Közösség

Konyec, kedvesem?

6720

Az egyik abszolút kedvencem a Bëlga Sajnálom című opusza. A benne megörökített helyzet ugyanis első körben szórakoztató, sőt még második körben is, de aztán elgondolkodik az ember, hogy valóban szélsőséges iróniával van-e dolga.  Hiszen bármilyen abszurd is a benne felvázolt szitu, tetemes mennyiségű botrányba fulladt vasárnapi ebédről és házastársi perpatvarról hallottam az utóbbi években, amiket a résztvevők eltérő pártpreferenciája robbantott ki és mérgesített el pillanatok alatt. Nálunk konszenzus van ezen a területen, így nem voltam még aktív részese ilyen helyzetnek, de külső szemlélőként mindig megdöbbent, hogy milyen szenvedéllyel képesek kiállni politikai nézeteikért egyes emberek akár a szeretteikkel szemben is. Persze, nem tudhatom, hogy miként viselkednék, ha politikai csatározások színhelyévé válna az ebédlőasztal vagy épp a nappali, a hálószobáról pedig már ne is beszéljünk, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez a nézetkülönbség felülírhatná érzelmi kötődéseimet, ne adj isten rokoni kapcsolataimat. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy szimplán szerencsés vagyok, vagy az otthonról magammal hozott szemlélet mentén ösztönösen választottam így.

Nemcsak engem foglalkoztat ez a kérdés, hanem Kenyeres Lászlót is, aki alapos és kiterjedt kutatást végzett a párválasztás és a politikai preferencia kapcsolatáról, és eredményei megnyugtató magyarázatot adnak a családon belüli politikai viták szociálpszichológiai hátterére vonatkozóan. A válaszadók fele nem tartja fontosnak, hogy párja azonos politikai nézeteket valljon, és csak alig több mint negyedüknek fontos, hogy partnerükkel azonos politikai platformon álljanak. Persze, ha a politikai érdeklődés intenzitását is figyelembe vesszük, sokkal izgalmasabb, bár kevéssé meglepő eredményt kapunk. Minél inkább érdeklődik ugyanis valaki a pártpolitika iránt, annál fontosabb lesz számára, hogy azonos politikai irányultságú személlyel ossza meg ágyát, asztalát és tévéjét. Számszerűsítve a dolgot: akik számára fontos a politika, 47 százalékban fontosnak tartják, hogy párjuk is ugyanolyan politikai nézeteket valljon, mint ők, akiket viszont hidegen hagy az élet ezen része, 66 százalékban érdektelenek partnerük politikai hovatartozását illetően. Mégis van azonban valamiféle összetartás a párok között ilyen téren (is), hiszen a megkérdezettek 86 százaléka ugyanarra a pártra szavazott, mint társa. A nagy egyetértésnek viszont nem az olykor szenvedélyesre sikeredő családon belüli agitálás az oka, ugyanis a párkapcsolatok mindössze 18 százalékában fordult elő ilyesmi.

Persze, ezúttal is érdekelt a környezetemben élők véleménye, így közvélemény-kutatásra szántam magam, még ha nem is olyan alaposra és szakszerűre, mint az idézett kiváló tudós, az eredmények azonban nem igazán különböznek. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy alanyaim ötfokú skálában gondolkodva mennyire tartják fontosnak a párkapcsolatban az azonos politikai nézeteket. A válaszadóim közül senki nem mondta, hogy egyáltalán nem fontos, 14 százalékuk számára inkább nem fontos, többségük, vagyis 50 százalékuk semleges álláspontot képviselt, 25 százalék úgy nyilatkozott, hogy fontos, 8 százalékuk pedig nagyon fontosnak tartja.

Nem meglepőek ezek az eredmények, sőt törvényszerűséget tükröznek. A politikai pártok ugyanis jól körülhatárolt világnézetet és értékrendet képviselő csoportoknak tekinthetők, még ha egy-egy szaftosabb közéleti botrány láttán kétségeink is támadnak efelől. Ilyen alapon pedig az a bizonyos X arról (is) szól, hogy mely párt képviseli a világnézetünket és értékrendünket. Ahhoz pedig nem kell brit tudósnak lenni, hogy belássuk, a párkapcsolatban az azonos vagy legalábbis hasonló világnézet és értékrend legalább annyira fontos, mint a fizikai vonzalom.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások