes szervtranszplantációs vagy arcátültetés-műtét alapul. Ma a szakma ugyanilyen jelentőségteljes pillanat előtt áll: felfedezte, hogy az emberi zsírban több őssejt van, mint a csontvelőben vagy a levett köldökzsinórvérben. „Nagyon komoly meggyőződésem, hogy a jövő ebben van. A zsírból levehető saját őssejteket saját magunknak adjuk vissza gyógyítási célra, és nem a számos etikai vitát kiváltó embrionális őssejteket használjuk. Ez a jövőkép nemcsak a plasztikai sebészetet, hanem az egész orvostudományt is érinti” – állítja dr. Bajusz Huba, a szegedi Szent Gellért Magánklinika vezetője.

Kés/Alatt

Ami pedig a fent említett példákat illeti: mindig a plasztikai sebész feladata, hogy eldöntse, hajlandó-e ezeket az őrült ötleteket kiszolgálni vagy sem. „A mi szakmánk nem arról szól, hogy valaki bejön és megmondja, mit akar, én pedig megcsinálom. Ez nem fűszerbolt, hogy leveszem a kért dolgot a polcról és odaadom a vevőnek. Ha valaki lehetetlen kívánsággal jön, eleve el kell utasítani. A konzultáció során, amely minden beavatkozás legfontosabb része, fel kell mérni, hogy mik az igények, tudom-e ezeket teljesíteni, megértem-e azt, hogy a páciens mit szeretne, valóban fogom-e tudni azt nyújtani, amit ő szeretne. Ha tudunk kompromisszumot kötni, akkor szabad elvállalni a beavatkozást. Egyébként pedig azt kell mondani, hogy bocsánat, én csak egy plasztikai sebész vagyok, nem pedig varázsló” – mondja erre dr. Sándor Imre, majd hozzáteszi: „ Szerintem akkor jó egy beavatkozás eredménye, ha a barátok vagy ismerősök nem azt mondják, hogy „Jé, megoperáltak?”, hanem azt, hogy „De jól nézel ki!”. Adjon például egy arcplasztika egyfajta frissességet, üdeséget. A változás persze lehet, hogy években mérhető, de mégsem tűnik természetellenesnek.” Egy plasztikázott női mell például akkor szép a plasztikai sebészek szerint, ha egyrészt gyönyörű a formája, másrészt harmonikusan illeszkedik a testhez. Az alak, a testmagasság, a súly, a mellek elhelyezkedése, a váll és a csípő szélessége, a derék karcsúsága adta összkép meghatározza, hogy mekkora és milyen formájú mell illik a pácienshez.

A Pamela Anderson-korszaknak szerencsére lassan vége, a hollywoodi álomgyárból érkező másik trend viszont nagyon is él. A Kés/Alatt sorozat ebédidőben desszert helyett inkább botoxkezelést választó fiktív páciensei köztünk élnek – és egyre többen vannak. Leáldozóban vannak a plasztikai sebészetet korábban jellemző nagy, heroikus műtétek, amelyek után a páciens hetekig lábadozott és hónapokig bujdokolt az ismerősei elől. Ennek több oka is van: a plasztikai sebészet esztétikai része – luxusszolgáltatás lévén – érzékenyen reagál a társadalmi, illetve a gazdasági változásokra. Az embereknek egyrészt kevesebb pénzük van nagy volumenű beavatkozások elvégeztetésére, másrészt kevesebb idejük van rá. Ugyanakkor a válság okozta sokk miatt ma már sokkal jobban megbecsülik a pénzkereseti forrásaikat és kevesebb ideig akarnak kiesni a pénzkeresetből. Olyan beavatkozásokat akarnak végeztetni, amelyek nem tartanak sokáig, akár ambuláns keretek között elvégezhetőek és minimális kockázattal produkálnak ragyogó eredményeket.

Egyre inkább elterjedtek a műtéti, szúrás vagy vágás nélküli technikák – amelyek a férfiak körében is egyre népszerűbbek. Ilyen például az Egyesült Államokban 2002 óta, Magyaroroszágon múlt évtől jelen lévő Thermage-technológia. A bőrfeszesítő orvosi eljárás során nem szúrnak át a bőrön, hanem kívülről, egy rádiófrekvencia segítségével végeznek hőkezelést, így indítva el a kollagén rostok termelést. A plasztikai sebészek által használt Thermage nem ugyanaz, mint amivel a kozmetikákban találkozni.

Ha már nagyobb elváltozásról van szó az arcon, akkor jön a képbe a fonalmódszer, amelyet egy grúz plasztikai sebész, Sulimanidze fedezett fel. Ő úgynevezett Aptos-szálat használt, amelyet aranyszál követett, ma viszont számos más, általában felszívódó anyagból készülő fonalat alkalmaznak a sebészek. A fonalakat ma már a csonthártyához rögzítik, és nemcsak a bőrt, hanem az alatta lévő réteget is megfeszítik vele. Az eredmény így hatásosabb és hosszabb távú, mint a korábbi fonalmódszerek esetén, ráadásul ez esetben sem kell órákig feküdni a műtőasztalon.

A ráncfeltöltés tekintetében ma egymás mellett létezik a hialuronsavas és a saját anyaggal (testzsírral) történő feltöltés, amelyet az orvosok előszeretettel kombinálnak. Egyetlen dolog viszont nem változott: bár a beszállítók és a gyártók rengeteg olyan anyagot produkálnak, amelyek nem felszívódók és a páciens szempontjából ezek kényelmes megoldásnak tűnnének, a plasztikai sebészek nemet mondanak rájuk. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a törzsvendégek számát kívánják növelni vagy a saját pénztárcájuk vastagsága érdekli őket, megkapjuk az ésszerű magyarázatot. Ha ne adj isten valamilyen komplikáció lép fel, akkor bizony szét kell szedni az adott régiót, hogy a szövetek közül morzsánként ki lehessen szedni a szövődményt okozó anyagot. Ezt pedig egyik orvos sem kockáztatja.

A testzsír óriási előnye azon kívül, hogy saját anyag, hogy egyrészt olyan mennyiségű anyagot tudnak visszajuttatni a testbe, amennyi eddig elképzelhetetlen volt. A másik, hogy az a 65-70 százaléknyi anyag, ami nem szívódik fel, tartósan – akár évekig – ott marad az adott helyen. A másik pedig, hogy újfajta feltöltési technika alakult ki. A töltőanyagot így nem egyszerre és egy  helyre, hanem több lépésben, különböző szövetmélységekbe, akár sejtcsoportonként adagolják a testbe, amely azért fontos, mert így a beadagolt zsírsejtek biztosan nem halnak el.

Teri Hatcher erőlködik (fotó: Acheshowbiz.com)

A plasztikai sebészet most tart ott, ahogy az átlagember képzeletében korábban is megjelent: rövid ideig tartó, minimális sebészeti beavatkozást igénylő, tökéletes eredményt produkáló eljárásokat vehetünk igénybe. Hiába az összeráncolt homlokát kéjes élvezettel mutogató és a botoxot tagadó Teri Hatcher, azért el ne higgyük már, hogy nem használ semmit. Olyan ez, mint a doppingolás – a hollywoodi sztárok mindig egy lépéssel előbb járnak és többet tudnak a legújabb trendekről, mint mi. Lehet, hogy a Született feleség erőlködve össze tudja ráncolni a homlokát, de nagy valószínűséggel ez azért van, mert rajta már a legújabb technikákat gyakorolják.