Lélek

Darwini medicina

6676

Valószínűleg a monoton mozgásnak köszönhető, de a taposógépen rendszerint megrohannak a filozofikus gondolatok, és elmerengek az élet nagy kérdésein. Legutóbb a helyzet abszurditása jutott eszembe, mikor rátekintettem a kijelzőre, hogy lecsekkoljam, milyen távolságot tettem volna meg, ha mindez természetes körülmények között történik, és ez mennyi kalóriámba került. Amikor feltekintettem, tovább fokozódott ez az érzés. Barokk szekrényt idéző méretű sporttársaim (jelentős pasi többség van) nehéz fizikai munkát imitáló mozdulatokkal emelgették a súlyokat középkori kínzóeszközöket idéző gépekbe préselődve. Egyesek még nyögésekkel és kiáltásokkal is alátámasztották a fizikai igénybevétel súlyosságát. Felötlött bennem, vajon mit szólna ehhez egy régmúltból idetévedt időutazó.

Nevezhetjük egészséges életmódnak, testépítésnek vagy szimplán csak gyúrásnak, mégiscsak arról van szó, hogy a túlcivilizálódás által elcsökevényesített természetes fizikai aktivitást ilyen abszurd, mesterséges módon pótoljuk. Arra adaptálódtunk ugyanis, hogy vadásszunk, halásszunk, gyűjtögessünk, vándoroljunk, állatot tereljünk, követ fejtsünk és más efféléket műveljünk, lehetőleg a szabad ég alatt. És most, hogy a fejlett társadalomban élve monitort bámulunk, gépsor mellett dolgozunk és autóban vagy épp metrón ülünk kitaláljuk azokat az eszközöket és módszereket, amikkel mesterségesen visszarepíthetjük testünket a kőkorszakba. Már ha egyáltalán megtesszük. Mert ha természetellenes módon is, de az edzőtermek közönsége, a kocogók, túrázók és más sportokat űzők igyekeznek visszatérni a gyökereikhez. Ellenkező esetben ugyanis – sőt sokszor még így is – jönnek az úgynevezett civilizációs betegségek.


Persze, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem fogok tudománytörténeti paradigmaváltást előidézni taposógépen produkált elmélkedéseimre alapozva, már csak azért sem, mert mindezekre mások már sokkal régebben rájöttek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egész terápiás irányzat épül a fent vázolt elgondolásokra. Az evolúciós pszichológusok ugyanis úgy vélik, hogy számos betegség és rendellenesség kialakulása magyarázható azzal, hogy a kulturális és biológiai evolúció összeütközésbe kerül. Szervezetünk ugyanis nem tud alkalmazkodni a gyors technikai és társadalmi fejlődés által produkált változásokhoz, így az eredetileg hasznos és adaptív viselkedésformák patológiák forrásaivá válhatnak. Az úgynevezett darwini medicina magyarázatul szolgál többek között a mellrák, a mozgásszervi megbetegedések, a táplálkozási zavarok, az antiszociális viselkedés vagy épp a depresszió kialakulására vonatkozóan.

Ez utóbbi afféle népbetegségnek tekinthető, hiszen becslések szerint a lakosság körülbelül 13 százaléka él át depressziós epizódot élete során, és nőknél kétszer valószínűbb az előfordulása. Nem véletlen hát, hogy fokozott figyelem irányul felé, és más tudományágakhoz hasonlóan az evolúciós irányzat is igyekszik magyarázatot és megoldást találni rá. Olyan szorgosan kutatnak, hogy több elgondolás is létezik, lássunk mindjárt kettőt.

Az egyik legelfogadottabb elmélet John Price nevéhez fűződik, aki majomcsoportok társadalmi hierarchiáját tanulmányozta, és megállapította, hogy amikor a csoport egy magasabb rangú tagja vereséget szenved és alacsonyabbra kerül a hierarchiában, szervezetében csökken a szerotonin szint, ami a depresszió egyik jele embereknél is. Épp ezért arra jutott, hogy a depresszió a behódoló magatartással függ össze, mely a társas kötelékben élő állatoknál akkor jelenik meg, ha egy egyed alacsonyabbra kerül a hierarchiában. Ilyenkor kialakul egy olyan passzív, levert, önalávető állapot, ami igencsak hasonlít az általunk depressziónak nevezett helyzethez, és ez gátolja az állatot abban, hogy harcba bonyolódjon a hierarchiában felette álló egyedekkel, hiszen az valószínűleg rosszul végződne számára. A túlélést szolgálja tehát a depresszió, még ha kissé paradox módon is. Párhuzamot vonni pedig nem olyan nehéz, mint ahogy első körben tűnik. Gondoljunk például arra a munkavállalóra, aki úgy véli, sokkal tehetségesebb a főnökénél, nehezen fogadja el a fennálló hierarchiát, de nem mer nyíltan fellépni a pozíció elnyeréséért, hiszen tudja, rossz vége lenne. A helyzet jó eséllyel torkollik depresszióba. Persze, ami néhány ezer évvel ezelőtt a túlélést szolgálta, ma már nem feltétlenül hasznos, hiszen az emberi közösségek kevéssé tolerálják a depressziós személyt, és állapota inkább veszteséggel jár az élet minden területén. Price mégis úgy véli, hogy nem minden esetben a gyógyszeres kezelés és/vagy a hagyományos terápiás eljárások jelentik a megoldást, hanem érdemes kissé eltávolodni a hagyományos orvosi szemlélettől és más nézőpontból is megvizsgálni a problémát. Példaként saját praxisából említ egy esetet. Egy idős farmer rendszeresen konfliktusba került a fiával a gazdaság irányításával kapcsolatos kérdések miatt, ezért egyre súlyosabb depresszióba zuhant. Állapota miatt fokozatosan visszavonult, és fia átvette a farm irányítását. Úgy véli, a depresszió itt „adaptív” módon jelent meg, ugyanis megakadályozta a beteget a reménytelen küzdelmek vállalásában és visszavonulásra késztette. A hagyományos antidepresszáns kezelés ebben az esetben nem jelentett volna hosszú távú megoldást, hiszen állandósította volna a harcokat apa és fia között. Persze, Price sem állítja azt, hogy a depressziót nem kell kezelni, csak arra világít rá, hogy nem kell rögtön a pirulák után nyúlni.

Stephen Ilardi szintén evolúciós alapokon gondolkodik, de egészen más eredményre jut. A vadászó-gyűjtögető törzsek életmódját tanulmányozva megállapította, hogy modern életmódunk felelős a depresszió kialakulásáért. Ezekben a törzsekben ugyanis teljesen ismeretlen a hangulatzavar. Épp ezért igyekezett feltárni azokat a faktorokat, amelyek összefüggésbe hozhatók a depresszió kialakulásával, és kidolgozta életmód alapú terápiáját. Eszerint mindössze hat dolog szükséges ahhoz, hogy elkerüljük, ha pedig mégis már szert tettünk rá, kigyógyuljunk a depresszióból: rendszeres mozgás, sok napfény, omega-3 zsírsavakban gazdag étrend, minőségi, pihentető alvás, értékes társas kapcsolatok és hasznos elfoglaltságok, amik kiküszöbölik a negatív gondolatokat. Úgy véli, ezeknek igencsak híján van a modern ember, és ez a depresszió tömeges elterjedéséhez vezetett. Ha belegondolunk, van ebben valami.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások