Étel+Ital

Melyik az igazi?

6773

Azt hiszem, abban a legtöbb magyar ember egyetért, hogy a Túró Rudi több mint egyszerű csemege, sokkal inkább az egyik nemzeti intézményünk, hiszen az idők folyamán felzárkózott a túrós csusza, a halászlé és a kecskeméti barackpálinka mellé. A Magyar Élelmiszerkönyv definíciója szerint „A Túró Rudi tehéntúróból, esetleg vajból vagy tejszínből, cukorból, különböző ízesítőanyagok hozzáadásával, csokoládé- vagy kakaómassza bevonattal készített, közel hengeres alakú, desszert jellegű sajtkészítmény. A túrótöltet tejeredetű termékhányadának legalább 50%-nak kell lennie.” Az érzékszervi követelményeket – mert hogy olyanjai is vannak neki – most nem részletezném, ugyanis mindenkiről feltételezek többévnyi empirikus rutint a tárgyban. Ha mégse lenne, tessék felfüggeszteni az olvasást, és irány a legközelebbi ABC, de íziben.

A hivatalosan a hűtött szeletes édességek kategóriájába tartozó finomság története az 50-es évekre nyúlik vissza, amikor néhány tejipari szakember tanulmányútra indult a Szovjetunióba és megismerkedtek a Túró Eszkimó névre hallgató desszertféleséggel. Olyannyira megihlette őket a termék, hogy szorgos kísérletezésbe kezdtek- egészen pontosan a Magyar Tejipari Tröszt -, hogy kifejlesszenek valami hasonlót itthon is. 12 évnyi áldozatos munka után, 1968-ban megszületett a végeredmény. Nem dőlhettek azonban hátra a derék szakemberek, ugyanis a java csak ezután kezdődött. A Budapesti Tejipari Vállalat ugyanis felkérte Klein Sándort, a Műszaki Egyetem oktatóját, hogy tervezze meg az új termék reklámpszichológiai kampányát. Klein a csomagolás megalkotását két tanítványára, az Iparművészeti Főiskola hallgatóira bízta, akik megtervezték az azóta legendássá vált, piros, copfos kislányfejekkel díszített verziót. A Túró Rudi név viszont Klein elméjéből pattant ki, ihletője pedig feltehetőleg Mandeville Rudolf, a Tejipari Vállalat művezetője volt, akit a termék szellemi atyjaként tartanak számon. A móka ezen a ponton kezdődött, ugyanis a név a „pornográf asszociációk” miatt sokaknál kicsapta azt a bizonyos biztosítékot. A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben határolódott el a terméktől: „Erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük.” Tekintve, hogy akkoriban ez az egyetlen lapkiadó létezett az országban, a Túró Rudi érvényesülési esélyei legalábbis kérdésessé váltak. Ekkor azonban már nem volt visszaút, útjára bocsátották hát a terméket reklám nélkül. És milyen jól tették! Mert morális megfontolások ide vagy oda, az ország gyorsan rákapott a Rudira.

Az elmúlt 42 évben pedig fogalommá vált. Rajongótáborának aktivitását mutatja, hogy létrejött a nemzetközi rajongói lista, amire bárki feliratkozhat, lájkolhatod a Facebookon, sőt még dal is született róla a 100 Folk Celsius jóvoltából. Persze, időközben kreatív gasztrománok némiképp elrugaszkodtak alapérmezett felhasználási módjától, az egyszerű megevéstől. Ha szívesen megkóstolnád például a Túró Rudis muffint, itt levadászhatod a receptet. Népszerűségét mégis talán az mutatja legjobban, hogy ma már nemcsak egyféle márka van a piacon, hanem szinte minden tejipari cég megalkotta a saját verzióját. Leteszteltük, hogy tényleg a Pöttyös-e az igazi. Módszertani okokból a natúr, 30 g-os produktumokat tanulmányoztunk.

Mizo Túró Rudi

Ez a legújabb Rudi a piacon, augusztus közepén került a boltokba, így igencsak kíváncsi voltam rá. Az ára egészen baráti, tesztalanyaim közül ehhez jutottam hozzá a legolcsóbban. Beleharapva kellemes állagú, homogén túróval találkozom, de mielőtt belefeledkeznék a nassolásba, durván megzavar az erősen érezhető műanyag citromíz, ami teljesen eluralja a túrót. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a csoki nem igazán jó minőségű, inkább jellegtelen ízű és állagú massza. Azt hiszem, nem leszek törzsvásárló.

Milka Super Rudi

Több szempontból is formabontó megoldásról van szó. Egyrészt a klasszikus Túró Rudinál megszokott kakaós étbevonó massza helyett Milka alpesi tejcsokoládé alkotja a burkot. Másrészt pedig 2 x 15 g a lila csomag beltartalma, vagyis két vékonyka rúddal szembesül a felhasználó felbontás után. A gyártó szerint a két darab Rudi dupla élvezetet okoz (a fotón az egybegyúrt, vastag változat szerepel - a szerk.). Hát, lássuk! Tulajdonképpen nem rossz, de mintha kifelejtették volna belőle a túrót. Persze, csokigyártó cégről lévén szó, nem meglepő, hogy a legfőbb terméket tolják előtérbe, de ez azért túlzás. Miközben az újszerű élménnyel barátkozom, arra a megállapításra jutok, hogy ez a műfaj csak étcsokival működik. A túró-tejcsoki kombó ugyanis émelyítően édes. Az ára viszont nem megrázó, a középkategóriába sorolnám.

Update 1 Dessert (Sole)

Norbi fogyókúrás csodadesszertje árban vezeti a mezőnyt, majdnem kétszer annyiba kerül, mint a legolcsóbb tesztalany. Persze, meg kell fizetni az érzést, hogy a nap 24 órájában lelkiismeret-furdalás nélkül majszolhatjuk, hiszen teljesen cukormentes. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok. Az állaga okoz némi csalódást, mert kevésbé krémes, inkább fűrészporszerű, és az ízét is a zsírszegény tejtermékek esetén gyakori egydimenziósság jellemzi. Az enyhén érezhető citromíz valamit javít a helyzeten. Fogyókúra alkalmával elhatalmasodó édességrohamok esetén erősen felértékelődhet, de alapjáraton inkább a cukros verziónál maradnék.

Cserpes Túró Rudi

A világbajnok felkeverős joghurtjairól elhíresült gyártó szemmel láthatóan és ízlelőbimbókkal érezhetően két törekvést igyekezett egybegyúrni (szó szerint) saját változatában. Az egyik a csomagolás színvilágával és betűtípus-választásával is hangsúlyozott elitizmus, a másik a Cserpes imázsának megfelelő házias ízvilág. Az előbbi csak félig sikerült: a felirat konkrétan olvashatatlan, de ezt a gyártó renoméjára való tekintettel elnézzük neki, és ahogy megkóstoljuk a terméket, el is felejtjük. A Cserpes közel hengeres alakú, desszert jellegű sajtkészítménye inkább Weöres Sándor-költemény, mint Túró Rudi. Az étcsoki egy pillanat alatt, észrevétlenül olvad (nem törik!) le a szánkban, hogy aztán szembesüljünk a puha, kellően savanykás túróval. Mire lenyeljük, végigpörög lelki szemeink előtt a túrókészítés teljes folyamata a tehénfejéstől a csomagolásig, amit nyilván mind kedves, pirospozsgás, nagydarab, kontyos falusi asszonyok végeztek. Csillagos ötös.

Pöttyös Túró Rudi

A piacvezető márkához komoly elvárásokkal közelítek. A csokibevonat önérzetesen roppan az első falatnál, de nem túl kemény. A túró kellemes állagú, az ízek harmonikus egységbe olvadnak össze, amit anélkül tesz kellemesen karakteressé a markáns csokoládéíz, hogy túlságosan dominánssá válna. Az ára sem viselt meg lelkileg, ugyanis a második legolcsóbb termék a kipróbáltak közül. Átadom hát magam a klasszikus Túró Rudi fílingnek.

Fotók és a Cserpes rudiról szóló rész szerzője: Neményi Márton. Címlapfotó: Flat-Cat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások