Divat

Angyali sugallat

6715

Egy év és egy hónap. Mindössze ennyi kellett, hogy az Es-tu un Ange felkerüljön az egyik legismertebb, hazai tervezők ruháit forgalmazó webáruházba. A fiatal hazai márka tervezője, Rideg Natali nem rejti véka alá, hogy ugyan imádja a szakmáját, de meg is akar élni belőle. Mint ahogy azt sem titkolja, hogy a letisztult vonal mellett a másik nagy szerelme egy lényegesen több embert megcélzó pólókollekció, amelynek két kopasz cica a főszereplője.


Mivel nemrég indult márkáról van szó, elkerülhetetlen, hogy az indíttatásról beszéljünk az elején. Miért lettél egyszer csak divattervező?
Öltözéktervező vagyok, nem divattervező. A Rosemari Divatiskolában (ma Budapesti Divatiskola – a szerk.) kezdtem a szakmát a kilencvenes évek elején. A barátnőmmel ketten voltunk az osztály renitensei, minket utáltak a legjobban. A friss divatlapok és a bécsi anyagbeszerző körútjaink nagyon irritálták nemcsak az osztálytársainkat, hanem a tanárainkat is. Akkoriban olyan estélyi fürdőruhákat álmodtam, amiket a tanáraim szerint csak Ciccolina viselt volna.

A divatiskola és a kollekció ötletének megszületése között mivel foglalkoztál?
Tizenöt éven keresztül sminkeltem, előtte pedig a ruhaiparban dolgoztam. A családomnak textilgyára volt, ami a válságot nem élte túl, háromszáz alkalmazottat kellett elbocsátani. Akkor megtanultam, hogy nem akarok nagy céget és megszámlálhatatlanul sok alkalmazottat. Kis teamben dolgozunk. A szabás-varrásban nem vagyok topon, de erre megvannak a nálam sokkal jobb szakemberek, a varrónőm, a szabásznőm. Egy év egy hónapja döntenem kellett, hogy mi legyen a jövő. Folytathattam volna tovább a sminkelést, de máshogy alakult. Hiszek az angyalokban, ezért több angyalszobrom is van a lakásban. Épp az íróasztalomnál ültem, amikor a polcról leesett az egyik szobor és összetört, majd szinte ezzel egy időben a másik polcról egy divatkönyv is a földre hullott. Felhívtam a férjemet, hogy elmondjam neki, kaptam egy jelet, és ő, aki egyébként nem hisz ezekben, azt mondta, hogy hallgassak a jelre. Az Es-tu un Ange (Te angyal vagy? – a szerk.) névválasztás is innen ered egyébként. Képzeld el, hogy egy hónap alatt megvolt a helyszín, az emberek, az alapanyaggyártó, minden, pedig ebben a szakmában kevés a jóindulat, főleg ha kezdő vagy. De az angyalok segítettek.

Rideg Natali és a kollekció (fotó: Neményi Márton)

Azt említetted, Ciccolinától és az estélyi fürdőruhától azért eléggé eltávolodtál…
Pont nemrég néztem végig a rajzaimat, és megdöbbentem, hogy úristen, mennyire megváltoztam. Ez elsősorban a mindent megélt éveknek és a férjemnek köszönhető. Amikor már minden volt rajtad a habos-babos ruháktól a legvadabb partiruha-történetekig, akkor egyszer csak másra vágysz; letisztul benned minden. Az Es-tu un Ange a kényelmet igénylő és letisztult vonalakat kedvelő nőknek szól. Igyekszünk, hogy az anyagok minél természetesebbek legyenek. A legjobban az utca embere inspirál. A legjobban azt tölt fel, ha fogom magam, kikapcsolom a telefonom és végigsétálok a Duna-parton. Sokat utaztam már, bejártam a világot. Mindig azt mondtam, hogy edd meg, nyeld le, emészd meg, és össze fog jönni, ami a te vonalad. Úgy érzem, hogy ez most sikerült. Mégsem akarok karakterizált ruhákat, nem akarom, hogy valaki tetőtől talpig csak az én ruháimban járjon és már messziről megmondják, hogy ez Es-tu un Ange, nem! Mindig azt mondom, hogy vegyél egy másik dizájner darabot, dobd rá, rakd össze, vegyél egy kiegészítőt egy másik tervezőtől, passzintsd hozzá!

Mennyire egyedi darabok ezek? Egyáltalán, hova pozícionáljátok magatokat a magyar tervezők között?
A kollekció kisszériás, ez azt jelenti, hogy 10-15 darab készül mindegyik modellből. Számomra nélkülözhetetlen, hogy versenyképesek legyünk. Napi kettő-négy órában biztos, hogy azt vizsgálom, ki, milyen anyagokkal dolgozik nemzetközi és hazai szinten, összehasonlítok és árakat kalkulálok. Fontos, hogy mindent ki tudjak számolni, hogy tudjam, hogy egy alapanyagot hol veszek és mennyiért, a versenyképesség nem abból áll, hogy művészkedem. Nagyon szerencsések vagyunk, mert egy szezon után felkerültünk például az Our Style Boutique webshopba a toptervezők közé. Egy szezon után ezt senki nem mondhatja el magáról, pedig Magyarország telis-tele van zsenikkel.

További képekért kattints a galériába!

A kollekcióhoz megnyerted Vágó Rékát, aki cipőket és táskákat tervezett nektek. Honnan jött az ötlet?
Réka a legjobb alkotótárs a világon. Korábban a vásárlója voltam, aztán egyszer csak felhívtam, hogy „Figyelj, Réka, csináltam egy kollekciót, csinálnál hozzá cipőket?” Ő pedig rábólintott. A kollekciót aztán Viszlay Márkkal közösen fotóztuk New Yorkban.

Mi a távlati cél?
A jelenünk határozza meg a jövőnket. A távlati tervek egyszerűek: szinten tartás. Szeretném, ha a kollekció mindig ugyanolyan minőségű legyen, mindig keressék az emberek, és a vevők térjenek vissza. A személyi kiszolgálás nagyon fontos ezen a vonalon: leülünk, beszélgetünk, kávézunk, méretre igazítunk. Ha a vevő bejön egy bakancsban, akkor én a stílusához illő ruhát fogom neki adni. Egy embernek van egy adott kisugárzása, amit nem kell megváltoztatni. Merje viselni a ruhákat, de csak azt, amelyik neki belefér a stílusába.

Kik keresik a ruháitokat?
Az átlagembertől a celebekig mindenkit öltöztetünk, mert mindenki vevő. Ha jön egy magyar híresség, hogy lesz egy partija, akkor azt mondom, hogy persze, vedd meg a ruhát. Aztán csodálkozik, hogy ez nálunk így megy. Miért ne így lenne? A legtöbb magyar tervezőnél a sztenderen lógó ruhák többsége már 20-30 emberen volt. Egy kis por, egy kis piszok, egy kis izzadságfolt. Nálam ilyen nincsen! Amúgy hús-vér emberekre tervezek életkortól függetlenül. Egy tizennyolc éves lány ugyanúgy felveheti a kosztümünket, mint a világ legjobb anyósa, aki az enyém.

Mikor várható a következő kollekció?
Az első tervünk az volt, hogy kapszulakollekciókkal jövünk ki, de látjuk, hogy nem lehet. Ha nem akarsz lemaradni, akkor be kell állni a sorba, és szükség van a szezonális kollekciókra. Felvettük a vértezetet és így indulunk neki a harcnak. A divatipar az erről szól. A művészkedést abba viszem bele, amikor próbálom az én gondolataimat a vevők egyéniségéhez alkalmazni - hozzá passzintani, de nem eltorzítani. Művészkedni a mai világban nagyon nehéz. A művész és az iparos között kell lenni. Tudni kell, hogy holnap mit fogunk tervezni, hogy fél év múlva mi is már a jövő tavasz-nyárit csináljuk, lassan és gondolatban, anyagmintákban és tervekben készen van a jövő őszi-téli is. Ami még nagyon fontos, hogy tradicionális körülmények között dolgozunk. Mindig is szerettem a régi szalonokat: a Rotschild Klárát, a Kék Dunát; ezen nőttem fel. Áhítattal ültem az első sorban és bámultam, ahogy Háfra Mari vagy Nádor Adrienn vonulnak a kifutón. Próbáltam megtanulni a magas szabászatot is, de jelen pillanatban Magyarországon az ipar nem alkalmas erre. A jövő számomra teljesen más: a Dudu & T-Rex pólóvonal, amelyik két kopasz cicáról szól. Ez a vicces, vidám kategória, amely természetes anyagokból készül és száz százalékosan magyar előállítás lesz. Ez az a két vonal, amit szeretnék csinálni kicsiben.

Fotó: Neményi Márton

Miért kell a másik vonal? Az Es-tu un Ange nem elégít ki?
Nem. Úgy érzem, hogy kell alkotni egy olyan maradandó vonalat, ami klasszikus értékeket képvisel, ugyanakkor szükségem van ezenfelül az őrületre, a vadságra, a cukiságra, ami viszont ez a másik vonal. Ami az Es-tu un Ange világába nem fér bele, arra ott van a Dudu & T-Rex. Erre körülbelül tíz évre való ötletünk van.  Az előbbit viszont nem akartam elbagatellizálni, mert annak határozott anyagai, árai, minőségi követelményei vannak, de egy pólóban bármit csinálhatsz. Ha akarod, megtéped, elszakítod, vad színeket használsz. Az Es-tu en Ange sokkal határozottabb és karakterizáltabb, amibe nem fér bele minden extremitás.

Szerinted milyen visszhangja lehet ennek a szakmában?
Már elnézést, de nincs olyan ember, akinek ne lenne több énje. A magyar szakma valamiért fantasztikusan ellenséges. Ha külföldön vagy, azt veszed észre, hogy kint bármit lehet, nézd meg a Givenchyt, a Diort, Gallianót. Képzeld el, mi lenne itthon, ha jövőre kijönnék egy óriás virágos, pöttyös, ocelotmintás történettel, akkor egyből azt kérdeznék, hogy miért nincs egy vonal? Egységes kollekció kell? Ott van! Topmodell, topfotós, New York... megalkottuk!

Ez valamilyen szinten mégis alkalmazkodás a szakmai igényekhez is, nem?
Alkalmazkodni kell valamilyen szinten. Tisztelem a magyar tervezőket, és tisztában vagyok vele, hogy ki hol értékesít, milyen eladásokat folytatnak. Ez Magyarországon egy ilyen. Nézd, nem akarok megőszülni és beleőrülni a hajtásba. Szeretném jól érezni magam, mert nekem a család az első. Ugyanakkor nem hinném, hogy mindenhez alkalmazkodnom kellene. A Dudu & T-Rex mindent elvisel, és az sem érdekel, ha egy playmate rohangál a pólómban és egy bugyiban az utcán. Nem érdekel. A legjobb reklám - Gábor Zsazsa után -, ha mindig beszélnek rólad és botrány van körülötted. Ez ennél a vonalnál jó, a másiknál nem. Amit láttam a magyar tervezőknél, hogy beálltak a sorba és nem tudnak mást csinálni. Ha az egyik vonalba nem fér bele valami, akkor a másikba miért ne lehetne beletenni?  Gondolkodtam, hogy hogyan lehetne ezt a kettőt összehozni, de végül arra jutottam, hogy nem kell. Miért kellene?

Ahhoz képest, hogy angyalok és szerencse, nagyon tudatosan és határozottan építetted fel a márkát. Tudod, hogy mit akarsz elérni, vállalod, hogy ez a szakmád és ebből akarsz megélni.
Igen, és tudom azt, hogy ezen belül milyen határok vannak és ehhez tartom magam.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások